Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)
1928-09-29 / 39. szám
39-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal. VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE. 40-ik lecke 1928 október 7. zsoltáros, Bibliás asszony, az Ur velem van és megőriz engem. — Az Isten? — kacagott föl a katona, — hiszen nincsen már Isten. Isten elesett a háborúban. Az asszony megrázta fejét. — Nem, felelte csöndesen, nincs igaza, a háborúban elesett az én két szép fiam, a háborúban sok mindent elveszitettünk, de az Isten él. Azért tudtam tűrő lélekkel annyi csapást elviselni, azért nézek nyugodtan a maguk gonosz tekintetébe, mert az Isten él, Isten velem van, Isten megvigasztal és az ő angyalai tábort járnak körülöttem. A katona elsápadt, elhallgatott és csőn desen kiment a házból. Ennek az asszonynak a hitében a mi magyar reménységünk és bizakodásunk csendült meg. Sók drága földet elveszítettünk. Sok fiunk maradt ott idegen csatamezők hantja alatt. Borzasztó szán tás volt ez a 'fájdalom ekéjével. Szörnyű öntözés könnyel és vérrel. De mindez arra való volt, hogy az Isten Igéjének szent magvetése kikeljen és kalászba szökkenjen. Mindez Isten csodálatos utkészitése volt, hogy a magyar lélek és az ő Szent Fia találkozzanak egymással. Ez a század a Jézus Krisztus százada lesz. Szerte a világon millió csalódott és szomorú lélek keresi őt Istennek egyik legdrágább és legkedvesebb lakozása a magyar szív, melyben királyi széket emel Jézus számára. Ezért jöttem én át ti hozzátok, az Óceánon túlról én kedves magyar véreim. Az a hid, amelyik a mi szivünk között állandó összeköttetés marad, a Jézus Krisztus keresztje. Az ő Golgothája mellett lélekben találkozunk mindnyájan. Akiket eddig megismertem, amerikai magyar véreink közül, mindenki azt mon dotta, tele van a szive békesség, reménység utáni vágykozással. Sebeket gyógyító teljes békességet adó Jézusra épen úgy szüksége van itt a léleknek, mint minálunk. Ez az üzenet, amit elsárgult kalászok, hulló akáclombok, szelid szőlős kertek, a magyar föld üzen tinéktek. Fogadjátok szivesen ezt a tengeren túl átkiáltott szót ezt a felétek nyújtott tesvéri kezet. Legyen áldás a ti családi otthonaitokon, imádkozó lelketeken. Hadd vihessem el haza egyszer azt a boldog választ, hogy a roppant Amerikának lázas száguldó életében, ebben a zugó ember tengerben, gondoltok mi reánk, emlékeztek mi reánk, imádkoztok érettünk és a mi lelkünk mindörökké összeforrva marad a Jézus Krisztusban. Muraközy Gyula, ref. lelkipásztor. Rovatvezető: SZABÓ ISTVÁN, ref. lelkész. PÁL EFÉZUSBAN. Lecke: Csel. 19, 1-41. ARANYIGE: “Mert az ö alkotása vagyunk, teremtvén Általa jó cselekedetre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk. (Eféz, 2, 10.) Pál az ő missiói utján Efézusba érkezett, ahol az ő rendes szokása szerint, először zsidóknak, majd görögöknek kezdett prédikálni. Három hónapig a zsinagógákban hirdette a Krisztus evangéliumát, de amikor látta, hogy a zsidók megkeményitették az ő sziveiket, otthagyta a zsinagógákat s Tyrannus házában kezdte hirdetni Jézus. Két egész esztendeig tanított itt Pál és közben a környéken is több egyházat szervezett. A babonák városa. — Efézus a mágusok városa volt, kik babonás szertartásaikkal rabságban tartották az emberek lelkét. A római birodalom egész területén buján virágzott a babona, de talán sehol sem annyira, mint épen itt Efézusban. Efézus volt a babonák központi városa és ép ezért jött hogy az evangélium lángjával eloszlassa azok sötétségeit. Kelet még ma is babonájáról hires. A keletiek vakon hisznek álmokban, kaballákban és ezer meg ezer más apró babonás tárgyakban. A keleti ember nyakában hord untalan egy üveggyöngy füzért és mikor valamely feladat előtt áll, attól kérdezi meg sorsát. Mint mi a daisy szirmokat tépdesve kérdezzük szeret vagy nem szeret, úgy kérdi ő üveggyöngyeitől, hogy sikeres vagy sikertelen-e, amit tenni készül. És ő hisz vakon az ő füzérének. És ezer más és hasonló babonás szokása van és volt a keleti embernek. Amikor mi gyönyörködve olvassuk Pál babona elleni harcainak a történetét, amikor látjuk a mai missiók törénetében is a harcot Afrika, Ázsia és a szigetvilágok sötét babonái ellen, akkor mindannyian belátjuk és valljuk hogy annak, ki valóban keresztyén akar lenni le kell vetkőznie minden hamis ideát, hazug babonát. De ugyanakkor megállunk-e csak egy percre gondolkodni a felett, hogy mi is babonásak vagyunk ? Minden város telve van ma is álomjósok, phrenologusok, astrológusok, clairvoyantok titokzatos szobáival, ahova egyre járnak az emberek. És ami a legkülönösebb még, jó egyház^-, tagjaink közt is akadnak sokan, kik elmennek az ily mágusokhoz és tőlük tudakolják meg a jövőt. Csak egy néhány évvel ezelőtt Reading, Pa. -lakosai egyrésze felment a Courtra boszorkánysággal vádolva néhány jámbor polgárt. Gyermekek megbetegedtek és ők rendületlenül hitték, hogy boszorkányok babonázták meg őket és holmi kabalisztikus hokusz-pokuszokkal kezdték gyógyítani őket. A háborúban a katonák százai hordoztak nyakukban babonás jeleket, hivén, hogy az megmenti őket a biztos haláltól. Köztük sokan járnak ma is, kiknek nyakában ott csüng egy-egy ilyen “csoda me- dál”. Évekkel ezelőtt egy tudós iskolás gyermek egy nagy csoportját vizsgálva meg, arra az eredményre jutott, hogy azok negyvenöt százaléka hitt a babonában. A Harvard egyetem tanári kara ugyanily vizsgálatnak volt alávetve és a professorok hetvenöt százaléka beismerte, hogy akár akarva, akár akaratlanul, de sokszor babonás befolyások irányítják cselekedeteiket. Bárki, aki nem mer útra indulni pénteken, aki nem ülne le tizenharmadiknak az asztalhoz, aki vissza -ttem fordulna az_otthon- felejtett tárgyakért, aki kölcsön nem adna egy gombostűt, aki kqpog asztalon stb. stb.... önkéntelenül is bizonyítja, hogy hisz ezeknek a babonás cselekedeteknek az erejében, mert bizosabbnak érzi magát ha ezeknek eleget tesz és nem meri a “cancet” venni azoknak elmulasztásával. Mit _ke.ll tennünk ezekkel a babonás szokásokkal szemben? Tűzre hányni őket, mint az efézusiak Pál hatása nyomán. A lángoló örömtüz. Csodálatos látvány egy hatalmas tűz. Mindenkire hat. Öregek, fiatalok megállnak a tűzoltó kocsik csilingelősére és bámulva nézik a dübörgő kocsikat. Aki csak teheti mind utánuk fut, hogy lássa a tüzet. A tűz minden embert érdekel. Hát még a játék és örömtüzek! Kicsit és nagyot egyaránt lelkesítenek és elbájolnak. Fourth of July tűzijátékai ezreket kicsalnak. A világtörténelem egyik legnagyobb öröm- tüze ott gyulladt ki az efézusi piactéren az első század közepe táján. Micsoda egy tűz volt. Kabalák, máguskönyvek, babonás jelvények ezrei csaptak fel pirosló lángokban. Ötvenezer ezüst- nyi érték lett a lángok martalékává. íme az Ige győzelme a pogány babona felett. A Diana lázadás. Az efézusi tűz előjele volt a keresztyénség hajnalhasadásának. Ropogott a tűz, égtek a pogányság fundamentumai. A babonás könyvek, kaballák után, természetesen, következtek volna a bálvány istenek. Jól tudta ezt Demeter, az ötvös. Demeter egész életét bálvány isten szobrok faragásában töltötte, ebből lett gazdaggá. Dianna városában, az ő szobrainak ezreire volt szükség, nagyszerű kereset volt tehát az ötvös mesterség. Mikor Demeter látta Pálnak a pogány bálványok elleni harcát és annak sikerét, megijedt, hogy oda lesz nagyszerű kereseti forrása. Fellázította hát a város összes ötvöseit s aztán a város csőcselékét Pál ellen. Ha Pál ki is szabadult az ő bosszúálló kezeik közül, de maradása tovább nem lehetett a lázongó városban s menekülnie kellett. AZÉRT VAN ÍGY..... Oly kevés ember tett jót énvelem És oly sok ütött sebet szivemen. Oly kevés nyújtott segitő kezet, Mikor lesújtott Isten engemet. Pedig de jó left volna néhanap Valaki jóságából egy darab. Egy simogatás, igaz szó, meleg, Felemelő, résztvevő szeretet.... ff De talán azért van ez igy uram, Hogy Reád bízzam mindenkor magam. Reád nézzek és várjam, hogy kezed, Ha megpróbál is: megtart engemet. Az egész világ szive: semmiség, — A Te szivedről zeng a föld, az Ég..... A Te szived od’adta szent Fiát Hogy megtalálja szivem — vigaszát. Kovácsné Huszár Jolán.
