Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)
1928-06-30 / 26. szám
6-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 26-ik szám. A. másik kutforrása az ember produktiv erejének egy ösztönön alapuló őstulajdonság, az “én” kultusza, amely minden -kétséget kizárólag fennáll s az ember lelki össztételétől függ, vájjon menynyire enged szabad folyást veleszületett ösztöneinek s vájjon megtalálja-e azt a helyes határt, amelyen túl ez az östulaj- donság a másokat veszélyeztető önzéssé fajul. A természetszerűleg adódó én fogalmát már ab ovo kikristályositotta az az -érzés, hogy mindnyájan individiumok vagyunk, 'hogy gondolkodásmódunk, fizikai lényünk önmagunk számára mással nem helyettesíthető, hogy lelki és fizikai érzié-seinket, örömünket és szenvedlé- déseinket elsősorban a magunkénak érezzük. Ez az önmagunktól való elválaszthatatlanság ösztönösen arra inditja az embert, hogy olyan tevékenységet fejtsen ki, amely saját énjének, avagy -saját énjével összefüggő közvetlen környezetének szól elsősorban, annak fenntartását közvetve vagy közvetlenül valamilyen érdeklét szolgálja. így volt ez az emberiség legrégibb idejétől fogva, a föld vándora hosszú évtizedes utján cipeli magával az egoizmusra való hajlandóságot, amellyel épi- teni és rombolni, tovább élni s elbukni lehet. Néha mint -majdnem országokat magában absorbeálni akaró tryanizmus jelentkezik, máskor ismét mint jelentéktelennek látszó, de amellett nagy dolgok véghezvitelére tápanyagot nyújtó emberi gyenge: -hiúság jelentkezik.-Mert ha felütjük p. o. a történelem lapjait és végigkísérjük az ó- és középkor fegyvercsattogástól hangos idejét, ki tudná azt memondani, -hogy a -babérko- szoruzott hősök nagy dicső hadjárataiban hol játszott nagy és fontos szerepet az ünnepeltetés gyönyöre, a világhírnévre szerttevés ábrándja. Régi közgazdasági elv az, hogy az egoizmus produktiv tényező, hogy alkotni -képes s hogy ezekből az alkotásokból valamiképen a köznek is haszna van, mint ahogy a virág is önmagáért illatozik s -mégis mily sokaknak nyújt illatával édes örömet. Mindez azonban korántsem elég ahhoz, hogy egy a világrend fennmaradását biz- totsitó társadalom, egy mai fogalmaink -szerint elképzelt kultúra kijegecesedjék. Nem elég az, hogy mások véletlenül észrevegyék azt, belehatoljanak abba, a mit kizárólag a magam számára készi- tette-m, mi ki is kell dolgoznom, az ő -számukra, az utitársak számára s a jó- szándé'ku fáradságos munka gyümölcsét od akin ál ni -rtéki-k a szeretet aranytál- cá j án. Mert, ahol nincs valamilyen kapocs ember és ember között, leih'et-e ott társadalom s a kultúra vájjon élete vagy halála lesz-e az embernek. Milyen újszerűnek, soha nem hallottaknak tűnhettek fel a szavak, amelyekkel a názáreti Mester elébe állott a maga altruizmusával a lejtőn lefelé rohanó, egoi-sta embernek. Milyen kontrasztot Iképezhetett tanitá- tása az ember belegyökeredzett ösztöneivel, ahogy az emberiség vergődő, habokkal küzdő hajójának elébe v'e-ti az altruista szeretet mentő-horgonyát. A altruista szere tatét, mely nem szolgál öncélokat, amely uj -parancsolat, mert megszabadult minden vonatkozástól, amit az Én kultusza rárafco-tt, amely hosszutürő, kegyes, nem irigykedik, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra. A krisztusi szeretet fogalmával megszűnt az ember önmagáért -lenni, bekapcsolódik egy nagyszerűen felépített egészbe, amelyet egybefüz egy végeláthatatlan na-gy kapocs: a szeretet. Szeretet, amely felebarátnak szól, sorsunk osztályosának. Szeretet, amely örül az őr-ülőkkel és sir a sírokkal. Szeretet, amely e-gy darab lenünkből, amelyet odaajándékozunk a -másiknak, az utitár-snak, aki semmiképpen sem lehet számunkra idegen. Az útról, —- emberiség útjáról — a mely ki tudja hol kezdődött és ki láthatná végét — tudjuk, hogy egy állandó nagy törekvés a tökéletesedés felé. Mily lassú -bandukolás, néha őrült rohanás, habzsolása az uj lehetőségeknek, verejtékező kapaszkodás a láthatatlan -szildacsuos felé. S talán sohasem tűnt fel olyan ugrásszerűnek az emelkedés, mint ma, a különösen technikai fejlődés -csodás korszakában. Az igazi tökélesesedés útját azonban -mégis a krisztusi kultúra utján kell keresnie az embernek. Arra a tökéletesedésre gondolok, melynek első állomása a “szeresd -felebarátodat” parancsolata s magasabb fejlődési fokozatát igy fejezte ki a M-ester “szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznák.” A második ezrede -már, hogy e szavak elhangzottak é-s mi keressük, óhajtjuk az első beteljesülé-slét és milyen messze va- vagyunk a másodiktól, amelynek megvalósulását sokan utópiának tartják. Ennek a sokat akaró és tudó embernek meg kell lértenie végre, hogy a kattogó gépek zajában -nem szabad elvesznie Krisztus szavának. Mert minden -csoda, amit emberi elme alkotott, csak akkor lesz -érték, -ha van erős, -megizmosult társadalom, amely azt felszívja, ha van szorosabb kapocs ember és ember között, Iha van közszellem, ha van morál, amely alkalmaz annak értékesítésére. Sokszor halljuk korurikra fértve ezt a kitételt: “a beteg társadalom.” És tapasztalhatjuk tényleg mindenhol azokat a szociális bajokat, amelyek az utóbbi évtizedek alatt szinte nemzeti különbség -nélkül -szenvednek át a világ népei. Általános elégületlen-ség jelei mutatkoznak, forradalmak, vagy forradalmi kísérletek ütik fel hol -itt, -hol ott fejüket mindmegannyi fel-feiszakadozó sebhely a beteg társadalom testén. A -kutura -mindent adott az embernek, ami testi és szellemi szükségleteit a legmagasabb fokon kielégítette és ezzel kétslé-gkivül fokozta igényeit. Azzal viszont, -hogy a gépipar minél szélesebb körben való elterjedésével, illetve az emberi kéz munkájának -géppel való pótlásával a munkaalkalmakat mind jobban -redukálja, a társadalom sok rétegének megélhetését, illetve felfokozott igényeinek kielégítését kétségessé teszi. Az emberiség előre törekvésében v'isz- szafejlődés-t ne-m ismerhet, illetve nem szabad akarnia a haladó elmének, viszont a világkultúra csődjét jelenti, a hányszor a helyüket nem találó társadalmi rétegek elégül-etlenségük eszeveszett őrületében beletemetik önmagukat -s em- bertásaikat évszázadok lerombolt alkotásainak romjaiba. S ahogy a logikusan gondolkodva elnézzük ezeket a fel-fellobanó s mindent elégetni akaró tüzeket, arra -a meggyőződésre kell jutnunk, hogy két évezreddel születése után jobban mit valaha lét és nem lét kérdés-e a Krisztus önmagával viaskodó embernek. Milyen csodálato-s nagy jövőt -i-gérne a XX. század emberének munkája a krisztusi -szeretetnek és altruizmusnak rávetődő fényében, amely újra felragyog valahányszor -egy -hivő lélek elhelyezi a maga -épületkövét a krisztusi -kultúra jegyében felépülő társadalom fundamen- tomára. Dr. Ajkay István. egyhXzThíreíl Bridgeport, Conn. Első egyház nyári magyar -iskolája juliu-s 2-án kezdetét veszi, a beiratkozások is ugyanakkor történik meg. A tanitást négy tanító fogja végezni: Bodnár -Ida, -Piricky Hermin, Nagy András és a vallás tanitást a lelkész végzi. State Streeti egyház. A kántor-tanitói állásra egyhangúlag Monoky Lstván clevelandi tanítót választotta meg a gyülekezet. Monoky István magas képzetts-é-
