Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)
1928-04-14 / 15. szám
4 Vk oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 15-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA American Hungarian Presbyterian and Reformed Church Paper. Published Weekly — Megjelenik hetenkint. Published jointly by the Reformed Church in the U. S. and the Presbyterian Church in the U. S. A. Rev. Samuel Horváth, Managing Editor. Rev. John Dikovics, Associate Editor. Minden közlemény, előfizetési vagy hirdetési dij erre a címre küldendő: AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA BOX «8 HOMESTEAD, PA. Subscription terms:............... $2.00 per year, sent anywhere. Előfizetési dij: ...........Egy évre két dollár, bárhová küldve Entered as second class mail matter, August 14, 1925 at the Post-office at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879. PUBLICATION OFFICE: 117 Flowers Ave., Hazelwood. Pittsburgh, Pa. REFORMÁTUS SZEMMEL LÁSSUNK TISZTÁN. 1928 március 14 és 15-ik napján a new yorki 69-ik utcai Első Magyar Ref. Egyház templomában megalakult az “Amerikai Magyar Lelkész ■ Egyesület” ■— (AMRLE). Nem lehettem jelen az alakuló 'közgyűlésen, de táviratilag jelentettem be csatlakozásomat s adtam hozzájárulásomat a hozandó határozatokhoz. Nagy lelki örömmel olvastam a lapok értesítéseiből, “célja alkalmat és módot nyújtani a lelkészeknek egymás kölcsönös megértésére és a békességes együtt munkálkodásra. Értesültem a lapokból arról is, hogy ügyvezető titkárnak Bogár Lajos tolcdói lelkész testvérünk lett megválasztva. Isten éltesse békességre törekvésében. Várván, vártam érdemes titkárunk első szívbe markoló cikkét. Itt van a nagy hét, amely komoly magába szállásra indít mindnyájunkat. Március 30-iikán a “Toledói Hiradó”-ban a titkárunk név aláírásával megjelent cikk “Lássunk tisztán” egészen eljutta- ott a tisztánlátásra. Ugyanis ez a cikk, lábbal tiprása az AMRLE alakuló gyűlésén lerakott alapelveknek. Keresztyénte- len kirohanás az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja szerkesztői ellen. Ne- ezett lap ez évi februári számában 'kö- Vlt cikk “Lássunk tisztán” kritizálása, kor, amidőn ez a cikk épen a lelkész .sülét titkára által adott válasz leköz- veí teljes befejezést nyert, n tisztelt kedves ÍRLE lelkész egyesületi ár ur! gy békét teremteni egy és ugyanazon fennhatóság alatt levő lelkészek között sem lehet. Ily orvtámadásök csak arról győznek meg engemet, mégis alapos volt az a “Lássunk tisztán” — Reformátusok Lapja cikke. Ismeretes a magyar közmondás “akinek nem inge, ne vegye magára. — Ezekután, a Reformátusok Lapja cikkét, teljes egészében a magamévá teszem. Megkaptam én is a pitts- burghi és mckeesporti lelkész értekezletekre a meghívót. Nem mehettem el. A tárgysorozatban nem volt említés téve szerkesztő választásról, még a lap ügyről sem. Mivel pedig a gyűlésen jelen neim levő szerkesztő háta megett, jog és hatáskörét átlépve, csakugyan lapszerkesztőt is .választottak, szerintem nagyon is helyes volt a HIVATALOS EGYHÁZI LÁP “LÁSSUNK TISZTÁN” című cikke. Egymásután már több lapszerkesztőt martak lei a BÉKE jegyében egyházi közéletünk divatba jönni akaró szereplői. Különben is a lap ügye egyik legfontosabb része, a szerkesztő választás, a LAP INTÉZŐBIZOTTSÁGA joghatáskörébe tartozik s a Pál levele Róm. XII. Rész 1-2 versei figyelembe vételével, tényleg ezt tovább tűrni nem volt szabad a lap szerkesztőinek. Ha elgondoljuk, a mostani lapszerkesztők fizetés nélküli teljesitik magasztos és szent hivatásuk, megbízatásukat a deficittel dolgozó Board-okra, újból 3000 dolláros szerkesztői állást még ajánlani sem volt szabad. Megmondta a detroiti lelkészi értekezleten, Nt. Horváth Sámuel lapszerkesztő, a Board megengedi a szerepelni akaró lelkész urnák a szerkesztő választást, de fizetést az így szuggerált lapszerkesztőknek nem ad. Ám tessék megpróbálni lapot kiadni, de a teljes megelégedésre, kötelességüket ambícióval végző lelki- ismeretes szerkesztőket, mint kifacsart citromokat, többé egyes Iheccmájszterek kedvéért elbocsájtani nem fogja és a lapot fél nem adja. En magam sem tartom elegendőnek a nyolc oldalas lapot, közel 100 egyház- község, misszió nagy feladatai megoldására, de alig 30—40 egyházközség papja veszi igénybe a lapot, mely egyéni hiúságokat nem legyezhet, helyi mulatságokon résztvevők neveit le nem közölheti. A lapban megjelent cikkek nem tetszenek egyeseknek, mért nem Írnak a kritizálni szerető lelkész urak jobb cikkeket?! “Nekünk megértés, egység, összetartás együtt munkálkodás, jóindulat kell minden szándékunkban.” így végződik Bogár Lajos nagyheti cikke, ajánlhatjuk a lelkész egyesület titkárának, ha megírta “tartsa is be a jó tanácsokat!” Nt. Horváth Sámuel lapszerkesztő nem lőhet ellenzője az evangelizáló összejöveteleknek, hiszen ő maga is tart minden évben evangélizációt . Abban pedig megint igazat adok a lapszerkesztőségnek, hogy még az ilyen összejöveteleket is egyéni hiúságok ‘kielégítésiére használnak ki egyes lelkészek, hiszen a kinyomatott műsort is megváltoztatták, ha az illető egyéni hiúsága úgy kívánta meg. Velem is megtörtént MsKeesporton, hogy az utóima elmondását elvették tőlem, mert két betegért való imádkozás, más lelkész érdeke volt. Velem is megtörtént, íhogy a lelkész szószék cserét ajánlott, elfogadtam, de mikor egyéni érdekei máskép alakultak, az összes amerikai magyar lapokban meghirdetett lelkészi szószék csere elmaradt, mert hiszen az nem olyan végtelen fontos, mint értesített, “hogy odamenjek”. Az a szerencsém, az ily városi papók, akik lenézik a falusi, bányász-papokat, velem nem igen nagy sérelmet követnek el, aki 36 éves lel'készkedésam idejéből 30 évet nagy városi egyházakban töltöttem el és saját akaratomból, persze a jó ISTEN örök tanácsa s végzése folytán falusi pap, kis bányász egyházak papja lettem. Nagy családom és a szétszórt csontok össze- szedése nagy, fontos volta meggyőztek arról, az ISTEN VÁLASZTOTT KI ENGEM GYARLÓ SZOLGÁJÁT erre a munkára. Végül, hogy még választásokat is végez a lelkészi korporáció, bizonyitja az én esetem, egy ily lelkészi értekezlet mondta lki: “BORSOST ki kell buktatni az ellenőrségből”, s ki buktattak. De sok más hasonló esetet lehet felsorolni a múltból. Bizony, bizony a lelkészi karunk nagy része csak szájjal tiszteli az Urat, szivében pedig, távol vagyon ő tőle. Akiknek nem inge, ne vegye magára. Ajánlom Nt. Bogár Lajos figyelmébe János ev. V. rész, 41-i'k versét s a szerkesztőknek bizalmat szavazok. Borsos István, ref. lelkész. ÜGYES GONDOLAT. A szubaticai református egyház gyülekezeti lapjából olvassuk, hogy a 8 éven aluli gyermekek, akiket szüleik a templomba hoznak, az istentisztelet ideje alatt egy külön gyülekezeti teremben tartózkodnak, ahol önkéntesen vállalkozó nők, felváltva kettő-kettő, foglalkoznak ezekkel a kisgyermekekkel. Ezáltal kettős célt érnek el. Először a gyermekek nem zavarják az istentiszteletet. Másodszor olyan anyák is részt vehetnek az istentiszteleten, akik eddig nem tudták kire hagyni a gyermekeiket.
