Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)
1928-10-06 / 40. szám
40-ik ‘szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5-ik oldal. jóbarátság, a Hit és Rend Világszövetsége, az ifjúsági egyesületek, a Vasárnapi Iskolák Világszövetsége, Világszövetség, st?b. úgy a közös anyagi, mint szellemi kérdések terén a testvériség gyönyörű jelét adja. Stockholm és Lausanne nyert csatát a hitetelenséggel szemben egyrészt a protestáns evangéliumi gondolat jövőjére nézve. Az Egyház — egységet jelent és amikor a politikában a pogányság szelleme uralkodik, legalább a szeretet testbe öltözött intézményeik találják meg egymást. Mercier bíboros és az anglikánok tanácskozása, továbbá a “Pat rés Uniens” kapcsolata a keleti egyházakkal és sok más jelenség a legszebb reménységeket keltették, nagy várakozások feszítették a lelkeket jobb és baloldalon, amikor ez év elején váratalanul megjelent a “Mortalium animos” kezdetű pápai enciklika. Marton János tiheológiai tanár éljenzéssel fogadott előadása után Vasady Béla dr. pápai theológiai akadémiai tanár tartotta meg az előbbihez kapcsolódó fejtegetéseit. A “Mortalium animos” kéz detü pápai bulla tartalma, lényege és feleletünk címmel. —; Evangéliumi, kötelező teljes szeretettel, de tiltakozzunk a bulla szelleme ellen. Ezt igazságtudatunk is megkívánja és az az aggodalom, hogy a keresztyén egység jelszava alatt az enciklika gyűlöletet szit. A pánkereszténv jelző, noha nem dicsérő célzattal, említetett, Söberblom svéd érsek szerint is, végeredményben elismerő kifejezés, hiszen “egész-keresztyén”-t jelent. A stockholmi konferencia egyáltalában nem volt azon az állásponton, hogy “valójában mindenféle vallás jó. “De, sajnos, a római egyház hitfoglma annyira eltér a protestáns egyház hitfogalmától, hogy képtelen felölelni és méltányolni az evangéliumi katolicitás eszméjét. A római rendszer egy művészileg egybeszerkesztett mechanikus alkotás, ahol a szerkezet egy-egy kis csavarjának meglazulása jelentheti a bajt. De Isten nem hittani rend szer szerint itél. Hála neki, a bulla szerint és beengedhetjük házainkba római katolikus hittestvéreinket, noha ugyanazt ez utóbbiaknak megtiltja az enciklika. A protestantizmus mindig hangsúlyozza az egyház látható voltának szükségességét is, de a keresztyénség világot átölelő gondolata nem korlátozható egyetlen külön egyházra sem, mert ezzel politikai célzat segítségével, a legke- vésbbé katolikussá tenné önmagát. — Az evangéliumi szabadság jegyében, kitartunk igenis, az evangéliumi katolicitás valósága mellett, amelyért maga Krisztus imádkozott. A törvény-vallás színvonalára nem szállhatunk alá. Ezután határozati javaslatot terjesztettek elő, amelyben az ORLE szomorúan és mély aggodalommal állapítja meg a bulla ultra'montán jellegét, “amely az isteni kegyelmet elmonopolizálja”, pedig “mit használ neked a földi egyház, ha az egész világot megnyered is, lelkedben pedig kártvallasz ?” Kötelességének érzi a magyar református egyház, hogy belekapcsolódjék abba a világáramlatba, a mely célul tűzte ki az isteni parancs beteljesítését: “..hogy mindnyájan egyek legyenek!” — Hisszük, hogy ennek az ideális állapotnak is eljön az ideje. Addig pedig, Krisztus keresztje alatt, meleg szívvel kezet nyújtunk minden római katolikus testvérünknek és kitartóan dolgozunk Isten országának és a'keresztyén egységnek megvalósításáért, abban a gondolatában, hogy az evangéliumi katolicitás eszméje mielőbb győzedelmeskedni fog, mert ennek útját vámsorompókkal elzárni nem lehet. A protestáns egységmozgalom világszerte növekedőén van, ezért úgy a lausannei, mint a stockholmi konferencia rendezőségének megküldik a munkálatokat. Minden év egyik vasárnapján az Igehirdetés a keresztyén egység gondolata körül forogjon. Csikesz Sándor elnök ezután az “Os- servatore romano”-ban megjelent eredeti szövetgből bizonyítja, hogy korántsem theológizálás ez, hanem szörnyű vádaknak gyűjteménye a protestantizmussal szemben. “Ki meri ezután a protestantizmusra vetni a felelősség terhét? Csak könyöröghetünk, leborulva Isten előtt, térítsen jobb belátásra minden keresztyént.’ Victor János dr. budapesti teológiai tanár kifejezte köszönetét az előadóknak. SZABÓ DEZSŐ A MAGYAR PROTESTANTIZMUS PROBLÉMÁIRÓL. Egy szürke, puha táblás uj könyv: az eget mardosó lángokkal, a magyarság szeretetében és sötét, fekete aggodalom, érző, fájdalmas könnyhullatás a magyar jövő ablaka előtt. És még valami; a segítség királyi akaratának mennydörgése, hogy meglássák és meghallják.... De nem harangfélreverés és meditáció. Ez röviden Szabó Dezső írása a magyar protestantizmus problémáiról, amelyről, ha elkésve is, de meg kell emlékeznünk, mert ez a kérdés ma különösen aktuális lett azon támadások folytán, amelyeket mind sűrűbben intézne kellenünk. Szabó Dezső, ez a robusztus tehetség, csodálatos magyar iró, ki hol olyan, mint a napsütés, hol pedig mint a száguldó vihar, éles szemével nézi a mai magyar életet, bánkódik furcsaságai fölött és a magyar protestantizmus fölé hajol engedelmesnek mondott fiaként s töredelmesen bocsánatot kér mindenkitől, akinek tizenhárom esztendeje fájdalmat okozott. “Úgy könyörgök Önök felé, mint a testvéreiért megrémült fiú atyjáhaz” — mondja. Ez írásban is a zsenik látnoki ereje révedezik, amelyet átfogó, céltudatos, de lávás szeretet ölel át és drámai szin- festéssel törekszik cselekvő befolyására a szenvedő, szomorú, szegény magyar protestantizmusnak, mely ellen egyszer korbáccsal támadott.... Meghajolva az Egyház előtt, a múltak dicsőségét lobogtatja és a kétségbeesés keserűségein át a boldogabb hajnalhasadás magyar pitvarában idézi Bethlen Gábor szellemét és hívja segítségül a nagy magyarokat.... Ebben a könyvben mázsás súlyú, tragikus kijelentések, ijesztő szavak váltakoznak a valósággal, egy rendkívüli ember messzelátó képei, apró mozaikoknak ritkábban s rosszul rakott hatásai, melyeknek mindegyikén meglátszik azonban az a forró hazafiság, az az elszánt szellem, igazságratörekvés, szív, fajtáját szerető szív, minden magyar bűn. De mégsem! Sokkal több erény és kevesebb bűn. A könyv fundametuma ezekben a szavakban fekszik: “A magyarság csak úgy állhat fenn Európa idegen versenyében, ha minden felekezeti s más kapcsok fölött vérszerinti ösz- szetartozását tartja legszentebb nek, legegyetemlegesebben kötelezőnek.” Szabó Dezső ebben látja a magyar protestantizmus boldog jövőjét, de Magyarország és a magyarság boldog jövőjét is, melynek elérése, kiküzdése protestáns újjászületés nélkül lehetetlen. A többi magyar részletkérdés. “....Mozduljon fel a századok fájdalma hült szivetekből és hogy fájjunk egymásban, hogy induljunk egymásért, hogy felszabaduljon a dermedt akarat, verjen ránk sorsotok fekete ostora. ■— Jaj, jaj, mi lesz a szegény maradék magyarsággal! Jaj, hol van a magyar kálviniz- mus ?!....” —s. SZOMORÚ FOKOZATOK. Egy halálra ítélt ember börtönében rajzot találtak a falon, melyet az utolsó napon karcolt oda. Egy lépcső volt öt fokkal. Az elsőre ez volt ráírva: Engedetlenség a szülők iránt. A másodikra: Templom kerülés és a vasárnap meg- szentségtelenitése. A harmadikra: Munkakerülés. A negyedikre: Iszákosság. Az ötödikre: Bitófa.
