Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)

1928-09-22 / 38. szám

38-ik szám.

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

3-ik oldal.

AZ EVANGÉLIUM HATÁSA AZ ÉLETRE.

■börtönbe zárták, hogy ott pusztuljon el. <A börtönnek volt egy erős vasrácssal elzárt kicsiny nyílása. Egy csodálatos szép fülemile ide szokott naponként leszálla- ni és fennséges dalával vigasztalta a hős lovagot. A lovag rendesen adott a kis ifülcmilének szerény eledelének maradékából annyira, hogy egész megszelídült. Egy este aztán, mintha a madár értené, a lovag felsóhajt: “Óh, kedves kis madaram, 'ha te engem meg tudnál szabadítani !”

A kis fülemile elrepült s három napig nem j'ött vissza. A lovag azt hitte, hogy egyetlen vigasztalójától valami gonosz kezek megfosztották. A harmadik este azonban újra megjelent a kis fülemile csőrében egy kis követ hozva. A lovag átvette a követ s egész véletlenül a kezén levő vasláncho? érinté. És csudák 'csudája, a bilincs lehullott kezeiről. Azután a lábán levő bilincshez érinté és az is lehullott lábáról. Majd a börtön vasajtajához érinté és az is felpanttant. A lovag igy megszabadult nemcsak az őt lenyűgöző álmoktól, hanem megszabadult börtönéből is.

Most már minden embert igy nyűgöznek le gonosz szokásai. Minden ember saját bűneinek rabja s amiképen azt a lovagot az a kis fülemile annak a bűvös kövecskének segítségével megszabadította a rabságából, mi is megszabadulhatunk. A mi szabadulásunknak egyetlen eszköze az Ur Jézus Krisztus és az ő mindenekre elégséges ereje és hatalma. 'Minden szív, amelyben a Krisztus lakozik, mentes a gonosz szokásoktól és a lelket megölő bűnöktől. Csak az a baj, hogy akik rabja gonosz szokásaiknak, azok nem is akarják, hogy Krisztus helyet foglaljon szivükben s megmaradnak erkölcsi s lelki rabságukban.

A tanulság mindebből pedig az, hogy a jó szokások kialakitását már a gyermekkorban meg kell kezdeni azzal, hogy a szivet átadja az ember teljesen a Krisztusnak. Ezzel rakjuk le az alapját egy hasznos és boldog életnek itt ezen a földön s egy áldott és tökéletes életnek ott az eljövendő országban! Amen!

Tóth Mihály.

Detroit, Mich.

EGY RÉGI SÁROSPATAKI TANÁR ÜNNEPLÉSE.

Szánthó Gyula dr., a régi híres pataki Rákóczi főiskola ny. professzora, augusztus 4-én ünnepelte születésének nyolcvankettedik évfordulóját . Ezelőtt Sopronban lakott, de az egész leikével visszavágyott oda, ahol közel 40 évig tanitotta a jogot. Két hónapja ,hogy Patakra költözött. A régi szeretettel ragaszkodik a főiskolához és lelkesen emlékezik meg az országban széjjelszórt tanitványairól, kik ez alkalommal szeretettel üdvözölték jeles tanárukat.

(Folytatás.)

A hitnek e tudománya kapocs az ég és föld közt, erősebb, mint a halál, fenséges, mint a kegyelem. Boldoggá tesz, mert tökéletesít, életteljessé, mert a megholt lelkeket is uj életre serkenti, buzdítja, vezérli s egyesíti a tökéletességgel: Istennel.

S akinek első gondja, hogy Isten akaratát tudja, a ki elmondhatja: “Meg- emésztetett az én lelkem a te törvényeidhez való buzgóságim miatt, mely bennem vagyon mindenkor” (Zsolt. 119. 20.), nem boldog-e az?

Akinek lelke erős fogadást tesz, “Megesküdtem ; és megállóm, hogy megtartom a te igazságodnak törvényeit”, (u.

o. 106 vers), mivé lesz az előtt a halál hatalma? Retteghetne-e a haláltól, aki az életnek fia?

Az evangéliumnak van ereje, hogy a közönyösség által lebilincselt lelket megszabadítsa, felrázza, mint az ítélet harsonája

.....“Mert az Istennek beszéde élő és

ható, sőt hathatóbb minden kétélű fegyvernél és elhat az akaratnak és az elmének, a tagoknak egybekötöztetéseknek és a velőknek oszlásokig; és megítéli a gondolatokat és a szivnek indulatit. — (Zsid. I. 4. 12.)

A lélekre nézve életkérdés az Ige ismerete, mert tanácsadó, vigasztaló. Jól esik az, ha barátságra, rokonszenvre vágyva, kezet szoríthatunk másokkal, jól esik, ha megtérő lelkünk szent vágyódással szívhatja be az örök élet tudományát; ha az Igét kezünkbe véve, szivünkre szoríthatjuk a megjelentett, megtestesült Szentjeiket

.....

Érezzük, hogy egyedül ez megpróbáltatásban csüggedező lelkünk megersitő- je. Hány titkos gondolat, könyezve elsóhajtott vagy, buzgó reménykedés, megszentelő áhitat ihletett pillanata; hány elfeledett érzés; a megtérést sugalmazó lelkiismeret hány intése kel életre egyetlen nagy, felemelő érzésben, a midőn elfogul a lélek, az ajak nem talál szavakat?.... Csak azt érezzük, hogy egy sokat érzett, fájdalmas hiány, egy nagy üresség telt be Isten országának fénysugaraival, a hittel. Érezzük, hogyan forr, ég ereinkben a vér, mily hevesen dobban a szív s mint emelkedik fel a lélek e magasztos erő közöltetése által; úgy érezzük e percben, mintha kebelére

ölelt volna Jézus..... Oly közel érezzük

szive dobbanását.

Valahányszor addig nem ismert igaz gyöngyöt fedez fel az ember a lelki erő,

a vigasztalás tengerében, annyiszor világosodik meg egy-egy setét pont a lélekben ; ama keserű percek emlékét, melyekben tusakodott a szív önmagával s a bűn vett diadalmat felette, a kien- gesztelődés és 'kegyelem boldogságával aranyozza be.

Ez a teljes boldogság pillanata.... egy sugár a mennyből, egy csepp az öröklét vizéből.... Mintha az emberhez leröppenne az eleven szénnel a szérafin angyal, hogy ezt mondja: "Imé, ez illeti a te ajkaidat, elvetetik azért a te hamisságod, és a te bűnöd eltisztittatik.” (Ézs. 6. 7.) E pillanatban érti meg az elme e mondást: “Isten az embert a maga képére és hasonlatosságára teremté.” Megérti, hogy ez 'kötelez az Istennek tetsző életre. Az ember Isten fia, nem a bűné, az életé, nem az enyészeté.

Az ember Istennek fia..... Van-e ennél felségesebb gondolat? Minden vallás azt hirdeti, hogy Isten (vagy az istenek) ura, parancsolója az embereknek, kik vele szemben csak szolgák..... Csak egy

van, amely Isten és az emberek közötti viszonyt az atya és gyermeke viszonyához hasonlítja, amely összekötő kapoccsá a szeretetet tette: a Jézus vallása. Ez isteni szeretet által sugalt felfogás teszi egyetlenné, tökéletessé a keresztyénsé- get. Úgy fölé emeli a többi vallásoknak, hogy azok eltörpülnek mellette.

És az Atya ád lelki kincset, amennyi minden emberi szivet betölthet. Az Idve- zitő, aki látott minden bekövetkezendö- ket, látta az időt, mikor az élet tudománya közkincs leszen, olvashatja boldog, boldogtalan.... Ezért mondja: “Ne gyüjt- setek kincset e földön, hol a rozsda és a moly megemészti és a hol a lopok kiássák és ellopják. Hanem gyüjtsetek magatoknak kincset a mennyországban.” (Máté 6, 19. 20.)

Törekednünk kell e lelki kincsekre, melyek a mi mennyei házunk fölöltöztetésekor is velünk lesznek; szomjuhoz- nunk kell az evangéliumot, a benne letett igazságokat, mert ezek a szeretet

drága gyöngyei..... Ha sóvárgunk a lelki

javak után, akkor mondhatjuk a lángbuz galmu apostollal együtt: “Mindenekben úgy viseljük magunkat, mint Istennek szolgái.. Mint bánkódok, noha mindenkor örvendezők: mint szegények, noha sokakat gazdagítunk; mintha semmink nem volna, noha mindennel bírunk.” (II. Kor. 6, 4. 10.)

Minden lelki kincsek közt első a szeretet. S ezen lelki kincset parancsolja először is az isteni kegyelem, ezzel kell a lelket betölteni. Mint a növénynek a napsugár, úgy a világnak Isten szerete- te adja meg az életerőt.

(Folytatása következik.)