Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)
1928-01-28 / 4. szám
4-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 4-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA American Hungarian Presbyterian and Reformed Church Paper. Published Weekly — Megjelenik hetenkint. Published jointly by the Reformed Church in the U. S. and the Presbyterian Church in the U. S. A. Rev. Samuel Horváth, Managing Editor. Rev. John Dikovics, Associate Editor. Minden közlemény, előfizetési vagy hirdetési dij erre a címre küldendő: AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA BOX 448 HOMESTEAD, PA. Subscription terms:............... $2.00 per year, sent anywhere. Előfizetési dij: ...........Egy évre két dollár, bárhová küldve. Entered as second class mail matter, August 14, 1925 at the Post-office at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879. PUBLICATION OFFICE: 117 Flower» Ave., Hazelwood, Pittsburgh, Pa. REFORMÁTUS SZEMMEL TÖBB ARCÚ VILÁG a mi világunk. Gondolkozásban, érzésben, célban különböző. Miután igy van, biztosan úgy is van jól, hogy igy legyen. Hiába álmodnak sokan arról, hogy az embereket az által hozzák egységre, hogy egyformává tegyék. Sose leszünk egyformák. De jobb is, hogy nem vagyunk azok. Ha lehetőségek nyílnak előttünk különböző utakon, a legjövőtel- jesebb úgyis diadalmas lesz. S a jövő rendesen a ma kisebbségein, baloldali harcosain épül. Ami ma vakmerő nekünk, gyermekeinknek, az mindennapi lesz, ami matermészetes nekünk, apáink világ fel'for- gatásnak találták. A föld forog, az élet tör előre s aki megáll, a mellett elrohan. így van ez a mi amerikai református egyházi életünkben is. Különböző pártokban csoportosulunk, különbözőképpen gondolunk előre jutni s távolról nézve úgy tetszik, mintha megannyi ellenség állnánk egymással szemben. Pedig egyek vagyunk, csak a mi világunk is több arcú. Vannak, akik a háború előtti Magyarország szokásainak minél pontosabb utánzásában találják jövőjük zálogát, vannak, akik hajlandók a gatyát levetni s itt-ott felpróbálni az amerikai ruhát, akik alkalmazkodnak a körülményekhez, vannak, akik Amerikának nem csak külsőségeit, de szellemét is átérzik s azt a mély evangéliumi tüzet akarják gyülekezetük életébe belevinni, ami az amerikai egyházi életet olyan belsőségessé teszi. Vannak, akiket a magyar hazafiság jobban érdekel, mint Jézus, vannak, akik dogmatikai kérdésekben látják a vallást, vannak, kiket az egyházi törvények, szabályok, jogok érdeklik s vannak, akik úgy érzik, hogy e világnak elsősorban Jézus szellemére van szüksége s minden más eltörpül e mellett. Nem volna jó ha mind egyformák lennénk. Talán több lenne a béke, de álmos halál lenne abban a békességben. Több arcú ez a világ: nem baj, ha mi is azok vagyunk. Csak ne hirdessük magunkról, hogy mi vagyunk az egyedüli megváltók, igazak s a többi mind a gyehenna tüzére való. Csak ne akarjuk mindenkire rákényszeríteni személyes meggyőződésünket. Hagy juk, hogy próbáljon mindenki, menjen saját utján. A legjövőteljesebb ugyL győzni fog, akármilyen nagy hanggal is ütjük ellene a dobot. NE NÉZZÜNK MINDIG HÁTRA, ne ahhoz próbáljunk alkalmazkodni, a mik apáink voltak, vagy 20-30 évvel ezelőtt mi voltunk — nézzünk előre. Törekedjünk azzá lenni, amiké lennünk kellene. Nézzünk előre az örök ideálra: Jézusra. Ő az, akit követnünk kell, akinek életét élnünk kell. Miért mindig azon tépe- lődni hogyan is volt azelőtt ? A falunkban vagy városunkban mik is voltak az egyházi szokások? Amerikában nem lehetünk hortobágyi csikósok vagy mike- pércsi szakmányosok, még budapesti vasasok se — mért akarjuk, hogy egyházunk gyalog baktasson a jövő makadám utjain, mikor mi azután robogunk itt Amerikában? Túlsókat nézünk át a tengeren túlra, a múltba ; nézzünk itteni jövőnkbe, merjünk szembe nézni vele. Kérdései sokkal súlyosabbak és ránk nézve fontosabbak, mint az otthonik voltak. Ezeket kell nekünk elsősorban megoldanunk. Mi lesz egyházainkkal 10-20 év alatt? Mi lesz a fiatalságunkkal? Mi lesz gyermekeinkkel ? Mi lesz a bevándorlott társadalmunkkal? Tudunk-e keresztyénebb világot teremteni itt? Mi lesz velünk öregségünkre, ha majd nem kellünk igavonónak? Fiainkat odaadjuk-e újra Moloch- nak ? Ne nézünk mindig hátra, ne nézzünk mindig tengeren túlra, aki nem tud mást, mint a kis dobot verni — ám verje azt. Az is akad, aki azt szereti hallgatni: de nekünk a jövő szemébe kell néznünk. Halálosan nagy kérdések azok, amiket meg kell oldanunk; a mi kérdéseink, senki se oldja meg nekünk, ha mi meg nem oldjuk.... Mért ne lehetnénk több arcuak, több utón keresők? Csak erre összefognánk: ezeket megoldani! A különbségek megférnének békében egymás mellett és lenne egy összekötő kapocs. Egy igazi kapocs. Nem egy külsőséges, széteső egység, egy soha el nem élhető egyformaság: hanem egy közös munka, közös cél, közös harc __ Tengeren vagyunk, sülyedő hajón: mindnyájunknak egy a kötelessége és érdeke: megmenteni, révbe vinni a ha'jót, biztosítani a jövendőt. Ha átküzdjük. együtt a vihart a végén még ráeszmélünk, hogy hiszen testvérek vagyunk. Dienes Barna. A MÚLT TÖRTÉNETÉBŐL. Harminc esztendővel ezelőtt, amikor az egyházak és egyletek szervezése volt a legdöntőbb kérdés, a szervezkedés gondolatával volt tele minden sajtó, hogy zászló alá tóborozzák az újvilágban szétszórt reformátusságot. Az alább közölt cikket 1898 január 15-én irta Nt. Kalas- say Sándor árvaatya, tehát harminc évvel ezelőtt, a Református Egyesület tagszerzésére vonatkozik ez a cikk, s mivel most is zászlóbontásra került a sor az Egyesületnél, olvassuk el azt a buzditó cikket és dolgozzunk egyházunk és egyesületünk érdekében. SZÓZAT TESTVÉREINKHEZ! Alig egy éve, hogy az amerikai protestáns magyarság egy kis töredéke kibontotta azt a zászlót, amely a szétszórtan élő, de hitben és reményben egy, — protestáns magyarságot egy közös testületbe vezérelni van hivatva, Kevesen voltunk a zászló alatt — s ime most tömöttebbé lettek a sorok s az amerikai protestáns magyarság egy tekintélyes része az eszme pártolása által bizonyságot tett a mellett, hogy lépésünk helyes volt. Hej, de nehéz idők jártak felettünk. A népnek sok helyen nem volt meg a betevő falat kenyere sem. Itt a végtelen szegénység ; a munkának a legalacsonyabb fokra szállása, — amott a sztr-ikok, a melyeket jogos követelményeinek kivívásáért harcolt meg a nép: mind-mind akadályok voltak, a melyek hátravetették egyesületünk fejlődését! Aztán meg az Ur látogatott meg. Rövid egy év alatt hat halottat temettünk el. Életerős férfiak, ifjú emberek s virágzó korban levő nők voltak, akiket elvesztettünk s gyakorolnunk kellett a jótékonyságot szinte erőnkön felül. Bizony-bizony, az egyesülés eszméjéért égő szivünk, sokszor megdöbbent s félt attól, hogy a virágzásnak indult fát majd tönkre teszi a közönv fagva.
