Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)

1928-09-08 / 36. szám

36-ik szám.

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

3-ik oldal.

AZ EVANGÉLIUM HATÁSA AZ ÉLETRE,

(Folytatás.)

Szeretet, mily felséges szó, mily isteni érzelem ez! Áthatja a veséket, a velőket; mennyei hatalmával csirájában fojtja meg a bűnt, visszavezeti Istenhez.....

megváltja az emberiséget..... Óh, a mi

tisztának hirdetett életünk, megbánásunk, istenfélelmünk, jótetteink bármily nagynak, nemesnek lássanak is ; bármeny nyíre szorongasson is “a Krisztusnak ama szerelme”; ha oly tökéletesség, szentség lenne is az ember, mint a menynyire bűnös és gyenge: mily csekélység volna mindez Jézus áldozatához képest, bog}7 szerétéiből megváltván a világot, ő az ártatlan bárány szenvedett megszámlálhatatlan bűnért

.....Ez a szeretet a legerősebb, legékesebb bizonyítéka annak, hogy benne a Szentlélek lakozott.

Mily gyenge az ember? A bűnnek mily setét óceánja az emberiség évezredek óta elkövetett vétke? Ha az ember érzi szivében keresztelő János szavának igazságait: “Jézus az, aki keresztel Szenlélek- kel”, mikor a megtérés ösvényére lépve látja az égen álló vezércsillagot; mikor először érzi, hogy a Megváltó ő érte is elszenvedte a halált, csak akkor tudja gyengeségét, bűnösségét a maga teljességében. Ha a megbánás forró könnyei leperegtek az arcon, akkor világosodik meg a lelki szemek előtt, hogy Jézus az, a kin az Urnák lelke megnyugodott, böl- cseségnek és értelemnek Lelke, tanácsnak és hatalomnak Lelke, a tudománynak és az Ur félelmének lelke. (Ézs. 11, 2.)

Hitetlen ember láthatná az Isten szerelmének olthatatlan lángja mellett, a saját bűne nagyságát?

Megtérés, hit kell ahhoz, hogy a lélek átérezze a megváltás apotheosisát, hogy bevegye az apostoli szavakat: “Ebben vagyon a szeretet, nem hogy mi szerettük volna Istent, hanem, hogy ő szeretett minket s elbocsátotta az ő Fiát, hogy lenne engesztelő áldozat a mi bűneinkért.” (I. Ján. 4, 10.) Ekkor vallja meg a lélek, hogy vétkeinél csak Isten kegyelme és Jézus áldozata nagyobbJézussal a menny -szelleme szállott a földre. Szeretetet ád a gyűlölet helyett, segedelmet az őt sújtó kéznek; megcsókolja azt, a ki megostorozza, áldást re'beg arra, a ki őt bűneivel keresztre fesziti.

Tárva van az ő szerető karja; szelíden biztatóan hangzik szava: “Jer fiam, jer

leányom,, bizzál!..... Én veled leszek

megsegítelek.” Mindig kész megbocsátani, hiszen ő, aki csupa szeretet, csak áldani, a könnyeket letörleni, a megbántott szív sebeit gyógyítani jött el a világra. Ez a tudat hatotta át az apostol lelkét is: “Mert tudjátok a mi Urunk Jézus Krisztus jótéteményét, hogy ő ti érette tek szegénnyé lett, mikor gazdag volna, • hogy ti az ő szegénységével meggazdagodnátok.” (II. Kor. 8, 9.) S ha Jézust segédeimül hívjuk, nem tapasztaljuk-e áldó szerelmének erejéből, hogy templom a mi lelkünk, az Urnák temploma, melyben a szeretet oltárán van az áldozat; olyan igy életünk, mint a csipkebokor, mely el nem égett s a melyben ott vala az Ur. Óh siessen mindenki készséggel, örömmel; vigyük életünknek, megáldott lelkűnknek minden szerelmét az Ur oltára, szenteljük néki. Folyton éreznénk akkor, hogy ég a mi lelkünk, mert az Urnák szerelme égeté s abban ő lakozik, Úgy nem vesz rajtunk erőt az enyészet hatama, örökre élünk!

..... Pedig menynyire vágyunk élni, élvezni. Ki az, aki vissza nem kívánja az összeomlott paradicsomot?..... íme, Jézus ezt épitlé meg

újra, oda hiv mindenkit. Az lenne a legnagyobb öröme, ha minden embernek elmondhatná emlékezetes keresztfán mondott szavait: “Még ma velem leszesz a paradicsomban”. Az emberbe oltott élet- fenntartási ösztön is 'azt követeli, hogy az ember Jézushoz térjen, hogy a rettegett halál birodalma összedőljön s helyette felmelkedjék az örök élet paradicsoma.

De Jézus nélkül, rajta kívül nincs se égen, se földön. Hányán keresik a hatalmas pártfogót, de a lélekkel, a legfőbb pártifogóval, Jézussal kevesen gondolnak. Óh mily kicsiny a Jézus igaz hívőinek serege !

Akit Jézus vezet, annak megtérése, megbánása életcéllá magasztosul; ekkor lobban fel a szívbe oltott szunyadozó szikra, a szeretet ’és érzéssé válik a próféta beszéde: “Az én szivemben a Urnák igéje olyan volt, mint az én csontjaimba rekesztett élő tűz. (Jerem. 20, 3.) Csak a ki maga is részesül a kegyelemben, emel- kedhetik oda, hogy a megváltás tényét, mint a teremtésnél is felségesebb isteni akaratot fogja fölAz ember remegve indul el az életirányon, de a mint hite napról-napra -épül, érzi, hogy Jézus vele van. Akinek szive lázassan dobban meg, mikor ama titkos kegyelem jelét látta minden dolgain, a kinek túláradó öröme, felindult érezelme annyiszor volt a hála, ha tétovázva áll- ván a bűn utain, az Idvezitő őt kézen fo- gá: az érzi, hogy Jézus nemcsak egy nemzedékkel volt együtt, hanem min- denikkel, csak meg kell érezni keze szorítását, szelleme intését. Miként a pusztán a zsidók előtt, ott járt az égen a fényes csillag, az egész emberiség előtt mint útmutató jár “Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag, a Jézus.

De hát, ha e nagy szerelem, irgalmasság nem mult el, ha a vezércsillag fenra- gyog az égen, csak a hivők láthatják, csak a megtértekre száll annak sugára? Aki még meg nem tért, hol, hogyan láthatja meg? Elmenjen a szent földre, hogy ott fü, fa, virág, a felszálló por, a kövek, a derültebb kék ég mosolygása beszéljen el mindent

..... regéljen Ő róla?.....

Talán az a virág égy ö általa feltámasztott ember szive porából nőtt s az suttogja el a jézus irgalmát? Az az ég, mely vérbe borult, az a föld, a mely megindult, mikor Ő a kereszten minden emberekért kiszenvedett, az beszéljen a megváltásról? Csak Jézus, nemzedéke volt olyan boldog, hogy hallhatta az ő szavát hivő és hitetlen? Csak Jánosnak jutott a kegyelem osztályrészül, hogy Jézus szive dobbanását hallja, melegét érezze?!

.....

Nem! Jézus mindenkit egyenlően szeret, mindenkiért dobog szerető szive.....

Mindenki hallhatja Szive dobbanását.....

FIol ?..... Nyissátok fel az evangéliumot....

Az megnyitja lelki szemeiteket, láthatjátok értetek dobog az isteni szív..... Reá

borulhattok.... Azért elevenedik meg e szent könyvben a holt betű s beszél csodálatos dolgokról, melyeket csak Isten lelke sugalhat, mert ott a szent könyvben, az evangéliumban árad szét, mint az örök kegyelem, Jézus szivének szeretete ! E könyv az egyetlen igazságra vezérlő kalauz, mely oktat, tanácsol, vezet, buzdít, fedd, hatalmas, keresztyén igazságait oly egyszerűen mondja el, hogy meg értheti mindenki. A hang elárulja, hogy ember úgy nem szólhat, csak az erős Isten Lelke. Soha szó oly édes, vigasztaló nem volt, mint Jézus, szavai; soha igazság nem lehet oly tiszta, meggyőző, mint az övé. Az evangélipm purgatorium, mely nek tüze tulvilági, er.eje felséges, hatalma csodálatos. Mikor a bűnös embert gyötri a lelkifurdalás s szemeibe tolulnak a megbánás tisztító könnyei s megküzd- ve a bűnnel, megutálja azt: előtte áll isteni nagyságában az Idvezitő

..... Jézus

könyve, az igaz, örökkévaló tudomány kincsesháza s az emberiségnek ez a tudomány kell. .

Óh, mennyit ócsárolták, mennyi rosszakarattal szennyezték be e tudományt, e könyvet..... Mintha tán a szeretet, igazság beszédét meg lehetne semmisíteni !.... Hány elme, hány szem volt homályos, mikor e tudományba tekintett, talán épen az isteni kijelentés fényessége ká- bitá el őket.

Koréh Tatay Endre.

(Folytatása következik.)