Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)
1928-09-29 / 39. szám
VOL. XXIX. ÉVFOLYAM PITTSBURGH, PA. SEPTEMBER 29th, 1928. No. 39. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTu 'CJ 'HVPMOJUI SU}U0$J m XCfl a -a.3) Lapja AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER Entered as second class mail matter on the 14th of August, 1925 at the P. 0. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879 Publication office: 117 Flowers Ave., Pittsburgh, Pa. MURAKÖZY GYULA. Az őszi este hideg homályában vándor kopogtatott be az ajtónkon. Fehér levelet tart a kezében: édesanyánktól hozott híreket, ajánlást. Kitárjuk ajtónkat, béhivjuk házunkba, beszélgetni kezdünk vele. Ali^ időzik egy keveset: már beljebb kerül: bevonul szivünk legbelsőbb rejtekébe. A hideg alkonyon megtelik a ház melegséggel, édes érzésekkel. Mintha karácsonyest volna s Jézus látogatott volna be hozzánk. “Aki közületek egyet béfogad az én kicsinyeim közül: engem fogad bé.” Muraközy Gyulánál kedvesebb vendége nem volt még az amerikai magyarságnak. Nem vinni jött: hoz. Es senki sem hozhatna drágábbat őnála, mert ő Jézust hozza. Evangéliumát jött hirdetni. Fáradt, beteg sziveket jött megsimogatni, ápolgatni, gyógyitgatni. Amerre jár: áldás fog fakadni a lába nyomán, mert hü szolgája Urának, akinek a képében jár köztünk e követségben. Alázatos: nem magát akarja felmagasztani, hanem Urunkat. Nem magáról akar beszélni, nem magát akarja ünnepeltetni, nem is akar tudni sem másról, mint Jézus Krisztusról, Megváltónkról, Urunkról. Nem hivatalos egyházi kiküldetésben, nem közigazgatási tárgyalások végzésére, nem kö- nyöradományok gyűjtésére jött. A mi lelkünk hívására és az Istennek benne munkálkodó Leikétől indíttatva jött ki, hogy ne is tudjon köztünk másról, mint arról a szent szolgálatról, amiben forgolódik: az evangéliumok hirdetéséről. Mintha az édesanya átnyújtotta volna kezét az óceánon, hogy megfogja a mi kezűn két, letörölje verejtékes és érte bus orcánkat. Ez a kinyújtott kéz a mi vendégünk és oly nagy Istenáldás, hogy ilyen békességes, csöndes, édes megnyugvás kél a szivünkben, mikor drága szavaival megsimogat ja a lelkünket. Az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület jó irányban jndult, mikor arra határozta magát, hogy állandóan hozat ki Magyar- országból evangélistákat, kik megépítsék a magyarországi református anyas^entegyház között és közöttünk a szeretetnek és összetartásnak szivárványos hidját. Mi messze szakadtunk szülőhazánktól; meglazultak vagy elszakadtak azok a kötelékek, melyek az otthoni intézményekkel vagy személyekkel összekötöttek volt bennünket; nehézzé, csaknem lehetetlenné vált, hogy a fajnak a vére továbbkeringjen a levágott nemzettestben. A mi kutaink itt sok helyen kiszáradtak, az élővíz megapadt bennük. Igazi élet-halál kérdéssé vált az nem egy gyülekezetünkre nézve, ho^y újra kiássák a kutakat, mélyebbre, még mélyebbre; hogy újra felfakasszák azt az egyetlenegy élővizet, amelyből aki egyszer iszik: soha többé meg nem szomjazik. Nincsen erre más eszköz, mint az evangéliom; és el sem képze^ető annak hathatósabb használata, mint ha a most induló nagy magyar ébredés tapasztalataiban szemléltetjük. Ezért volt bölcs kezdeményezés, hogy magyar evangélistákat hozzunk közénk, kik az ébredésnek vezérei otthon; ezek lesznek legalkalmasabbak arra, hogy bennünket is éb- resztgessenek. Mindennél fontosabb volt azonban, hogy olyan embert találjunk e fontos és nehéz kezdeményezésre, akiben minden kellék megvan e munka végzéséhez. Legyen szelíd és alázatos szivü, legyen teljes hittel, szeretettel, legyen az élő Krisztussal állandó összeköttetésben levő apostol, aki örömmel töltse be azt, ami hijja van a Krisztus szenvedéseinek, a maga testében, az Ö testéért, ami az egyház. Legyen reprezentatív munkása a magyarországi református egyháznak, de még inkább tüzes prófétája a mostani ébredésnek. Trombitája ne te- gven bizonytalan zengéseket: ajkáról ne botorkáljanak félbátorságu vagy értéktelen beszé
