Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)
1928-10-13 / 41. szám
VOL. XXIX. ÉVFOLYAM PITTSBURGH, PA. OCTOBER 13th, 1928. No. 41. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR Reform a. Lapja AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER Entered as second class mail matter on the 14th of August, 1925 at the P. O. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 187^ Publication office: 117 Flowers Ave., Pittsburgh, Pa. FELEKEZETI HARC. Magyarország ezer sebből vérző testét újabb vágással szaporította a pápai hadsereg. Akkor, amikor a magyar kézbe az élet kínálja a szeretet evangéliumát, amikor a magyar szívbe istenkéz csepegteti a csodás gyógyító balzsamot, hogy ez a nép annyi szenvedés, megpróbáltatás után meg ne semmisüljön, amikor minden szem felragyog a jövendő reménységsugarának láttára, akkor mintegy gyújtogató tüz- csóvaként felcsillan a felekezeti villongás tüze. £s az a tisztalelkü, acélozott szivü magyar kálvinista, akit az Úristen a becsület, az áldozat, az igazság és a türelem szinaranyából metszett ki, oda van dobva egy hatalomravágyó csoportnak áldozatul. Vájjon mit véthetett a magyar reformátusság, hogy üldözésre, szenvedésre, kitagadásra juttatja a fekete hadsereg? Nagy a bűne, mert olyan férfiakat nevelt, akik méltók az ország vezetésére, akik életük feláldozása árán mentették meg az országot a rabló és gyilkos szomszédoktól. Már pedig az súlyos bűn lehet, ha a magyar földön a magyar vallás mezején olyan virágok teremtek, amit büszkén viselhet minden férfiú hü kebel. Nagy vétek az, hogy a nemzeti oltárt nem lehet felépíteni református jellemvonások arany kincse nélkül, nem lehet kidisziteni a református egyház gyöngyei és gyémántjai nélkül. Most, hogy az egész müveit világ szeme Magyarország felé fordult, az országba való betekintés csakis protestáns teleszkópon történt meg. Különösen Amerika részéről történtek alapos megfigyelések az elfoglalt területeken. Nem szabad azonban kívül hagyni a református Hollandiát sem, ahol felekezeti különbség nélkül gondozták a magyar gyermekeket. Ma sokat szenvednek a magyarországi református testvéreink a római hatalomtól. Kisebb-nagyobb városokban dúló harc folyik az elsőbbségért. A reformátusokat igyekeznek ki- semmizni, jogaiktól megfosztani hitükben kh gúnyolni. Pedig a római egyház még nem veszített semmit azáltal, hogy az ország élén reformátusok állanak. Egyházi birtokaik, amelynek nagyobb részét igazságtalanul zsarolták el, vagy jogtalanul Írtak számlájukra, érintetlenül maradt. A kormány pénzét szabadon használhatják egyházi célokra. A városi szövetkezeteket kisajátították maguk részére. És ha a sérelmek orvoslása végett felszólalnak egyházi vezetőink, akkor felekezeti harcot látnak benne római testvéreink. Az ország népét a háború tette tönkre. Hungárai testét a Mars pallósa vagdalta darabokká, mégse volt elég? A helyett, hogy egy ország népe összefogna a romok eltakarításához, a nagy Magyarország felépítéséhez, inkább felekezeti harcot kezdenek. Hogy ki volt felelős a világháborúért, azt a kérdést éveken keresztül firtatták a tudósok, dehogy Magyar- országon ki a felelős a felekezeti harcért, azt nem nehéz kimutatni. Csakhogy elfelejtették a hatalomra vágyók, a gyújtogatok, hogy ilyen felkészültséggel nem lehet a Magyar Igazságot a világ itélőszéke elé vinni. Amig az ország szivében küzdelem folyik a protestánsok részéről a régi nagy Magyarország kiépítése: a rómaiak részéről pedig Magyarország vezetésének hatalmukba kerítése végett, addig nem lehet béke, nem lehet egységes munkáról beszélni. Református püspökeink felszólalása a béke hajnalhasadásának harsonája volt, a krisztusi szeretet üvegharangjának bájos hangja, mely édesen verődik oda minden magyar szívhez, kérve, könyörögve Magyarország szent békéjének megteremtéséért. (H. S.)
