Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)
1928-06-30 / 26. szám
26-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5-ik oldal vérek mind ennek ’az egyháznak a már- tirarcát viselik. Ma Mexikóban egy 'forradalmi irányzat keresztyén lelkipásztorokat sanyargat. Gondoljunk csak arra, 'hogy ma neked, holnap nekem. Az egyháznak negyedik arca végül az anyai arc és ebben az arcban benne van a másik háromnak minden szépsége és dicsősége, az ott feltüntetett makula nélkül. A magyar református egyház pedig most szenvedő anya, amely szenved tiérettetek. Szivét hét tőr döfi át, ha ti nem vagytok igaz gyermekei, mert ez az anya az oroszlánok kezéből is ki akarja tépni gyermekét. Arra a reménységre van tehát szükség, hogy a magyar re- formátusság átkarolhassa azokat, akikkel most szemben van. Ravasz László gyönyörű beszéde után Czeglédy Sándor javaslatára elhatározta a nagygyűlés, hogy táviratban üdvözlik a kormányzót, majd Czeglédy imájával és a Himnusz eléneklléslével a második országos református nagygyűlés délután •két órakor befejeződött. A nagygyűlés berekesztése után a “Sasok” budapesti csapatának diszszázada Baranyay Aladár vezetésével tisztelgett Czeglédy Sándor előtt, aki lelkesítő beszédet intézett a csapathoz. Keresztyén [fiák Társasára, (CHRISTIAN ENDEAVOR SOCIETY.) Rovatvezető: Csontos Béla, ref. lelkész. Tárgy július 8-ra : Mit tehetünk mi a közállapotok javítására,, Nehémiás 2:12-20. Mindennapi elmélkedésre. H. julius 2. engedelmeskedjünk Isten parancsolatainak! II. Mózes 20:1-17. K. Julius 2. Legyünk jó szomszédok! III. Mózes 19:11-18. Sz. julius 4. Harcoljunk minden romboló befolyás ellen! II. Királyok 11:17-21. Cs. julius 5. Épitsük az egyház lelki templomát! Aggeus 1 :l-5. P. julius 6. Legyünk jó polgárok és segítsünk másokat is erre! Zsoltárok 24:1-6. Sz. julius 7. Hirdessük és éljük Isten országát! Lukács 3:1-14. Olvassuk el figyelmesen a Nehémiás könyve 2-ik részének 12-20 verseit, és lássuk meg, milyen állapotban találta Nehémiás Jeruzsálemet és annak maradék-lakosságát az ellenség pusztítása után? Jeruzsálem és az akkori Zsidóország hihetetlenül nagy pusztulás képét tárja elénk. Jeruzsálem kőfalat s lerombolt kapuit fel kellett épiteni ,népének gyalázatát elvenni s a nyomorúságban ülő népet megszabadítani! A világháború, mely sok millió ember vérébe került, bizonyos tekintetben használt az úgynevezett győztes államoknak s különösen Amerikának. Amerika még gazdagabb lett,, a többi győztes országok területe megnagyobbodott, de igazi győzelmet egyik sem aratott. Az egyetlen győztes a Sátán, mely nagy áldozatot kivánt emberéletben, boldogtalanná tett családok millióiban, nyomorékká, elhagyottá, árváivá és özveggyé lett emberek száz és százezreiben, földönfutók és üldözöttek sokaságában, pénzben és igazságuktól megfosztott nemzetekben. De ennél sokkal nagyobb áldozatot kivánt erkölcsiekben és lelkiekben és bennünket most ez érdekel. Sok hitványságot, bűnt lehetett találni minden társadalomban, — igy az amerikaiban is, — a világháború előtt is, de a mai társadalmi és egyéni életben tapasztalható sok romlás, az erkölcsök meglazulása, az emberi élet és a munka értékének alászállása, a tisztaság és becsület megkevesbbedése jórészt a háború számlájára írandó. Ne csak a jólét és nemjólét mérlegére vesszük mindig magunkat és a társadalmat! Nézzünk egy kissé mélyebben önmagunknak és a társadalom lelkének mélyére s meg kell látnunk, hogy sok javitani és jobbítani való akad. Kell, hogy érdekeljen minden okosan gondolkozni tudó felnőtt és ifjút a mai gazdasági helyzet. Aki dolgozik, feltétlenül keresi az okát a mai nehéz időknek. De nekünk elsőrendű kötelességünk meglátni a testi nyomorúságot, amit a gazdasági helyzet szült és a lelki nyomorúságot, melybe a háború, a gazdasági helyzet és sok egyéb körülmény döntötte az emberiséget, és ahol csak lehet, segíteni kell mindkettőn. Az első teendő, hogy nyitott szemekkel járjunk és észrevegyük, hol van szükség segítségre. (Neh. 2:13.) Nincsenek-é szegények, akiken segíteni lehetne? Nincsenek-é elaggottak, elhagyottak, nélkülöző özvegyek és árvák? Nem tudnánk-é segítségére lenni munkanélkülieknek, ha csak egy-kettőnek is, abban, hogy munkát találjon? Nem tudnánk-é küzdeni az ellen, hogy ne kelljen megvesztegetni senkit, ha valaki munkához akar jutni? Nem tudnánk-é a lelket romboló olvasmányok helyett épületes olvasni valókat juttatni ifjú testvéreinkhez, és egyes családokhoz? Az egyház nélkül és az egyházon kívül élő fiatalságot nem tudnánk-é állandóan hívogatni templomba és összejövetelekre ? A színházak a déli óráktól nyitva vannak éjfélig és nemcsak látogatója akad mindenkinek a nap minden szakában és órájában, hanem a legtöbbször zsúfolásig megtelik mindegyik. A templomok csak egy nap vannak nyitva, akkor is egykét óráig és mégsem telnek meg! Nem tudnának a mi Egyesületeink tenni valamit, hogy az istentiszteletek iránt nagyobb legyen az érdeklődés és hogy minél többen látogassák a múzeumokat, könyvtárakat és ismeretterjesztő előadásokat ? A másik dolog, hogy amikor a teendőket meglátjuk, ne csapjuk össze a kezünket, hogy a helyzeten sajnálkozzunk és kijelentsük, hogy változtatni rajta nem lehet. Vezetők és felelős állásban levő egyének sokszor egyenesen megelégednek a dolgokkal, úgy ahogy vannak, amikor annyit KELLENE és annyit LEHETNE tenni. Nehémiás szemeire és hitére van szükségünk mindannyiunknak, hogy ne csak lássunk, hanem igyekezzünk is a közállapotokon segíteni. Neh. 2:16.) Nekünk magunknak kell S ha magunkat jobbá tesszük, ezzel jobbá tesz- lenni, iaz megszűnt jobbá lenni” (Ravasz László). S ha magunkat jobbá tesszük, ezzel jobbó tesz- sziik a társadalmat. És ezt a célt szolgáljuk azzal, ha másokat is igyekezünk jobbá tenni. A keresztyénség nem a kézösszetevés és siránkozás vallása, hanem a munka és tevékenység vallása. Nem elfordulni kell a gonoszságtól, hanem szembehelyezkedni vele és megőrizni magunkat tőle. A Sátánnak ellen kell állni, hogy elfusson előlünk. Álljunk elő, ahol csak lehet a közállapotok javítását célzó javalatokkal. Az egyházban, egyesületben, városnál, különböző bizottságoknál el lehet érni valamit. Arra mindig készen kell lenni, hogy haragra és ellenszenvre talál legtöbb esetben minden jobbításra való törekvés. De annak van igaza és annak a birtokában van a “right idea”, aki épiteni akar 1 És nem szabad elfelejteni, hogy aki ezt akarja, azzal van Isten. (Neh. 2:17-20.) Keltsünk érdeklődést. Nyerjük meg barátainkat és imerőseinket, mikor akarunk valamit. Kérdések. Mondjuk el az összejövetelen, tapasztalunk-é visszás és bántó jelenségeket az egyházi és társadalmi életben és szeretettel párosult jóindulattal mit lehetne tenni? Nem rendezhetne-é helyi Egyesületünk egy nyilvános előadást a közegészségügy ápolására ? Folytatunk-e erős küzdelmet a káromkodás és mindenféle hitvány beszélgetés kiküszöbölésére? Segítségére vagyunk-« városunkban levő jótékony intézményeknek és gyakorol-é a mi helyi egyesületünk valami jótékonyságot ? Hisszük-é, hogy a jövő társadalma olyan lesz, amilyen a ma ifjúsága és készek vagyunk-é életünket Isten országának szolgálatába állítani, az egyházi és társadalmi életben az Ö parancsolatainak a lehetőségéhez képest érvényt szerezni ? A homesteadi konferencián erről a készségről kell bizonyságot tenni, azért, aki csak teheti, legyen ott! • KRISZTUS ÉS AZ EMBER, Annak az örök nagy előretörésnek, sürgő-forgó munkának, ami a világmindenséget jelenti, központjában az ember áll. Az ember a világegyetem ünnepelt hőse, neki szolgál, az ő célját mozditja elő minden s anyagot ád a teremtés koronájának a nagy művésznek kezeibe, aki aztán a maga 'értelmi és szellemi erejével alkotni, teremteni és építeni tud. Méltán vetődik fel bennünk az a 'kérdés : mibennyilvánul meg az az ismeretlen erő, amely uj és uj lehetőségek felé vezeti a föld nyughatatlan vándorát? Az alkotni akarás és tudás két alakban jelentkezik az embernél. •• "Vj Az egyik az isteni szikra, a géni, kiváltságok adománya, amely ezernyi akadályon át kibontakozik s művészi vagy más nagy szellemi alkotásokban nyilatkozik meg. A zseni alkotásában Isten szava szól az emberhez, munkája az egész emberiségnek szól s a földöntúli sugallat, amelv tettre készteti, nélkülöz minden előre megfontolt célt, de kikivánkozik belőle, hogy müvében tovább éljen, senk évszázadok nemzedékeinek emlékében. Mert hiszen Plátói gondolat, egy Madáchi eszme, egy Rembrandti ecsetvonás,. egy Edisoni villamosszikra visszhangzik a lelkekben, műélvezetet nvujt és világit az uj technikai lehetőségek után kutató embernek még akkor is, a mikor már r!ég az enyészet^ a földi porhüvelye annak a szellemnek, amely mindezeket életrehivta.
