Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)
1928-01-14 / 2. szám
4-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 2-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA American Hungarian Presbyterian and Reformed Church Paper. Published Weekly — Megjelenik hetenkint. Published jointly by the Reformed Church in the U. S. and the Presbyterian Church in the U. S. A. Rev. Samuel Horváth. Managing Editor. Rev. John Dikovics, Associate Editor. Minden közlemény, előfizetési vagy hirdetési dij erre a címre küldendő: AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA BOX 448 HOMESTEAD. PA. Subscription terms:............... $2.00 per year, sent anywhere. Előfizetési dij: ...........Egy évre két dollár, bárhová küldve Entered as second class mail matter, August 14, 1925 at the Post-office at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879. PUBLICATION OFFICE: 117 Flowers Ave., Hazelwood, Pittsburgh, Pa. REFORMÁTUS SZEMMEL LINDGERGH zug az egymást taposó emiberk tapsvihara. A szivek fiatalábban dobognak, a szemek ragyognak, a karok testvéri ölelésre nyílnak. Lindbergh, Lindbergh! — francia szivek gyuládnak, angol szemek ragyognak, amerikai karok nyílnak, mexikói lelkek lobognak, közép-délamerikai karok hadonásznak : valami babona van ebben a névben, valami varázs van ebben a fiatalemberben. Valami nagy vágyakozás, valami nagy remény zug a motorjából: valahogy az ellenséges szivek .megenyhülnek, az ökölbe szorult kezek tapsra lendülnek. Egy mosolygó fiatalember a fiatalság vakmerő, győzelmes mosolyával a felhőkből közzén-k siklik s mintha egy percre elfelejtenénk gyűlölködni, egymást bántani, háborúra készülni. Csoda száll Lindbergh szárnyai után, a jóakaratnak, békének, egymást megértésének csodája. Bár használnák mások is erre az uj gépeket, ipari életünk csodáit, bár mások is indulnának neki veszélynek, ezer halálnak, hogy vigyenek bekét, szeretet, testvéri megértést. Mert csak ennek van igazi értéke. A “DICSŐSÉG” ELVAK1T? Az angol .képviselőház nov. 10-iki ülésén egy munkáspárti képviselő szólásra jelentkezett s a következőket mondotta: “Egy hadirokkant angol állampolgár, akinek szenvedéseiért a haza azzal fizet, hogy még munkához sem juttatja, megbízott azzal, hogy összes kitüntetéseit, a melyeket a yperni pokolban tanúsított hősies magatartásával szerzett, juttassam vissza Baldwin miniszterelnök urnák s tudassam vele, hogy ezt azért teszi, mert a kitüntetéseire a zálogházban egy fitiyinget sem adnak.” íme a csillogó kitüntetések, bóditó véres szavak: ez marad a “dicsőségből”, a mely elvakitotta az emberi sziveket. Aki átmentéi a poklon vagy annak pitvarán, te tudod, testvér, hogy menynyit ér! Adjátok Lindberghnek szivetek reményét, hogy teremtsen megértést, békét Amerika nemzetei között, hogy vigye magával szivünk dobogását, hiszen mi is azt akarjuk: békét, jóakaratot, testvéri sziveket. És nem hiszünk a csillogó szavaknak, nem bódulunk el a mákonyos szavaktól, nem engedjük, .'hogy megfertőzzenek a gyűlölet szavai, jöjjenek azok Hearst-től vagy akárkitől. Bár jönne már a nagy parádé: amikor hoznánk vissza a .Véres kezek ragyogó kitüntetéseit, adnánk vissza háborús urainknak a “dicsőség” olcsó jegyeit. Tudjátok mit érnek? Egy fityinget sem adnak rájuk, akik a szavak helyett értéket keresnek — egy fityinget se. 19 2 8 nehéz cv lesz mindnyájunknak. Elnök választás, azzal járó ipari pangás, rossz munkaviszonyok. Már is érezük mindenfelé. Merre forduljunk? Kire nézzünk reménységgel ? Kapitányt választunk hajónkba négy évre — ki fogja érdekeinket képviselni, ki fog a béke országáért dolgozni ? Kiben bizhatnak a munkás milliók ? Az év legfontosabb ténye lesz a választás — vagy pedig gyerekek vagyunk, érdemtelenek arra, hogy szavazó polgárok legyünk, hogy sorsunk irányitását reánk bízzák. 1928 nehéz év lesz mindnyájunknak, nagy próba megint: .megálljuk-e helyünket ? A propaganda zavaros árija fog áradni körülöttünk. Akarjuk-e, merjük-e látni majd a valót, fogjuk-e követni igazunkat, építők leszünk-e? Jézus világának építői ? vagy pedig hányt-vetett korhadt fák, amiket sodor az ár amerre akar ? 1928 nagy próbára hiv el, hogy megmutassuk tettben, eredményben, hogy követjük Jézust. Hogy merünk szállni, mint Lindbergh minden veszélyen, ezer halálon át teremteni békét, jóakaratot, testvéri közösséget e világon. Ez az, amit Jézus vár tőlünk. Ő mutatja a példát, nekünk csak menni kell utána. Dienes Barna. CSALÁDI KÖR. Rovatvezető: Tóth Mihály, detroiti ref. lelkész. VESZEDELMES INDULATOK. Vannak látható és vannak láthatatlan veszedelmek. A látható veszedelmekkel szemben bizony sokszor telhetetlenek vagyunk, mert ezeket csak akkor fedezzük fel, amikor már a .következményeiket látjuk. A látható veszedelmekről nem szólunk ez alkalommal, de tegyük vizsgálódás tárgyává azt a veszedelmet, amit nem láthatunk előre. Ilyen veszedelem igen sok van és valamennyinek kiinduló pontja a szív. Itt kezdődik, itt érlelődik meg, innen indul ki és innen Végzi romboló munkáját. Tehát ha gyűjtő fogalommal akarjuk megjelölni ezeket a veszedelmeket, akkor az nem egyébb, mint az emberi szivnek bennső állapota. Sok ember csak a gonosz cselekedetek elkövetésétől fél. Nagyon helyesen teszi. Ám az Ur Jézus Krisztus arra figyelmeztet bennünket, hogy őrzikedjünk ne csak a gonosz cselekedetektől, hanem őrizkedjünk a gonoszságra való hajlandóságtól is. Mert 'lehet ám gonosz az ember az is, aki soha sem követett el gonosz cselekedetet. Akinek a szive tisztátalan -és telve van hajlandósággal arra, hogy a gonoszságot nemcsak eltűrje, de alkalomadtán el is kövesse: ez az ember akkor is gonosz ember, ha soha életében nem .került alkalom gonosz elkövetésére. Nincs abban semmi érdem, ha valaki megmarad tisztának, erényesnek, becsületesnek csupán csak azért, mert soha sem tudott magának alkalmat keríteni arra, hogy erkölcstelenséget kövessen el, hogy csaljon, hogy lopjon, hogy hazudjon -és gyilkoljon. De maradjon meg valaki becsületesnek akkor, amikor ezer és ezer alkalom kínálkozik néki arra, hogy lopjon, csaljon, hogy gonoszt cselekedjen! Ha ez az ember ilyen körülmények között megmarad az erkölcsi tisztaságnak a magaslatán: ez már érdem. Mert itt a szivnek az állapota olyan, hogy nincs benne hajlandóság a gonoszra. A sziveket vizsgáló Isten nem a szerint ítél meg bennünket, aminek önmagunkat feltüntetjük, hanem a szivnek az alapján. Amit a szívben talál, annak Ítél bennünket. Mert mi nem azok .vagyunk ám, aminek mutatjuk magunkat. Ilyenek csak szeretnénk lenni. Nem is azok vagyunk,
