Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)

1928-08-04 / 31. szám

31-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal. tervet fejeznek ki, ennélfogva szükséges annak gyakorlása. Pál apostol a szabadság mellett harcolt. A vallásszabadság mellett, melyet nem lehet betűvel elölni, nem lehet szokások rab­láncaival lekötni. Abban állapodtak meg tehát, 'hogy egyedül a Krisztus szellemében fogják gya­korolni a vallást, testvérükké fogadnak minden más nemzetbelieket is. A vallásszabadság születése. Ha láthatnánk Pál apostol ragyogó arcát, amint tüzes lelke­sedéssel védi az igazságot, a szabadságot. Ha hallhatnánk ékes beszédét, amint az igazság nyelvén beszél a keresztyének érdekében. Ez a látvány feltüzelne bennünket is egyházunk, val­lásunk igazságának felkarolására. Pál szavai nyomán született meg a vallásszabadság. Isten előtt nincs személyválogatás, minden gyerme­két egyenlőképen fogad, egyformán adja ál­dásait is mindnyájunkra. A türelmetlenek. De sok bajnak volt már az okozója a türelmetlenség. Aki másban meglátja a legkisebb gyengeséget, de önmagában sok rosszat eltakargat. Ezek világbirói szerepet töl­tenek be, de önmaguk felett a világért sem mondanának ítéletet. Ilyenek voltak a farizeu­sok. Aki ilyen ember, nem keresztyén, de in­kább farizeus és azoknak vallását követi. Egy édes anya bánkódott rossz gyermeke miatt, aki elhagyta a szülei házat csak azért, mert atyja megdorgálta. Bánkódása beteg­séggé fajult, ugyanannyira, hogy orvos kezelése alá került, sőt már az orvos is lemondott róla. Ekkor az volt az egyedüli kivánsága, hogy fiát még egyszer megláthassa. Az apa azonnal izent is tékozló gyermekének, aki viszatért s mikor meglátta beteg anyját könnyezni kezdett. De mihelyt meglátta atyját a szobába hátat fordított neki. Az anya könyörgött fiának, hogy kérjen bocsánatot atyjától, kérte az apát bocsásson meg gyermekének. Mindkettő haj- lithatatlan maradt. Közelgett az óra, az anya készen volt a nagy útra, egyik kezével meg­fogta a fia kezét, másik kezével pedig férje kezét tartva hozta össze a két engesztelhetet­lent. Az anya élete föláldozása árán hozta meg a békességet. Sokszor ilyen áldozatok állanak a békesség mellett, sőt Jézus is igy áldozta fel életét, hogy békességet nyerjen e világ. MAGYAR KERESZTYÉN IFJAK EGYESÜLETE, (Hungarian Christian Endeavor Union). Rovatvezető: Csontos Béla, ref. lelkész. Tárgy augusztus 12-re: A siker és a boldogulás igazi alapja. Máté 7:1-5., Józsiié 1:8. Mindennapi elmélkedésre: H. augusztus 6. A gazdagság értékelése. Márk 19:17-27. K. augusztus 7. A hatalom értékelése. Dániel 4:29-34. Sz. augusztus 8. A világ értékelése. I. János 2. 15-17. Cs. augusztus 9. Isten akaratának értékelése. — Csel. 2:22.24 P. augusztus 10. A boldoglás útja. I. Zsoltár 1-6. Sz. aug. 11. Jő bizonyságtétel. I. Mózes 5:24., — Csel. 16:36. Siker és boldogulás, e két szó magában fog­lalja minden idők emberének egész élet pro- grammját. Azért állítják egymás mellé e két szót, mert ez egyikkel a kitűzött életcél elérését, a másikkal pedig az elért életcél erkölcsi tartal­mát és értékét akarjuk jelölni. Vannak, akik a sikeres életet abban látják, ha valaki pénzt tudott gyűjteni és csak azt az életet tartják érdemesnek, amelynek egyetlen célja a pénzszerzés. Vannak, akik emelkedni akarnak, nagyobb hivatalt, nagyobb megbízatást, több tekintélyt nyújtó állást hajszolnak s ha nem érhetik el életük célját, azt mondják, hogy hiába fecsérelték el életüket. Vannak, akiket az uralomvágy vezet s csak akkor van örömük az életben, ha parancsolhatnak akár egy szükebb kis körnek, családtagjaiknak, baráti körüknek, vagy nagyobb közösségnek: egyesületnek, egy­háznak, vagy még nagyobb közösségnek, város­nak, vagy épen egy népnek. De nevezhető-é például az elért gazdagság igazi sikernek ? Állítsunk egymásmellé két egy­formán gazdag embert. Az egyik igaz utón, be­csületes munkával, sok önmegtagadással és nagy erőfeszítéssel lett gazdaggá, a másik hasonló nagy erőfeszitéssel, de annál több becstelenség­gel és hazugsággal. Az egyiknek minden lépését áldják, a másikat átkozzák. Az egyik önző fu­kar, a másik jókedvvü adakozó és ha tud, segít másokon. Az egyik ott fog le a munkása bé­réből tiz centet, ahol tud, a másik tudja, hogy méltó a munkás a maga jutalmára. Az egyik nem látja elérve a célját, bárrmennyire látszik is ez róla és bármennyire mondja is magáról, mert a szerzett ezrek és milliók újabb ezrekre és milliókra teszik éhessé és ezért örökké bol­dogtalan, a másik csendes megelégedéssel eszi kenyerét, hálákat adván a sikerért Annak, Aki adta azt s ezért élete jótéteményekben gazdag, derűs és boldog. Amazé a látszólagos siker és láthatatlan boldogtalanság, emezé a látható si­ker és az igazi boldogság. Az egyik ember ese­tében a sikerrel nem járt együtt a boldogság, mert gazdasága önző gazdagság s az önzés bol­dogtalanná teszi a szegényt is, akinek csak cent­jei vannak és a gazdagot is, akinek milliói van­nak. A gazdagság helyes avagy helytelen érté­kelése szüli a boldogtalanságot, vagy a boldog­ságot. (Márk 19:17-27.) Vegyük a másik életcélt, az emelkedést, a nagyobb tekintélyre való törekvést. Egyesek las­san, mások bámulatra méltó gyorsasággal emel­kednek, jutnak mindig előbbre és tesznek szert mindig nagyobb tekintélyre. Vannak, akiknek az ilyen sikereit nyomban követi az emberek csalódása és kiábrándulása, mert rájönnek, hogy a sikerhez megvesztegetéssel, sok hazuggal és alaptalan ígéretekkel jutottak. Igazi siker-é ez ? és lehet-é boldogság abban a szívben, melyet folytonosan vádol egy belső hang: te mester­kedéssel jutottál előre, te lehazudtad volna a csillagokat is, te becsaptad és megvesztegetted volna a saját édesapádat is! És az ilyenek mellett vannak, akik hűségűkkel, szorgalmukkal és példás magaviseletükkel érdemeseitették ma­gukat arra, hogy előbbre jussanak. Látszólag mi különbség e kéttéle ember sikere között, de ia szivekben ott a különbség. Az egyik érzi a lel­kiismeret vádját s ezért sikere maga a boldog­talanság, a másik a szív és a lelkiismeret tisz­ta örömével ad hálát az előmeneteléért az áldá­sokat osztogató Istennek, akié minden hatalom és minden tekintély. (Dániel 4:29-34). Rokon e célkitűzéssel a hatalomra és uralom- ratörés, a parancsolni akarás. Figyeljük meg, milyen különbség van az e téren elért siker és siker között? Gondoljunk két család párra, kik közül egy egyik hozzátartozói félnek és retteg­nek a család fejétől s ezért engedelmeskednek, a másik hozzátartozói csakúgy lesik a család­apa ajkát, szinte még a gondolatait is eltalál­ják és szerétéiből engedelmeskednek. Parancsol mindakettő, de az egyik zsarnoki hatalommal, a másik a belőle sugárzó, tekintéllyel párosult szeretettel; engedelmeskednek mindakettőnek, de az egyiknek azért, mert ami parancs, az pa­rancs, nélkül, hogy gondolkoznának, a másik­nak azért, mert tudják mindarról, amit a család­fő akar, ho-gy jó. Ez a kétféle helyzet megtalál­ható és könnyen felismerhető iskolákban, egye­sületekben, egyházakban, községek és városok igazgatásánál és a politikai életben. A vége az szokott lenni, hogy a parancsolni, uralkodni akaró maga marad. Mert annyit majdnem min­denki meg tud állapítani, hogy önzetlen szol­gálatra való készség vagy hányaveti, kérkedő és gőgös vezetni akarás van-é a hatalomvágy mö­gött ? A legjobb családfő az, aki a családot szol­gálja s mindenben az éri el a legnagyobb si­kert, aki legjobban tud szolgálni másoknak ? — (Ján. 13:1 -17.) Mi hát a siker és a boldogulás alapja? A banki betétkönyv ? Az elért hatalom ? A befo­lyás ? A nevünk, mely mindenütt ott szerepel ? Távolról sem. Hanem a jellem. A jellem las­sabban nő, mint a pénz, de biztosabb sikert eredményez. Nem mindenki jellemes, aki előre megy, de aki jellemes, az biztosan előre megy. Tekintélyt lehet szerezni pénzzel, összeköttetés­sel, és sokszor egy örökölt névvel is, de becsü­letet és tisztességet csak jellemmel lehet kiér­demelni. Mások felett uralkodni és másokat le­het engedelmességre bírni kancsukával, hatalom­mal, erőszakkal, és ököllel, de önként csak a jellem előtt szoktak meghajolni. A mi célunk a siker és boldogulás, de a jellem eszközeivel. Nem a más végzett munkáját kritizáló, hanem a maga kötelességét maradék nélkül elvégző em­ber. Nem a más hibáját kutató, kákán is cso­mót kereső, hanem a maga hibáit jél ismerő em­ber, akinek eszményképe a Krisztus és aki az igazi sikert abban látja ,ha neki engedelmes- kedhetik. (Máté 7:1-5.) A jellemes ember első jellemvonása, hogy magával törődik és azokkal a dolgokkal, amik reá bizattak. Az igazi siker és boldogulás titka nem a saját gondolataink követése, hanem Isten gondolatai­nak keresése és az ő szent akaratának cselek­vése. Sok ember másként gondolkoznék magá­ról, ha tudná, hogyan gondolkozik róla Isten. Akinek élete sikertelen, aki nincs megelégedve a környezetével, önmagával, aki boldogtalan, a kinek balul ütnek ki a dolgai, annak azt a ta­nácsot adjuk, hogy gondolkodjék Isten törvé­nyeiről, “éjjel és nappal” és majd megtudja, miért nincsen “jó szerencséje” és miért nem “boldogul.” (Józsue 1:8.) FINOM TEMPLOMI CSÖVES ORGONA ELADÓ. A magyar templomokban kivételesen használható ORGONA, írjon bővebb felvilágosításért és ár­jegyzékért. A. J, Schantz, Sons & Go. ORRVILLE, OHIO. Nyári iskolához tanfüzetek, bibiliai tör­ténet, Történelem, Földrajz, gyermek- szindarabok megrendelhetők VERES JÓZSEF kántortanitónál 221 Johnston Ave., Pittsburgh, Pa.

Next

/
Thumbnails
Contents