Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)
1928-07-06 / 27. szám
27-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5-ik olda) hat el. Ide buzgó hitvallók csak a maguk személyes tapasztalatain keresztül vihe- tilk >el az evangéliumot. Melyek az előnyei az ilyen személyes evangélizációnak ? Azt már megállapítottuk, hogy mindenki teheti. Míg egy- egy gyülekezetben csak kettő, háromnak van tethetsége a prédi'kálásra, addig személyes munkát mindenki végezhet. Egy édesanya, akit a kötelessége otthon tart, végezheti a .maga munkáját, de ez ne gátolja abban, hogy a maga személyes hitét azokkal, akikkel érintkezik, ne közölje. Még az is, akit a betegség az ágyhoz szegez, végezhet ilyen munkát. Egy 12 éves kis lány feküdt egy new yorki kórházban. Ez a kis lány, aki a sir szélén állott, a hivők százait vezette Krisztushoz a maga gyarló hitén keresztül. Többük közt ott volt egy orvos is, aki ettől a kis lánytól hallott először Jézusról beszélni. Ügynökök, akik annyit utaznak és annyi ember között forognak, mennyit tanulhatnának attól a kislánytól. Egy másik előnye a hívek munkájának az, hogy mindenhol végzehető. Mig a lelkész a maga prédikációját a templomban mondhatja el, addig a személyes munka mindenhol megtalálja a maga terepét. Hányszor kell az állomásokan óráikig várakozni. Mennyire ki lehetne az időt használni! Hányszor el lehetne űzni az utazás unalmát egy érdekes beszélgetéssel. mely a biblián alapszik. De ott vannak a kórházak, a színházak, a társadalmi összejövetelek; mind egy-egy kínálkozó alkalom arra, hogy terjesszük hitünket. Ebben még az idő sem gátol. A prédikál ás ideje nagyon ki van szabva. Mekkora előnye van például annalk, aki elmegy egy nagy társaságba, ahol órák állanak rendelkezésére, melyeket hiábavalóságban töltenek. Sok buzgó amerikai keresztyénnek az a szokása, hogy este kimegy az utcára és a járókelőket megszólítja, igy próbálja a maga hitét terjeszteni. Moody — a csikágóiak kiváló egyiházférfia — egy este arra a tapasztalatra jött, hogy még az nap semmi jót sem tett. Azonnal lement az utcára és egy részeg emberrel találkozott. Megszólítja: “Mondja csak, hisz maga Krisztusban?” — “Mi köze hozzá?” -—- volt a durva felelet. “Én Moody vagyok”. Az ember egyszerre alázatos lett és követe Moodyt. Ez reggelig beszélgetett vele és később ez az ember lett a jobb keze, aki mindenben segítette. Az elmondottakból láthatjuk a személyes munka lényegét. Abban áll ez, hogyha mi megtapasztaltuk az Isten sze- retetét, ha az áldozatot, melyet Krisztus hozott érettünk, felismertük, menjünk ezekkel a tapasztalatokkal az emberek közé, hogy azok is részesüljenek ebben az örömben és békességben. Mert a gyertyát sem azért gyújtják, hogy a véka alá rejtsék, hanem, hogy világítson. Llégy te is ilyen világitó gyertya, ki tudja hány hajótörött menekül meg gyertyád fényénél. Kovács Károly, ipolypásztói s. lelkész. VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE, 29-ik lecke. 1928 julius 15. PÁL MEGTÉRÉSE. Olvasandó : Csel. 9 :1—19, 22:6—16. Heti tanulásra. H. Jézus megjelenik Pálnak. Csel. 9:1—9. K. Pál megtérése. Csel. 9:10—19. Sz. Öntudatosság és bizonyságtétel. Csel 22: 6—16. Cs. Isten választása. Gál. 1:11—17. P. A Leiektől születni. János 3:1—8. Sz. Megváltás és szolgálat. 1 Tim. 1 :12—17. V. Bizonyságtétel az Isten igéje mellett. Zsolt. 119:41—48. ARANYIGE: Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket. 1 Tim. 1:15. „ ■Bevezetés. Csodás történet a Pál megtérése. A keresztyén vallás legnagyobb diadala. Sokkal nagyobbnak lehet tekinteni, mint csaták győzelmét, mert ennek az alapján sok ember lépett a megtérés útjára. Amint láttuk Pál üldözte a keresztyéneket. Ő volt az első, aki magára vállalta, hogy városról-városra fog járni és üldözni a Jézus követőit. Most ez alkalomual Jeruzsálemből indult ki Damaskusba, laz ott levő keresztyének üldözésére. S amint ment vitéz katonáival, hát egyszerre csak fényes sugár lóvéit Pálra, lováról a föld porába esett. Majd szózatot hallott: Saul, Saul, miért kergetsz engem? És monda: Kicsoda vagy, Úriam? Az Ur pedig monda neki: Én vagyok J-ézus, akit te kergetsz: nehéz neked az ösztön ellen rugódoz- nod. Fölkelt Pál a porból, embereivel eveztette magát Damaskusba, hol vártak rá a tanítványok, akiknek társaságába Pál sokat tanult Jézusról. A fényesség. Pál apostol rendkivüli ember volt, rendkivüli módon történt megtérése és rendkivüli munkára hivta el őt Isten. Fényesség vette körül, olyan mint aminőt Mózes látott az égő csipkebokorban. A fényesség között Jézus jelent meg, hogy kérdőre vonja Pált miért üldözi azokat az ártatlan keresztyéneket, akikkel Jézus azonosította magát. Pál nem birta el la kettőt: az igazság fényét és Jézus megjelenését. Ez a kettő elvezette őt arra az útra, mely naggyá tette Pált. Az égi szó. Nemcsak égi fényesség vette Pált körül, hanem égi szózat is hangzott feléje. Erre Pál megfélemelt 'és megkérdezte: Kicsoda vagy Uram? A felelet nyilegyenességben futott Pálhoz : Én vagyok Jézus! Mikor az Isten szava ufctóléri laz embert, akkor nincs szabadulás, ott valami nagy változásnak kell beállania. így történt Pállal is. És ezt dicsekedéssel mondja el később az ő leveleiben. Az a néhány szó, melyet Pál hallott nyíltan megmagyarázza, hogy az üldöztetésből elég volt, Pálnak más célt tűzött ki Isten. Hogy Jézus azonosítja magát azokkal, akik követőinek vallják magukat. Ha a keresztyéneket üldözik, ha az egyházat rombolják, ott Jézust sértik, ott Jézus hadakozik érettük. A megtérés. Pál a sötétségből a világosságra, a tudatlanságból az ismeretre; a gyűlölet ösvényéről, a szeretet útjára lépett. Csodálatos munkája és célja ez Istennek. Az igaz megtérés tehát benső megigazulás. Az indulatnak uj mederbe való terelése, Isten céljával való egyesítése. Pál megtérése igazolta a keresztyén vallás megváltó erejét, hogy meg tud váltani la huntól, a gonosztól. A keresztyén vallás követése és gyakorlása tehát nem egyszerű szokásból áll, hanem a Krisztus tanítása szerinti élésből. Nem azért tartozunk egyházhoz, mert a nagy tömeg odatartozik, mert az egyháznak van szép temploma, vagy csoport gyermek, ifjúsága, ahol feltalálhatjuk magunkat, hanem azért tartozunk oda, mert gyakorolni akarjuk a Jézus szerinti életet, ismerni akarjuk az Isten velünk való célját, meg akarjuk kérdezni Pállal: mit akarsz Uram, hogy cselekedjem? A gyermekeknek a megtérés abból áll, hogy mindennap szemlét tartanak maguk felett, vájjon mennyiben élik úgy az életet, mint Jézus tizenkét éves korában, aki: növekedék testben és lélekben Isten és emberek előtt kedvességben. Isten terve. A zsoltáros igen szépen mondja énekében: az Isten gondolatai, nem a mi gondolataink. A mi 'gondolatainknak határt vet gyarlóságunk, nem láthatjuk amit Isten tervez számunkra. Az első keresztyének pusztákban, barlangban találtak menedéket az üldözők elől, Damaskusba a hires városba húzódtak meg, ahol a nép zöme figyelmen kívül hagyja a szegényt. Pál terve volt ezeket mind felkutatni, tömlődbe hurcolva, kinoztatással akarták iki- pusztitani a keresztyén vallást. Isten terve pedig az volt, hogy a keresztyén vallás terjedjen az egész világon. Erre használta fel Pált megtérése után. LÁZADÁS AZ UR ELLEN. Száz évvel ezelőtt a francia forradalomban az istentelenségnelk sok megnyilvánuló példája volt. A nemesen gondolkodó XVI. Lajos király 1793 január 21-én kivégeztetett, őt követte háromnegyed évvel később a királynő és testvére. Fia egy iszákos cipész ápolásában halt meg akinek nevelése végett átadatott. Robespierre rémuralma a vasárnapot megszüntette és elhatározta, hogy a nép minden tizedik napon összegyűljön s a boldog szabadságnak örüljön. Végre elhatározta és hirdette: “Nincs Istetn, azért nem is kell imádni őt”. Az ész isten nőjeként volt felcicomázva egy ledér asszony, akit diadalmanetben vezettek az utcákon át s a “Notré dame”-i templomban egy oltárra állították. Egy pap áldozott neki és az eszeveszett nép letérdepelt lés imádta. Ez az istennő később szeglény lett és őrül'ként egy istállóban halt meg. Robespierrenek is azt kellett aratnia, amit vetett. Hogy a népet ismét meg fékezze, elrendelte ugyan: “Mostantól kezdve egy Istennek kell lenni és minden templomban róla kell prédikálni”, azonban az Égben laikó Ur visszavetette a fejére a vétket. Szerencsétlen öngyil- kosságkeresés után fejszecsapás alatt hullott le feje. Rajta beteljesedett az írás: Bűnös voltukban el fognak veszni.
