Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)
1928-07-28 / 30. szám
'^L. XXIX FArFOLYAM PITTSBURGH. PA. JULY 28th, 1928. No.30. SZÁM AMERIKAI MAGYAR Reformá*1*1 !SOK AMERICAN HUNGARIAN I •pcí S°itt0sD ^P«oJlrr T4.T FORMED CHURCH PAPER entered as second class mail matter on the 14th ol August, 1925 at the P. 0. at Pittsburgh, Pa. under the act oi March b. I«A Publication office: 117 Flowers Ave.. Pittsburgh pa GYENGE JÁNOS. A világháború okozta sebeket azt hittük rövid idő múlva meggyógyítja az idő. Azt hittük, hogy Magyarország széttört testén élő reformátusokat már ekkorára összehozza az igazság angyala. Most már látjuk csalódásunkat. A régi fájó sebet újabb sebek kinyitása szaporítja. Az egységes református egyházat az égtáj minden irányába vagdalta a Mars gyilkoló fegyvere, ami megmaradt, mint erős tölgy, menedéket nyújtott hitéért* magyarságáért üldözött reformátusoknak. Ezt a magára maradt tölgyet támadja most ezer ellenség. Valóságos féreg járás ostromolja, a szekták egész raja lepi el ékes koronáját. Akad külföldi, importált ostobaság, de van olyan is, a mely a hazai talajból sarjadzott ki burjánzó tövissé, ilyenféle a Gyenge János agitátoroskodó propagandája. Ez a Gyenge János kilépett a magyar református egyház kebeléből és megalakította a független református egyházat Nagyváradon egynehányad magával. Gyenge János históriája nagyon tanulságos, már csak abból a szempontból is, hogy itt világosan láthatjuk, mi okozza a széttagolást s mi tenyészti a különböző szekták veszedelmes illúzióit. A bosszú, gőg és tudatlanság játszik itt össze, mint minden szétválasztó alakulatoknál. A nagyváradi egyház nem a szeretet alapkövére helyezte uj szervezetét, nem azért vált ki a magyar református egyházból, mert több, nagyobb, keresztyéniebb életet akar élni. Nem azért szaggatták el a történelmi aranyfonalat, mely eddig őket az ősi hagyományhoz, hithez, közös célhoz kötötte, hogy a krisztusi vonásból újabbat, szebbet alakítsanak, termeljenek ki jellemükkel, hanem csupán azért, hogy az ősi pogány bosszú villogtassa meg kétélű fegyverét. És a vallásügyi minisztérium engedélyezte a kilépést és megadta mindazokat a jogokat, a melyeket a többi szekták élveznek. Ha elgondoljuk, mily sokat szenved az egyház a gyenge jánosok miatt, mily sok szép munkának, összetartásnak vágja be az útját. Es hány ilyen gyenge jánosok lappangnak az egyháztagok közt, akikben a bosszú ég egyházuk, lelkészük ellen minden legkissebb dolog ért. Mindegyik egyházban ezek csinálják a bajt, akik mindent a maguk szája-ize szerint szeretnének parancsoltatni. Ezek a hangos gyenge jánosok, akik tele torokkal lármáznak gyűléseken, szájukkal elűzik a szorgalmas munkást, hogy igy aztán telekürtöljék az egész világot, hogy ők mentik meg az egyházat, ő nélkülek elpusztulna minden. Ezeken a vallásosság külső máz, mely gyakori festést kíván, s olyan szint nyer, amilyen szükséges tudatlanságoknak eltakarására. A “gyenge jános” vezérek mellé aztán odavergődik a vele tartó tömeg is. A vele poharazók, komák, sógorok. Ezek az egyház judásai. A melyik egyházban ezek dominálnak, ott nem lehet jelen Krisztus, mert elárulnák, keresztre feszítenék. Ott nem tanyázhat a szeretet, a békesség, mert nincs békessége a hitetleneknek. Ezek az emberek sohasem fogják megérteni a vallásos élet jelentőségét, az egyháznak célját. Itt öntudatos reformátusról szó sem lehet. Gyenge János kilépett a magyar református egyházból, szembe helyezkedett püspökével, felettes hatóságával. A bosszú, a gőg elvégezte a maga munkáját. Külön egyházat alakítottak, a románokkal, más nációkkal. Nagy kár, mikor pogány lélek öltözik a keresztyén szeretet hófehér ruhájába. H. S.
