Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)

1928-09-01 / 35. szám

4-ik oldal. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 35-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA American Hungarian Presbyterian and Reformed Church Paper. Published Weekly — Megjelenik hetenkint. Published jointly by the Reformed Church in the U. S. and the Presbyterian Church in the U. S. A. Rev. Samuel Horváth, Managing Editor. Rev. John Dikovics, Associate Editor. Minden közlemény, előfizetési vagy hirdetési dij erre a cimre küldendő: AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA BOX 444 HOMESTEAD, PA. Subscription terms:............. $2.00 per year, sent anywhere. Előfizetési dij: ..........Egy évre két dollár, bárhová küldve Entered as second class mail matter, August 14, 1925 at the Post-office at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879. PUBLICATION OFFICE: 117 Flowers Ave., Hazelwood, Pittsburgh, Pa. REFORMÁTUS SZEMMEL A VEZÉR SORSA. Kiterítve fekszik virágos erdőben. Temploma uj díszben, mosolygó színek­ben, ünnepre várón. Ember, ember hátán, mozdulni se lehet, még a szószék lépcső­jén is ülnek, azután ember erdő amerre szem lát. számlálhatatlan gépek hosszú sora. Papok sorfala a templom ajtajától a gyászkocsiig nyúlik. A közegyház, a szynódus, az egyházmegye, a város, bará­tok messze földről, barátok közelről, a gyülekezet, a rokonok — és egy fiatal asszony három kicsi árvával. Mozdul a tömeg, könny szökik a szembe: a presbi­ter testvérek hozzák a koporsót. íme a vezér sorsa. “Szemközt látod a földet: de arra a földre, a melyet én adok Izráel fiainak, oda nem mégy be.” az Ígé­ret földjének kapuja előtt meg kell halni. A vezér sorsa ebben találkozik minden emberi sorssal. MINDENKIÉ az ő élete, mindenkié a halála: Ezren követelnek részt belőle- A nagy tömeg­ben, a sok virág, köny, búcsúztatás kö­zött szinte elvész az ember, aki ő volt. A fényszóró, az önmagát emésztő gyertya utolsó, nagy Iobbanással az égbe nő, a vezér arca elveszti földi képét s megnőtt, lelki alakja vezet tovább — vezet ezreket. De van valaki, akinek ő volt a párja, a férje, a támasza, életének erős fele, vannak kicsiny szemek, amelyeknek ő volt a mosoly, a napsugár, a biztos jö­vendő. Kicsi kacsók hiába nyíltak ölelés­re, kicsi szivek hiába hívjátok vissza apát. — A vezér is ember, nem csak mun­ka, világitó torony, só, amellyel a világ élete Ízesül. Ember, akit özvegye, árvája siratja, mint siratna téged vagy engem. A világ magáénak követeli tehetségét, erejét, szeretetét, mindenét, még a halál­ban is magáévá teszi. De gondol-é a vi­lág eléggé arra, ami az életen túl is bi­zonyára szorongatja a lelkét, amit leg­jobban szeretne üzenni néktek: hogy azért a vezér mégis ember, aki gyönge életének támasza, minden volt. S ha tié­tek volt életén át, ha tiétek volt a halál­ban, vegyétek át most már az emberi ter­hét, kicsi családját. Mert mégis ember a vezér s legelőször is az övék. VÉGÉRE NEM ÉRHETŐ UT a vezér útja. Dombtetők után újabb dombtetők jönnek, városok után újabb városok jönnek, utkeresztezések után újabb utkeresztezések jönnek. Bármikor áll meg, tovább szaladnak az utak. Az Ígéret földje délibábként előtte remeg és megy és megy s a célok soha el nem érhe­tően egyre nőnek. A vezér nem ér a célhoz. Mert az egyik cél a másikat hozza, az egyik nap a má­sikat készíti s mindig csak menni kell. És mindig megy tovább. S éppen ez a nagy, a csodálatos, a gyö­nyörűséges az ő sorsában. Hogy tudja, hogy az Ígéret földjét el nem érheti so­ha és mégis mindig megy és vezet má­sokat Tudja, hogy épp az ut a fontos, tudja, hogy a ma jól végzett munkája aratást hoz, ha ő már nem fog aratni. S nem ő a fontos, hanem az aratás. Vezetni az Ígéret földje felé — ez a vezér sorsa. Megtanitni ezreknek az utat s önmaga útjáról lemondani és menni — mindig menni. Ez a vezér sorsa. LENNI ÉS NEM LENNI, ez a legnehezebb, legdicsőségesebb élet. Élni és életét ezreknek odaadni, sze­retni és szeretetét ezrekre pazarolni, tö­rekedni s törekvését ezrek közt szétosz­tani, építeni és épitését ezrekkel megosz­tani, embernek és vezérnek lenni — len­ni és nem lenni egyszerre: ez a legnehe­zebb, a legdicsőségesebb élet, a vezér sor­sa- Az Ur Jézus szolgájának sorsa. A harang megkondul, a gyászkocsi megindul: lenni és nem lenni. Van em­ber, akinek útja ezzel véget ér, de a tiéd nem, Bogár Lajos, mert megnőtt, lelki alakod az égbe nyúlt s mint egy örök ka­pocs ezrek szivét fűzi Isten szivéhez. Ke­zed a mi kezünkben, kezed Isten kezében, a ha’ál egy uj életlehetőség neked. Dienes Barna. BOGÁR LAJOS TEMETÉSE. Bogár Lajos, toledoi lelkész, temetése főpapot megillető pompával ment végbe a múlt 'h'ét péntekén. 'Huszonöt magyar református lelkész és 12 amerikai angol lelkész vett részt a fényes szertartásban. A temetési tömeg csak egy töredéke volt az, amely zsüffolásig töltötte meg a temp lomot. Az emberek nagy része a temp­lom körüli helyiségekben, az udvaron és utcán volt kénytelen maradni. A teme­tésen résztvevők száma minden bizony­nyal meghaladta a bárom ezret. A résztvevő papság. Angol részről meg jelentek: Dr. Charles Schaeffer, a Refor­med Church Home Mission Boardjának főtitkára, Philadelphia, Pa., Dr- C. E. Miller, a Heidelberg College prsidentje, Tiffin, 0-, Rev. P. T. Stoudt, a North­west Ohio Classis elnöke, Detroit Mich., Rev. A. C. Fisher, az egyhámegye jegyző­je, New Bavaria, 0., Rev. F. W. Bald, Detroit, Mich., Rev. Wm. Reitzer, Flint, Mich., Rev. Otto Stockmeier, Holgate, O., Rev- C. L. Lau, Swanton, O., Rev. Elis Hay, Rev. Carl T. Roeck, Rev. Perry Bauman, Rev. Rydner, Toledo, Ohio. — Magyar részről pedig a következő lelkészek: Id. Kalassay Sándor, árvaatya, Mankó Gyula, chicagói, 111. lelkész, Bor­sos István, morgantowni, W.V.a. lelkész. Kerekes Béla, windberi, Pa. lelkész, Uj- laky Ferenc, loraini, O. lelkész. Tóth Mihály, detroiti ,Mich- lelkész, Dr. Tóth Sándor, lancasteri Pa. tanár, Dr. Her- czegh József clevelandi, O. lelkész, Varga Lajos, pittsburghi, Pa. lelkész, Dókus Gábor, cantoni, O. lelkész, i.fj. Kalassay Sándor, elyriai, O. lelkész, Szabó István, daisytowni, Pa. lelkész, Dienes Barna, brownsvillei, Pa. lelkész, Csépke István, nilesi, O. lelkész, Laky Zsigmond, young- stowni, O. lelkész, Vécsey Jenő, farreli, Pa. lelkész, Kovács Andor, leechburgi, Pa. lelkész, Krivulka Károly, aslhtabulai, 0. lelkész, Krizsi’k Alajos, fairporti, O. lelkész, Tóth Tibor, beaver falisi, Pa. lelkész, Garay Gerő, chicagói, 111, lelkész, Böt'hy János, lackawannai, N- Y. lelkész, Dókus Sándor, conneauti, 0. lelkész, Bo­dor Dániel, south bendi, Ind. lelkész, Mifcse Sándor, east chicagói, 111. lelkész. A szertartás. A templomi szertartás délután két órakor kezdődött, a virág er­dővel körülvett koporsó drága halottja felett. A szertartás sorrendje a követ­kező volt: 1. A gyülekezet éneke: a XC.-ik zsoltár 1-ső és 2-ik versei. 2. Fennálló ének: Uram a töredelmes szivet Te szereted. 3. Invokáció: Dr. Herczegh József, clevelandi lelkész.

Next

/
Thumbnails
Contents