Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)
1928-09-15 / 37. szám
VOL. XXIX. ÉVFOLYAM PITTSBURGH, PA. SEPTEMBER 15th, 1928. No. 37. SZÁM. AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER __________________________________________________________________________• Entered as second class mail matter on the 14th of August, 1925 at the P. 0. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879 Publication office: 117 Flowers Ave., Pittsburgh, Pa. Evangelizáció éltető eleme egyházainknak. Sokszor esett a szó e lapnak hasábjain az evangelizációról. Úgy vagyunk ezzel a terminussal, mint a mindennapi kenyérrel, nem nélkülözhetjük testünk táplálásában, mert elke- rülhetlenül szükséges tápanyagokat tartalmaz. Az evangelizációt sem nélkülözhetjük egyházaink életében, mert táplálja, fenntartja, élteti az egyházban Krisztus szellemét, megerősiti az egyházat és jobban alkalmassá teszi azt isteni hivatásának teljesítésére. Be kell vallanunk, hogy idáig mi sokszor úgy gondolkoztunk az egyházról, mint egy nagyszerűen szervezett történelmi intézményről, amelynek hivatása abban áll főképpen, hogy egy meghatározott kisebb körnek lelki vigasztalást vagy tanítást nyújtson, bizonyos szertartásokat elvégezzen, bizonyos tradíciókat fenntartson. Igaz, hogy mindez, tartozik az egyház hivatásának fogalmába. De ez csak nagyon szükkörü meghatározása az egyház hivatásának. Az egyháznak hivatása nem lehet más, mint az, amely Krisztusé, aki az egész világot és nemcsak egy kis csoportot karolt fel isteni életének szolgálatával, isteni szerelmével. Az evangelizáció éppen ezt az örvendetes tényt akarja közölni az emberekkel, nemcsak azokkal, akik az egyházban belül vannak, hanem azokkal is, akik az egyházon kívül vannak, akiknek száma pedig millió, akik leginkább rászorulnak Krisztus éltető lelkére. Az evangelizáció fogalma szerint az egyház azért van, hogy élő tanúbizonyságot tegyen arról, hogy az anya gi világ, az egész mindenség Isten kezének alkotmánya, hogy az Ur Jézus az Istennek legtökéletesebb kijelentése, hogy az ember célja az, hogy élete minél hasonlóbb legyen Jézus életéhez, akiben vagyon minden emberi szívnek és az egész emberi társadalomnak váltsága és üdvössége. Korunk jelszavát szociális reformok képezik. Némelyek ezek által vélik az emberiséget javítani és boldogítani, mert az egyház éltető elemeit nem ismerik, holott ha ismernék ezeket és következetesen alkalmaznák, több sikert érnének el a szociális reformok által. Az is bizonyos, hogy azok az önzetlen emberi szellemek, akikben krisztusi elme és szeretet lakozik, nem hagyják programmukon kívül szociális reformok által a beteg emberiséget szolgálni. De ezeket a szociális reformokat az evangéliumból, a keresztyén hitből fejtik ki, vagy pedig erre építik fel, jól tudván, hogy ez az evangélium és krisztusi hit a legbiztosabb és legerősebb funda- mentom. Magyar református, evangéliumi egyházainknak van-e szükségük az evangélizációra, erre az isteni tanubizonyságtételre? Ne habozzunk, ne kételkedjünk egy percig sem. Az evangélium éltető kovásza még nem járta által teljesen azokat, akik egyházaink tagságát ké- képezik. Messzire vagyunk egyházi, családi és társadalmi életünkben a krisztusi eszményképtől. Azután ezrek és ezrek állnak mellettünk, körülöttünk, akiket egyházunk élete még nem érintett, akiknek még nem tanúskodtunk Istennek nagy szerelméről, amely Jézusban megjelent, akik még nem izleleték meg az élet kenyerét. Törjük meg ezek részére az élet kenyerét, evangelizáljunk! Legyen szabad befejeznem e sorokat azzal, hogy az evangelizáció nemcsak a hivatásbeli papok kötelességét képezi, hanem minden hivő keresztyénnek a kötelessége. Segítsük tehát lelkészeinket, egyházainkat az evangelizáció szent munkájában.
