Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)
1928-04-14 / 15. szám
15-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5-ik oldal VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE, 16-ik lecke. 1928 április 15. COPYRIGHTED BY PROVIDENCE LITHOGRAPH CO. JÉZUS MEGDICSŐÜLÉSE. Olvasandó: Márk 9:2-29. Biblia olvasásra. H. Jézus szine változása. János 15:1-8. K. Látás és szolgálat. Márk 9:14-29. Sz. Megdicsőittetés a halálban. János 12:20-28. Cs. A dicsőség láthatóságba. Kol. 1 :9-23................ P. Az örökkévaló világosság. János 1 :9-l8. Sz. Az elváltozás dicsősége. 2. Kor. 3:12-18. ARANYIGE: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhetter. János 15:5. Bevezetés. Jézus maga mellé vett hármat az ő tanítványai közül és felvivé őket egy magas hegyre, a hol imádkozás közben elváltozott arcának és ruhájának szine. A tanítványok ennek láttára és az imádkozás hatása alatt olyan fenségesen érezték magukat, hogy Péter előállt és így szólott: Mester, jó nekünk itt lenni: csináljunk azért három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illyésnek is egyet. Azután mintegy égi szózatot hallattak, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; őt hallgassátok. Ezek után Jézus levezette tanítványait a völgybe, ahol sok beteget gyógyított meg. A leckében felsorolt nevek. Jézus a dicsőség királya, a ki fényben állt tanítványai előtt. Égi szózat zendiilt meg felette, mely bizonyságot tett arról, hogy Isten akaratával megegyezőleg végzi a reá bízottakat. A tanítványok közül három; Péter Jakab és János voltak jelen a hegytetőn. Ezeket legtöbbször olvassuk, hogy Jézus kiválasztotta maga mellé. Boldogság volt rájuk nézve szemtanúja lenni Jézus megdicsőülésének. Mózes és Illyés akiket láttak a tanítványok beszélni Jézussal. Mózes aki az Urban halt meg. Illyés az ó-testamentum élő szentje, lánglelke s igaz bátorsága mindvégiglen ott maradt a nép életében. Imádkozás helye. Fönt a magaslaton imádkozott Jézus a tanítványok közelében. Micsoda látvány é smicsoda érzés volt ez a tanítványokra nézve. Ennek a hatása alatt mintegy szebbnek látják a környezetet, tisztábban a gondolatot, fényesebbnek a jövőt. A valódi imádság ma is csodát láttat, komoly elhatározásokat szül, tiszta eszményeket nyújt. Azért kell gyakorta imádkoznunk, hogy ezek a lelki tulajdonságok fejlődjenek ki, virágozzanak és hozzák meg a lelki élet gyümölcseit. Hajlékok készítése. A tanítványok tele lelkesedéssel, buzgósággal azonnal megragadják az alkalmat, hogy építsenek három hajlékot azok számára, akik előidézték a boldogságot, az Istennel való közeledést. így épülteik fel a templomok Jézus nevének dicsőitésére. A lelkesedés és a szeretet volt mindég alapja minden intézmény felépítésének. A szegények és betegek várakozása. Mig Jézus fent volt a magaslaton addig sokan gyűltek a hegy lábához, a völgybe, szegények, betegek. A hogyan a tanítványok lelkesedtek és az volt szivük vágya, hogy ott maradhassanak, Jézus megfogta kezüket és levezette őlket a völgybe, ahol váratk reájuk és ezt mondotta nekik: ha tanítványom akarsz lenni, akkor itt van a helyed a hol szegények és betegek várják a segítségedet. A szolgálatnak munkatere nem a magaslat, hanem lent a nép közt. Sokan ma is, akik egy kevésbbé jobbnak látszanak lenni másoktól, azonnal el szeretnék különíteni magukat, holott éppen ilyen emberek tudják a gyengéket, a hitetleneket Istenhez vezetni. Kérdések. Kiket választott ki Jézus a tanítványok közül? Hova vezette őket Jézus? Miket láttak a tanítványok ? Mi volt a felhőből aláhangzó szózat? Mi volt a tanítványok kívánsága? ÉLETJELEK. A szép és dicső húsvéti ünnepek után vagyunk. Egyházainkban hatalmasan nyilatkozott meg a vallásos élet lüktető ereje. Nem csoda, hiszen a keresztyénség- nek alapvető igazságai: Krisztus feltámadása, az általános feltámadás, a lélek halhatatlansága volt ünneplésünknek tárgya. Hozzájárult a tavasz szépsége, a természet feltámadása, amely kiválóan alkalmasnak bizonyult vallásos ünnepi érzéseink 'fokozására. Még a munaknélküli- ség és a sztrájk által sújtott egyházainkban is nagy volt a húsvéti öröm, nagy a szivbeli buzgóság, sőt ezekben talán jobban. Itt érezték, hogy az ipar élet, amely nélkülözi Krisztus szellemét és igazságát, csak romlásra és veszdelemre vezethet. Ezek a szenvedő egyházak legjobban érzik azt, hogy szenvedés, megpróbáltatás nélkül nem juthatnak el győzedelem- re. Előttük a keresztrefeszitett és feltámadott Krisztus példája. Feltámadás! Feltámadás! Mily örömmel zengedeztük a halálból feltámadott Krisztus dicsőségét. Csakhogy a keresztyén vallásunknak két egymást kiegészítő oldala van. Istent nem dicsérhetjük, a feltámadást nem várhatjuk, ha erkölcsi életünk a bűn sirjáiba van temetkezve. Szép egyházi dicséreteink szépen fejezik ki ezt a gondolatot. Még jobban Pál apostol. Azért a husvét után következő időket nem kell-e felhasználnunk arra, hogy életünknek eme erkölcsi feltámadását kieszközöljük, megvalósítsuk. Jézus él, mi is éljünk. írjuk fel azért egyházi programmurikra egyházaink feltámadását első sorban. Ha vannak miég egyházaink, amelyek a keresztyén élet terén a merevség, közönyösség, szeretetlenség légkörében stagnálnak, ha vannak még egyháztagjaink, akiknek életében nem a Krisztus, hanem a bűn az uralkodó; itt az alkalmas idő, hogy Isten segítségével feltámadjunk. Legyen egyházi életünknek egy gyönyörű, erőteljes krisztusi feltámadása! Hála Istennek, hogy több helyen láthatjuk a tavasznak szép jeleit. Utóbbi időkben újból szóvá tették egyházainknak egyházpolitikai egyesítését, amely szerény véleményünk szerint a jelenben ép úgy: mint a jövőben lehetetlenség. Egyházaink felette tisztelercmél- tó okoknál Ifogva nem akarhatják, azért is nem kívánhatják egyik oldalon éppen úgy, mint a másikon. Ha a bizonyos tekintetben a ráerőszakolt egyeseités helyett inkább szorgolmaznák egyházaink megszentelését, a krisztusi életre való felébresztését; ha egyiháztagjairik erkölcsi keresztén életét, a lelkészeknek példaadó, hivatásukat buzgóan teljesítő életét hangsúlyoznánk, közelebb állana hozzá az egység és közelebb az Isten országa. Es ez az utóbbi a fő; ezért imádkozunk : Jöjjön el a te országod! Egyik jó ismerős egyháztag szép levélben arra kért, hogy Írjak ezen a helyen egyházaink énekléséről, zenéjéről, stb. az istentisztelet alatt. A levélíró panaszkodik, hogy ezen a téren mennyi a kívánni való. Sok helyen botrányosan rossz az éneklés, amelyet a diktálás rikító hangja is megzavar, az orgonálás szintén sok helyen nagyon primitiv. — Elismerjük, hogy a levélírónak, akinek nagyon müveit és finom zenei érzéke van, sok az igazsága és joga a panaszra. De legyünk türelmesek és keressük a szépet és jót a mostani primitiv állapotokban is. Híveink lelkesen és teljes szívvel énekelnek. Erőteljes hangjuk a vallás erőteljes érzésével egyesül és bizonyára kedves az Ur előtt, aki legelőször is a szivet tekinti. Majd eljő az idő, sőt már közel is van, amidőn egyházaink, különösen a lelkészek nagyobb figyelemre méltatják az egyházi éneket és zenét, amidőn egyházaink nagyobb összeget fordíthatnak erre a cél ra, mert a jó ének, a jó egyházi ének’ a jó képzett orgonista pénzbe 'kerül, dön egyháztagjaink megtanulnak a> ■kólában jól 'énekelni, akkor könnyebb művészi énekkel emelni istentisztele két.
