Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)
1928-07-06 / 27. szám
* 'k oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 27-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA American Hungarian Presbyterian and Reformed Church Paper. Published Weekly — Megjelenik hetenkint. Published jointly by the Reformed Church in the U. S. and the Presbyterian Church in the U. S. A. Rev. Samuel Horváth, Managing h-duor. Rev. John Dikovics, Associate Editor. Minden közlemény, előfizetési vagy hirdetési dij erre a cimre küldendő: AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA BOX 448 HOMESTEAD. PA. Subscription terms:............. $2.00 per year, sent anywhere. Előfizetési dij: ..........Egy évre két dollár. bárhová küldve Entered as second class mail matter, August 14, 1925 at the Post-office at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879. PUBLICATION OFFICE: 117 Flower* Ave., Hazelwood. Pittsburgh. Pa. REFORMÁTUS SZEMMEL EGYHÁZAINK IFJÚSÁGA most zászló alá állanak, kezükben az örök ige fényével, szivükben a szeretet melegével. Közelről s távolról összese- reglenek a magyar református fiuk és leányok, elhozzák magukkal ifjúsági életük napsugaras fényét. Felkészülten állanak arra a nagy munkára, melyet magukra vállaltak, csatorna ásáshoz, melyen keresztül akarják elvezetni az evangélium üde vizét minden ifjú lélekhez. Ha volt valaha kor, melyben a keresztyén ifjúság bizonyságtételére nagy szükség volt, úgy most, abban a korban élünk, a mikor az ifjúság ezer veszedelemben lél, meg ikell tehát ismerniö'k a Krisztust, az evangéliumot, a keresztyén vallás jellemformáló erejét, bizonyságot kell tenni mind ezekről. Ha az ifjúság elhajlik az egyháztól, ha közönyös lesz vallása iránt, ott a nemtörődömség hintette el magvát, ott az elhanyagoltság parlagosodást idézett elő. A világi sajtóban felmagasztal- ják, feldicsérik, nagy reklámot adnak azoknak, akik vakmerő módon követik el a gonoszságot. Akik pedig szerényen élnek odahaza, tisztelik szüleiket, so'ha semmiféle elismerést nem nyernének még akkor sem, ha az emberiség javára a legjobb szolgálatot teljesítenék. Mi adjuk hát meg ezeknek az ifjaknak az elismerést. Mi tudjuk mérlegelni azt a munkát, amit ők végeznek, mi tudjuk megbecsülni azt a szolgálatot, amit a Krisztus nevében a Krisztusért és az Egyházért tesznek. Ha a világ nem rajongja körül azokat az ifjakat, akik az evangéliumra építik életüket s igyekeznek aszerint élni, fogjuk körül őket mi, köszöntsük őket az apostol drága áldásaival ! Az amerikai magyar református ifjúság összejön egy táborba, magasztos ideálok vezetik őket és mi volna más ideál, mint az Eszményi Egyház Megvalósítása, amiért szeretnének tenni, hogy minél előbb meglegyen. A gyűlés legégetőbb kérdése lesz tehát: hol kezdjük, mit tegyünk ? A keresztyén ifjak társasága hétről- hétre tanulmányozza az egyházi élet nagy problémáit. Tanulmányozza az ideális keresztyén életet. Most jön a nagy számadás, hogyan vittük be tanulmányainkat a mindennapi életbe, miként gyakoroltuk azt, amit a Krirsztus lábainál szivünkbe véstünk! ÖT MILLIÓ DOLLÁR KÖLCSÖN volt kiutalva a magyarországi protestáns egyházaknak. Mi örömmel vettük ezt a hihetetlennek hangzó hirt, mert hiszen óriási szükség van odahaza az építkezésre, modern berendezkedésre. Nagy szükségét láttyk már régen a budapesti központ kiépítésének, ahol annyi külföldi vendég megfordul ,annyi konferencia lezajlik és alig van hely nagyszabású egyházi mozgalom levezetésére. Sokak előtt talán óriási összegnek tűnik fel az öt millió kölcsön, ami körülbelül harminc millió pengőnek felel meg. De ha szemügyre vesszük az amerikai egyházak nagyméretű építkezését, ahol minden denomináció egy-egy kolosszális épületnek a tervével foglalkozik. Washingtonba négy fele-kezet épit templomot, melynek mindegyike -négy-öt millió dollárba fog kerülni. New Yorkba és Chicagóba negyven emeletes templomot terveznek, ami óriási összeget fog felemészteni. A hazai egyházaknak kölcsön ez az öt millió dollár és 35 évig kell törleszteniök. Ha az amerikai magyar reformátusság megérteti az amerikai hittestvérekkel azt a nagy szükséget, melyet a világháború nyomasztóan nehezített a magyar protestánsokra, talán sokat segithetünk a helyzeten. Mindenesetre meg kellene indítanunk valami akciót a budapesti templom építésére, abban egy részt az amerikai magyar reformátusságnak kellene elvállalni. KORINTHUS PUSZTULÁSA. Az utóbbi időben gyakori volt a földrengés, Korithus régi városát is megrongálta s egyes részeit teljesen eltemette. Az amerikai Vörös Kereszt azonnal segítséget nyújtott a városnak, élelmet, sátrakat szállított a nyomorban szenvedő lakosoknak. ISTEN MUNKATÁRSAI. Sajnálattal tapasztalom, hogy népünk gondolkodásába becsúszott egy végzetes hiba, az t. i., hogy az igehirdetés, az istenországának a terjesztése a papok ügy-e csupán. Ez ellen a felfogás ellen nekünk küzdenünk kell minden erőnkkel és rendelkezésünkre álló eszközöíkkel. “Isten munkatársai vagyunk.....” — mondja Pál apostol. (I. Kor. III. 9.) Mit akar ezzel mondani ? Egész biztosan nem azt, hogy tétlenül nézzük egy lelkipásztor vergődését, hanem hogy odaálljunk melléje és segítsük munkájában. Isten ezt követeli tőlünk! Lehet-e egy emberre nézve nagyobb kiváltság, mint Isten munkatársának lenni ? Amerikában az emberek szivvel-lélek- kel kiveszik részöket az egyháztársadalmi munkából. Egy alkalommal többek között egy előkelő családnál voltam ebéden. Ebéd után a ház úrnője egy bibliát vett a kezébe és olyan jártasságot árult el abban, hogy sok lelkipásztort megszégyenített volna. Plány háziasz- szony tenné ezt meg nálunk? Egy más alkalommal egy fiatal leány szólított meg a villamoson, hogy keresztyén vagyok-e ? Az amerikai társadalomnak kifogyhatatlan témája a vallás. Ahol ketten vagy hárman együtt vannak, ott előkerül a biblia és annak legnehezebb kérdéseit is megvitatják. Hiszen a keresztyén egyház sem terjedhetett volna, ha nem lettek volna ilyen buzgó követők. Péter apostolt András vezette Jézushoz. Valószinü, hogy András nem tartott hatalmas prédikációt Péternek, hanem a maga személyes tapasztalatát mondta el néki és igy vezette őt a Megváltóhoz. Hány és hány buzgó keresztyén köszönheti a maga hitét egy másik társának, aki odavezette Jézushoz. Ebben rejlik a személyes evangelizáció sikere. Ezt mindenki megteheti. Nincs a világon olyan kicsiny, nagy gazdag, szegény, ép, avagy nyomorék, aki ne segíthetne valamit ebben a nemes munkában. Sokan méltóságunkon álólinak tartják, 'hogy ebben a munkában részt vegyenek. Elfelejtkeznek az apostol intéséről: — “Tartozunk mi az erősek, hogy az erőtlenek erőtlenségeit hordozzuk....” (Róm. XV. 1.) Annyi bizonyos, hogy aki elismerést vár munkájáért, az ne fogjon hozzá. Istennek legyen hála! ma már sokan vannak olyanok, akik “nem szégyenük a Krisztus evangéliomát”. Mert szép dolog hatalmas gyülekezet előtt prédikációban bizonyságot tenni Isten irántunk való szeretetéről de vannak helyek, vannak szivek, ahová a prédikáció nem jut
