Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)

1928-01-28 / 4. szám

4-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA .Kik oldai A KOSSUTH SZOBOR. A budapesti Kossuth szobor bírálatánál és értékelésénél a közvélemény még mindég nem egységes. A hangos közvé­lemény a csalódottság hangján beszél s nem veszi észre, hogy történelmi járat­lanságáról és gondolkozásának szegény­ségéről tesz bizonyságot. A műtörténe­lem, az eszthetika patinájával dicsekvő bírálat pedig szinte fázva nyúl (hozzá az igazságíhoz, mintha bizony várna még, 'hogy egy uj szobor-leleplezés történjék, melyből kiderül a szobor alapgondolata, igazsága, próféciája. Pedig ez a szobor oly tökéletesen, oly fenségesen fejezi ki rendeltetésének isteni nagyságát, fensé­gét, hogy azt minden magyar lélek meg kell, hogy láss^, meg kell, hogy találja. A szabadságharc fogantatásának pil­lanata van benne márványban megörö­kítve. Mikor a világ legaljasabb büntette el­következett s a királyi pecséttel hitelesí­tett magyar felelős minisztérium s ál­taluk a magyar alkotmány a királyi pa­rancsra megmozgósitott Jellasich és tár­sai szabad prédájának dobatott, nem es­hetett-e gondolkodóba a felelős magyar miniszérium elnöke, gróf Batthányi La­jos, mit ér akkor a törvény? Nem esett-e kétségbe Mészáros, a hadügyminisz­ter, hát micsoda hűséget példázzak én a hadsereg előtt, ha a király zsámolya mellett ez történik. Nem vesztette-e el hitét Eötvös báró, hogy szinte ellöki a műveltséget, a tudást, az erkölcsöt tanító könyvet, minek ezt tanítani, ha az élet példázata, a hatalom megtestesítője mind ezt felforgatja; Széchenyi megtorpanó megrendülését mindenki érthetőnek ta­lálja s ép annyira érthető a többi alak­nak is azt a megrendülést kifejező ar­culatja, mely nem gyásznak, nem szo­morúságnak, hanem az emberi erőt meg­haladó megrendülésnek a kifejezője, mely tudja, hogy ez igy megtorlatlanul nem maradhat. Ebben a környezetben áll Kossuth. A szörnyű bűntény okozta megrenrülésnek hatását az ő alakja is elárulja- de- és itt jön a megalkotott felséges gondolat kiáb­rázolása, az ő homloka emelkedőben, az ő szempillája már az ég felé nyílik, az ő szemgolyójában az élni akarás parancsa jelenik meg, s megszületik a szabadság- harc gondolata. Az uralkodó indulat már nem a keserűség, nem a megrendülésből származó elernyedés, hanem a kapott ütés felfogása. A balkéz már ütésre ké­szen ökölbe szorult, a jobb kéz, óh nem a magvető keze, ennél több, az ő vetése már kalászba szökött, a népből nemzet lett, már az útmutatásra van lendületben, ebből származott az “Előre” és az “Utánam”. És ezek után értékeljük a szobor me- getti dom'bormüvet. Kossuth szavára, hogy lesz az ezeréves földet túró paraszt­ból az ország zászlótartója és igy tovább. Hogy nemesíti ki az országért való szen­vedés, helytállás a haza minden gyerme­kéből mindazt, amiért élni és halni érde­mes. A szabadságharcnak kellett, hogy egy kezdő pontja és kiindulása legyen. Az országban ismeretes Kossuth már csak a folytatásban mutatja be nagyságát s ennek a nagyságnak a megélhetéséhez szükség vol erre a budapesti szoborra és ennek ezt a gondolatot megörökítő kiáb­rázolására. Ez a magyarázata annak, hogy a buda­pesti szobor oly sokáig késett és adjunk hálát a Mindenhatónak, hogy a világ leg­ideálisabb szabadságharcának foganta- tási pillanata ily fenségesen megörökit- tetett. Dr Somogyi Lajos Fasori gyülekezet gondnoka. Keresztyén Ifjak Társasága, (CHRISTIAN ENDEAVOR SOCIETY.) 1928 február 5-én. TÁRGY: Milyen értéke van a keresztyén ifjak társaságának. Róm. 12:3-11. Heti Bibliai tanulásra. Hétfő: Vallástétel Jézusról. Rám. 10:8-13. Kedd : Jézus élete. Ef. 4:20-24. Szerda: Jézusért való szolgálat. Ján. 12:23-26. Csütörtök: Jézus követése. János 15:1-10. Péntek: Jézus követőivel való társalgás. 1. János 1:5-7. Szombat: Gyakorlat szerint való tanulás. Csel. 16:1-5. Bevezetés. Hogy mi a gyermeknek az iskola, katonának gyakorlat ? Erre a kérdésre az élet adja meg a feleletet. Éppen úgy vagyunk azzal a kérdéssel is, milyen, értékkel bir a keresztyén ifjak szer­vezkedése és munkaköre? Itt már a keresztyén élet tesz bizonyságot arról, ogy nagy szükség Van az evangélium tanulására és gyakorlására. Ma a gyakorlati keresztyénségről beszél min­denki. De hogyan lehetünk gyakorló keresztyé­nek, ha nem tudjuk mit kell gyakorolnunk? Ide szövődik be a keresztyén ifjak társasága, Krisz­tus hadserege, akik hűséges ígéret alatt járnak a gyakorlatra, szivük, lelkűk nemesítésére. En­nek a kis hadseregnek az ajkán zendül lelkesítő ének, ima, ismétlődik ki az evangéliumi szeretet, a krisztusi alázatosság, a tarsusi hit, és az örök­kévaló reménység. Hogy mi értéke van ezeknek, amikor átszivárog az embersziven és kivirul az erkölcs színes virágában ? Mintha azt kérdez- nők, mi értéke van a napfénynek a virágszin- ben? Hiszen a napfényt a virág sziliéből többé kiszedni, elválasztani nem lehet, épen úgy nem lehet az evangélium sugárait az emberi élettől elválasztani, de az életen meglátnunk igenis le­het. Miért szervezkedett a C. E.? Azért első sorban is, hogy megtanuljanak a fiatalok szolgálni. Micsoda nagyjelentőségű szó ez, ha a kellő értelemben használjuk és alkal­mazzuk. Sokan feltennék eme kérdést, hiszen a Keresztyén vallás a szabadságot irta zászlójára, miért hangoztatjuk most a szolgálatot? Azért, mert Isten szolgálata nélkül nincs szabadság, jog, iglazság. Mindaz, amit most korunkban él­vezünk az Istent szolgáló, benne bizó emberek hagyták reánk, akik Istent szerették teljes szív­vel, lélekkel, teljes erőivel. Istent és embertársun­kat szolgálni a legnagyobb öröm, boldogság, de egyszersmind a legfőbb jó is. Ezen a szolgálaton keresztül csillog ki a mi érték, hasznavehetőség van bennünk. Másodsorban pedig azért szerveződött az ifjak társasága, hogy megtanuljuk önmagukat ismerni. Az Isten minket megajándékozott kibeszélihetet- len lehetőségekkel, de ezek a lehetőségek mind el veszíthetik jelentőségüket, ha nem tudjuk felis­merni, ha nem tudjuk használni, miként az egy tálentumos ember, aki elásta a neki adott aján­dékot, mi is elássuk nemtörődömséggel az Isten által adott tálentumot. Magunkat úgy ismerjük meg legjobban ha társaságba vagyunk. Ott tűnik fel hibánk, tévedésünk, elmaradásunk. Ez a tár­saság pedig az evangéliumon keresztül magasra emeli ki a jézusi jellemvonásokat, hogy ahoz kö­zeledjünk, olyanná formálódjunk. Ebben a tár­saságiban megtanuljuk, hogy valami bízatott ránk Istentől és ezt a megbízatást nem lehet eldobni, mert azért kaptuk, hogy nyerekedjünk vele, bizonyságot tegyünk általa. Továbbá a Keresztyén Ifjak Társasága nagy célt tűz ki az ifjúság elé. És mi volna más ez a cél, minthogy dolgozzunk együttesen a Krisz­tusért és az Egyházért. Ezt pedig elérni csak úgy lehet, ha a Biblia örök szavait tartjuk szem előtt: “Imádkozzál és dolgozzál!” Van-e szebb kép, mint mikor az ifjúság együtt imádkozik, van-e nagyobb hatalom és erő, mint az ifjúság együttvaló munkálkodása. Legyen a mi össze­jövetelünk a lelkesedésnek forrása, az isteni ajándékok kifogyhatatlan tárháza! Bizonyságtétel. Vált ember, aki megjárta az élet sokféle ös­vényét, még a hitetlenségnek göröngyös útját is, de mikor a C. E. ima órájára eljött, meglátta az 'élet célját s felismerte hivatását. A C. E.-nek megvan életmentő hatása. Egy másik alkalommal, egy ember tévedt be az imaórára, aki nem ismerte Krisztus tanításait, itt amint az ifják tanulták a Bibliát, ő is felis­merte Jézust. A C. E.-ben megvan a szolgálatra kész erő. MEMENTO. Klepp Péter, az S. H. S. királysági re­formátus egyházmegye főesperese, 1927 december 29-én “által ment a halálból az életbe.” Temetése január 1-én volt a tor­zsai református templomban. Egy hűsé­ges harcossal ismét kevesebb az őrállók sora, de egy ragyogó csillaggal gazda­gabb az égbolt. LAPUNK UJ KÉPVISELŐI. Ifj. Menyhért István, Bridgeport, Conn. Dr. Nagy János, Elizabeth, N. J. Gaboczy István, Homestead, Pa.

Next

/
Thumbnails
Contents