Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)
1928-09-29 / 39. szám
2-ik oldal. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 39-ik szám. dek. Nem kisérletezhettünk: egyházi életünk olyan, hogy a félsiker éppen úgy végzetes lett volna, mint a teljes csőd. Nem adhatunk elég hálát a jóságos Istennek, hogy ilyen embert küldött hozzánk. £s melegen és hálásan gondolunk azokra, akik őt számunkra kiválasztották: Dr. Ravasz László püspökünkre, Forgács Gyulára, Victor Jánosra, akik őt ajánlották és mindenekfelett a mi drága Bogár Lajosunkra, aki az ő ki jövetelét előkészítette. A koszorúkba, miket oly korai sirjára tettünk, egyik ékes virágként fonjuk be ezt a boldog elismerésünkbe. Szálljon nevére eggyel több áldás, azért, hogy ilyen jól választott. Mindezeket vendégünk távozása után is elmondhattuk volna róla. De mi hasznát látták volna akkor az ő itt-járásának azok, akik nem is tudnak róla, hogy közöttünk van, vagy akik még nem ismerik őt. Akkor azt mondanák: óh ha tudtuk volna, bizony elhivtuk volna őt magunk közé! Mi itt Amerikában megtanultunk gyakorlati emberek lenni. Ezért szólaltam fel most, amikor még nem késő, hogy mindenkinek felhívjam a figyelmét arra a nagy evange- lizáló körútra, mit Muraközy Gyula kecskeméti lelkészünk végez most közöttünk. Még mindig van üres lapja, még az idejében jelentkező gyülekezeteket meglátogathatja. Ha jól tudom: október hónapot a közép-nyugaton, november elejét a nyugat, végét pedig a keleten tölti. Aki idejében jelentkezik: még meghívhatja. Útját Laky Zsigmond lelkésztársunk intézi, mint a Lelkészegyesület evangélizáló bizottságának elnöke; cime 737 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio. Az írás int, hogy áron is megvegyük az alkalmatosságot. Egészen bizonyos vagyok benne, hogy mélyen megbánja, aki ezt a mostanit elmulasztja. Te pedig, kedves uj Barát, légy üdvözölve köztünk! Tapasztaltam, hogy nyitott szemmel jársz, mindent lelkesen megfigyelsz. Szívd most itt magadba ezt a mi levegőnket, vidd haza rólunk összegyűjtött ismereteidet. Ideje volna, hogy a sok “szakértő” után, aki köztünk járt, valaki már meg is értsen bennünket. Te leszel az. Mert a te szived megnyílik előttünk, s a szív szívre talál: minket megismerhetsz egészen. Menj majd haza, és mondd el sorsunkat, életünket, jelenünket, — és segíts munkálni jövőnket. Isten hozott! Áldott volt béjöveteled, legyen áldott köztünk kelésed-menésed, legyen majd áldott a kimeneteled! Lancaster, Pa. Dr. Tóth Sándor. Üzenet az óceán másik partjáról. Az Amerikai , Református Lelkész Egyesület, testvéri 'hivő szava, az Amerikai magyarság ‘hazagondoló vágyakozása és a csonka földön gyászban ülő, idegenbe szakadt fiaira imádsággal gondoló magyar református Anyaszentegy- ház tengeren is átnyúló szeretete hozott engem az Evangyélium hirdetésére ti közétek Amerikai magyar Testvérek. Ezeknek az Egyházaknak egyik kiváló és méltán megsiratott lelkipásztora azt irta hivó levelében: “Ez nemcsak a mi hívásunk, ez az Isten parancsolata is.” Most, hogy az Ő zengő ajka mindörökre elnémult a földön, sokszor úgy érzem ebben az én vándorló prédikáló utamban, hogy egy sirontuli üzenet, egy másik világból érkező parancs az, amely tovasodor engem, hogy ebben az óriási néptengerben megkeressem a vérszerint való enyéimet. Tulajdonképen ez az egész evangyéli- záló körút a maga szent céljában a magyar fajta szétszórt részeinek lélekben való találkozása. Mióta az amerikai magyar kivándorlók hajója mögött ködbe mosódtak Európa partjai, mióta az utolsó magyar akác búcsút intett tovarobogó vonatjuknak, azóta véres események, szörnyű tragédiák, nagy lelki átalakulások történtek az Ó-haza földjén. A büszke bizakodó magyarságot a szenvedések szöges ostora verte. Százszor kirabolva, százszor megcsufolva, kifosztottan és rongyokban hagyták ott csúfságul a nemzetek nagy országutján. Mintha egy óriási sírbolt lett volna az egész ország, bármerre nézett, ellenséges népek gyülölségének börtönfala zárta el az útját. Egyetlen iránya maradt vágyakozó lelkének: a csillagok felé. A mi magyar népük odahaza mindég jobban megismeri, hogy van egy dicsőséges szövetséges társa, aki kész arra, hogy védje, szeresse, sebeit begyógyítsa s palástjával betakarja és az: a Názárethi Jézus. A magyar nép lelkén egy nagy karácsonyi vágyakozás suhan át. Poros Bibliák sok helyen előkerültek a fiókok mélyéről, elfelejtett imádságok újra megzendültek, a templomokhoz vivő, fü- benőtt ösvényt ismét sokan megtalálták. A szenvedések nagy tengerén hányódó magyar nemzet élet hajóján ismét bizakodva zendült meg a Gálya-rabok éneke. “Térj magadhoz drága Sión, van még néked Istened.” Minekünk, toronyban virrasztó őrállóknak az a látomásunk, hogy egy nagy lelki tavasz, uj hajnal hasadás, belső megújhodás korszaka elé értünk. A mi reménységeink tavaszi pacsirta szavát átakarjuk küldeni az Óceánon túl. Tengeren tüli magyarok nem felejthették el azt a bölcsőt, amelyik ringatott egyszer, nem törölhettétek ki a lelketek- ből annak a földnek a képét, mely gyermek szemetek tükrébe rajzolódott, hogy élő lelki összeköttetés hidját tudjuk az otthoni és az Amerikai magyarság szive között felépíteni. Evről-évre járnak majd a követek, mitőlünk ti hozzátok és tőletek mi hozzánk, hitünk és szeretetünk, imádságunk találkozni fog az ‘élő Isten trónusa előtt. A Magyarországi bolsevizmus rettentő dühöngése közben történt meg, hogy vörös katonák rabolni és pusztítani betörtek egy alföldi magyar házba. Az őszbe borult magyar asszony nyugodtan és komolyan nézett a Lenin katonák szemébe. — Ugy-e remeg most ? — kérdezte az egyik vörös katona az asszonyt. — Nem félek semmitől, mondotta a
