Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)
1928-10-06 / 40. szám
4-ik oldal. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 40-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA American Hungarian Presbyterian and Reformed Church Paper. Published Weekly — Megjelenik hetenkint Published jointly by the Reformed Church in the U. S. and the Presbyterian Church in the U. S. A. Rev. Samuel Horváth, Managing Editor Rev. John Dikovics, Associate Editor. Víinden közlemény, előfizetési vagy hirdetési dij erre a címre küldendő: AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 30X 448 HOMESTEAD, PA Subscription terms:............... $2.00 per year sent anywhere. Előfizetési dij: ...........Egy évre két dollái bárhová küldve Entered as second class mail matter, Augusi 14, 1925 at the Post-office at Pittsburgh, Pa under the act of March 8, 1879. PUBLICATION OFFICE: 117 Flowers Ave., Hazelwood. Pittsburgh, Pa REFORMÁTUS SZEMMEL VASÁRNAPI ISKOLÁINK. Itt van az ősz, az iskolák az ország minden részében megnyíltak, hogy az ifjúságot a szép és hasznos ismeretekre vezessék. A vasárnapi iskolák a legszebb és leghasznosabb ismeretekre oktatják azt az ifjúságot, amely a jövőnek reménysége és fenntartója. Milyen a vasárnapi iskoláink? Fordi- tunk-e kellő gondot az vasárnapi iskolák szervezésére, eletéré, a vasárnapi iskolák tanítóinak kiválasztására és kiképzésére ? És a szülők lelkiismeretesen küldik-e gyermekeiket abba az intézménybe, a mely gyermekeiknek szivét, lelkét úgy formálja, hogy azok őket későbben becsüljék, szeressék és tiszteletben tartsák? Ha gyermekeinket a mindennapi nyilvános iskolától elvonjuk, Iha nem adunk nekik alkalmat a tanulásra, tudatlanságban sötétségben maradnak, alkalmatlanok és telhetetlenek az életre, igy ha gyermekeinket elvonjuk vagy nem küldjük a vasárnapi iskolába, erkölcsi értékük eltompul, a bűn könnyen megejti őket, lelki sötétség és az életvigasztalansága lesz osztályrészük. Sajnos, hogy a református szülők még mindig könnyelműen gondolkoznak a vasárnapi iskolákról és ezen ‘könnyelműséggel és 'hanyagsággal maguk okolják meg gyermekeiknek romlását és lelki halálát. Ezen az ősz kezdetén különösen alkalmasnak találjuk az időt, 'hogy a szószékről és szóljunk erről a 'fontos ügyről. Örülünk, hogy nem vagyunk egyedül e tárgynak a hangsúlyozásában. Ide iktatjuk egy ohioi nagy egyházunk buzgó lelkésznek hasonló szózatát: “Nem ritkán panaszkodnak gyermekek, s némely esetben nagyobbak, hogy szivesen jönnének, de nem engedik a szüleik. Szinte nehéz ezt elhinni, de némely esetben bebizonyult, hogy ez az igazság. Sok felnőtt egyháztagunk elkedvetleníti az ifjakat a templomba való járástól. A helyes dolog az volna, ha buzdítanák. Minden ifjúnak van szabad ideje. Mindig otthon nem ülhet. Ha ne mjönnek egyházi összejöveteleinkre, máshová mennek. Vájjon mennek-e, mehetnek-e jobb helyre, mint ha ide jönnének, ahol nemcsak tanulnak, de lelkileg és erkölcsileg nevelkednek is. Szeretettel kérünk mindenkit, hogy legyen az egyház segítségére a nevelés munkájának végzésében.” OLVASÓINKHOZ. Ezeket a sorokat azoknak szánják, a kik a Reformátusok Lapját olvassák, járatják, de az olvasással járó kötelességeiket lanyhán vagy sehogyan sem teljesítsék az előfizetést vagy hátralékot nem küldik be idejében. A Reformátusok Lapja nincs abban a helyzetben, hogy a lapot ingyen küldje bárkinek is. A mai világban mindennek meg van a maga értéke, mindenért meg kell fizetni. Meg kell fizetni a papírért, nyomdászok munkájáért, egyszóval mindenért, ami a lap előállításához szükséges. A Reformátusok Lapjának olvasóiról szintén feltételezzük, hogy mint jó, becsületes magyarok nem akarnak el fogadni olyan ajándékot, amely mások kárával járnak. Feltételezzük róluk, hogy mélyen érzik s kötelességüknek ismerik, hogy azt a szellemi jót, amelyet lapunk olvasásából nyernek, valahogyan meg kell fizetni, különben lapunk elveszíti életjogát és képességét. Igaz, hogy e lap tekintélyes összeget és segítséget nyert a múltban egyházaink boardjaitól, hogy munkáját az Isten országának terjesztésére hathatósabban végezhesse. E sorok írójának azonban az a nézete, amelyben igen sokan velem együtt vannak, hogy a board- oknak segítsége minél kevesebbre szál- litassék, hogy a lap önfenntartó legyen Elérhetjük ezt? Igen, ha kis jóakaratot tanúsítunk a Reformátusok Lapjával szemben. Ha a legközelebbi fizetés napon egy vagy két dollárt félreteszünk és azt a Reformátusok Lapjának kiadóhivatalába beküldjük. Ezt a kis jóakaratot és áldozatkészséget kérjük mindenkitől, aki lapunkat olvassa, főképpen az egyházak elöljáróságaitól, hiszen a Refomátusok Lapja az egyházi életnek egyik legnagyobb tényezője és előmozdítója. Nem tartjuk ildomosnak, hogy a Reformátusok Lapja önmagát dicsérje vagy kiemelje. Azt a tényt azonban minden dicsekvés nélkül leírhatjuk, hogy. nagyon sók hibát, visszaélést és lelki kárt hárítottunk el egyházi életünkről lapunk által, és hála legyen az Urnák, sok lelki vigasztalást, tanitást és gyönyört nyújtottunk azoknak, akik lapunkat olvassák. Lapunknak sajnos nincsenek ügynökei, azért tisztelettel kérjük egyházi elöljáróságainkat vegyék kezükbe a lapunknak ügyét és támogassanak bennünket tehetségük szerint, mert támogatásukra, pártogásukra nagy szükségünk van. Reméljük és kérjük, hogy lapunk olvasói megértik és megszívlelik e szózatot és ha a lap előfizetésével hátralékban volnának, ezt a hátralékot haladéktalanul beküldik. Az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja. Az országos ref. lelkész- egyesület kongresszusa, Szombati konferenciáját, az Országos Református Lelkészegyesület istentisztelettel kezdte, mint az előző napokon, a prédikációt ezúttal Szabó Imre budapesti-fasori lelkész mondotta. Azután 'Csikesz Sándor egyetemi tanár, a konferencia elnöke tette meg bejelentéseit, majd felkérte Marton János sárospataki theológiai akadémiai tanár előadásának megtartására. Az előadás címe ez volt: A “Mortalium animos” kezdetű pápai bulla történelmi háttere és előzményei, Marton professzor a többek között ezeket mondotta: — Luther Márton felfedezte és ő mondotta ki először, hogy a keresztyénség nem hierarchia és papi rend, hanem örömhír, bizalom Istenben. Ezt a felfedezést kell egyetemes érvényűvé tenni a keresztyénségre vonatkozólag. Kálvin á boldog megvigasztalódás tűrő hitét az aktiv, energikus hitvallás rendszerévé fejlesztette. Róma jelenleg is azt vallja, hogy “joga van a hitetlenek, eretenekek felett.” E felfogás ellenére, úgymond Marton tanár, a keresztyén egység nem utópia és szép álom, hanem sürgető szükségesség. Azt hirdették, hogy a protestantizmus apró felekezetekben fog szét- porlani. A jóslat azonban nem vált be, mert az egységesitő mozgalmak mind nagyobb, mind láthatóbb sikerekkel, gyakorlati eredményedet érnek el. Az Evangéliumi Aleiance 1846. történt megalapítása óta, az Élet és Munka, az Egyházi
