Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)
1928-01-14 / 2. szám
2-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5-ik oldal aminek mások mondanak bennünket. Ez csak ami Ihirnevünk. Ami nevünk fel van irva ami szivünkre. Ami innen leolvasható : azok vagyunk. Az örök biró innen olvassa le, hogy mik vagyunk 'és ennek alapján határozza meg értékünket. Amennyiben tehát igaz értékkel csak bennső életünk bir: törekednünk kell arra, hogy a szívben íel-feltörő gonosz indulatokat már csirájukban elfojtsuk. Az a gonosz idulat, amit mi ami szivünkben ápolgatunk, becézgetünk, simogatunk és táplálunk, ha ma még senki nem tudja és nem látja is, idővel minden, bizonnyal ki fog törni szavakban és cselekedetekben. Ez a bennsős gonosz indulat, ’ha ezt már kezdetben el nem fojtjuk és ki nem irtjuk szivünkből: idővel árulónkká lesz és megaláz benünket. Csaknem minden bűnnek kezdete a kap zsiság. A kapzsiság kelti fel a szívben azt a gonosz indulatot, amit irigységnek nevezünk. Akinek szivét az irigység uralja, nincs annak egyetlen boldog pillanata sem. Mert a mások szenrencséje, a mások hírneve, a mások előhaladása valósággal beteggé teszi őt. Pedig ha neki dűlne a munkának becsülettel, ha megtanulna lemondani néhány fényüzési vágyáról, ha föltenné magában, hogy ö jobb lesz másoknál: néki is lenne jó hírneve, becsülete és ő is boldogulna csak éppen úgy, mint az, aki irigylésre méltónak tart. így kellene cselekednünk. E helyett azonban mit teszünk? Folyton zsörtölődünk, folyton elégedetlenkedünk és mások boldogulása miatt magunkat emésztjük: szóval irigykedünk. Kain irgiykedett Ábelre, mert Ábel kedvesebb volt Isten előtt. Kain is megtehette volna azt, hogy éppen olyan kedves legyen Isten előtt, mint Ábel. Csak egy kis alázatosságra, egy kis őszinteségre, egy kis bizalomra lett volna szüksége Istennel szemben és Isten éppen olyan kedvesen vette volna az ő áldozatát is, mint az Ábelét. Am sokkal könv- nyebb volt Káinnak irigy szemmel nézni Ábelre, mint magát Isten előtt megalázni. És tudjátok, mi lett a következménye? Káint az irigység testvérgyilkosságba kergette. Jusson eszünkbe, hogy ez nem csak gyilkosság, de testvérgyilkosság volt. Nála az irigység fokozatosan haragra, majd gyűlöletre változott és testvérgyilkosságban nyilatkozott meg. Találkozik két ember az utcán. Az egyik gazdag, a másik szegény s az utóbbiban megszólal az irigység: “Köny- nyü neki! A szegény ember zsírján hízót meg.” Ez az ember nem gyilkolta meg em'bertását testileg, de kést döfött becsületébe, ami éppen olyan bűn, mintha testi gyilkosságot követett volna el. A Kain példája napnál világosabban mutatja fel előttünk a haragra lobbanás- nak veszedelmét is. A szívbe fészkelődön haragnak táplálása előbb-utóbb veszedelembe dönti az embert. Az irás azt mondja, hogy haragudjatok, de ne vétkezzetek. Mert van ám nemes harag is. Amikor valaki tanúja lesz egy égbekiáltó igazságtalanságnak s e fölött nemes haragra gerjed: ez megengedhető. De vigyázni kell arra ennek a haragnak a következményeképen ’bűnt ne kövessen el az ember. Ennek a nemes haragnak az lehet csupán a célja, hogy az igazságtalanságról lerántsa a leplet és igazságot szolgáltasson annak, aki méltatlanul szenved. Aki haragszik, az nagyitó üveg elé állítja önmagát. A nagyitó üvegen keresztül pedig sok mindent meg lehet látni, a mit különben szabad szemmel senki soha fel nem fedezett volna. — Aki haragszik, az mindent fekete színben lát. Ami azt jelenti, hogy igazságos látóképességét, vagy más szóval Ítélőképességét a harag tartalmának idejére elveszítette. Aki pedig igazságosan nem tud ítélni, az ne ítéljen egyáltalán, mert megmondotta már az irás is, hogy ne Ítéljetek, hogy meg ne ítéltessetek! Jézus maga is megmondja, hogy mi a véleménye a haragról: “Azt mondom néktek, hogy rnindza, aki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre.” Ok nélkül való harag ! Jjgyan van-é olyan ember, aki haragszik és ne tudná okát adni az ő haragjának? Nincs ilyen ember Éppen azért legokosabb a haragra való okot kikapcsolni és soha se mentsük magunkat azzal, hogy haragszom, mert van rá okom; vagy haragszom, mert meg- haragitottak; hanem minden egyes esetben vizsgáljuk meg önmagunkat tüzetesen és igyekezzünk a hibát ne másokban, hanem önmagunkban megtalálni. Minden haragért a felelősség a miénk, nem pedig másoké. A haragtartásnak egyenes következménye aztán a gyűlölet. Igen sok ember nem akarja beismerni még csak önmaga előtt sem, hogy ő gyűlöl valakit. Azt még cuak beismeri, hogy irigykedik, vagy haragszik valakire, de hogy gyűlölne valakit : ezt már nem ismeri be. Ám én azt kérdem : milyen messzire áll az irigységtől s a haragtól a gyűlölet ? Egy igen pici lépésnyire. Egy pillanat alatt engesztelhetetlen gyűlöletté fajulhat az irigység és a harag, ha ezeket az indulatokat idejekorán el nem fojtjuk a szívben. Egy kiváló amerikai tábornok azt mondotta, hogy “A háború pokol”. Nemcsak a háború pokol, de a csöndes, a békés családi kör is lehet pokol. És az is lesz, ha a szeretetnek a helyét a gyűlölet foglalja el a szivekben. De nemcsak egyéni gyűlölet van. Van osztálygyülölet, van fajgyűlölet és van felekezeti gyűlölet is. Ha én csatlakozom ahhoz a csoporthoz, amelyik szive mélyéből gyűlöl egy másik csoportot, részese vagyok ennek a csoportnak a bűnében. Hallottatok már lincselésről. Nos, hát aki tagja annak a csőcselék csoportnak, amelyik lincsel, éppen olyan bűnös, mintha ő maga hajtaná végre ezt a gyilkosságot. Sokszor úgy gondoljuk, hogy némi- képen menthető a tömeggyülölet. Tévedünk. Semmiféle néven nevezendő gyűlöletnek nincs helye a szívben. Mindezek dacára azt tapasztaljuk) hogy úgy az irigység, mint a- harag és a gyűlölet ott élnek az emberek szivében. Mi erre az orvosság. Semmi más, mint a szeretet. A szeretet soha sem akar kárt okozni embertársának. A szeretet a törvény betöltése. Ahol a szeretet az ur, ott nem lehet és nincs is helye az irigységnek, a haragnak s annál kevésbé a gyülölségnek. Vessük hát ki szivünkből az irigységet, a haragtartást s főként pedig vigyázzunk arra, hogy a gyülölség valamiképen úrrá ne legyen fölöttünk. Tóth Mihály. MAGYAR IFJÚSÁGI NAP LEECHBURGBAN. Résztvenni óhajtó magyar testvéreinkhez ! Egy amerikai generális múlt év nov. 11-én több ezerfőből álló ifjúsághoz beszédet intézett a fegyverszünet emlékére. Szószerint ezeket mondotta: Ifjú Testvérek! Ti vagytok azok, akiket Isten arra rendelt, hogy vezessetek minket és mi követni akarunk titeket, mert mi fegyver nélkül vezetni nem tudunk ! Egyházunk mai ifjúsága nemcsak az egyház munkásai, de vezetői is lehetnek imár holnap éppenugy, mint a mai lányok, holnapi anyák llesznek. Tudjuk, hogy sokan vannak akik vezetni akarnak, de kevesen azok akik tudnak is vezetni. Ifjú testvérek! Készüljetek erre a nagy és fontos feladatra! Készüljetek! Vezessetek ! Mi követünk! Amerikai magyar református ifjak! Titeket Isten arra rendelt, hogy egyházi vezetőink legyetek! Tanuljatok! Vezessetek ! Mi követünk! 1928 jan. 15-én Leedhburgban lesz a következő gyűlés. Jertek el mindnyájan akik érzitek szivetekben az elhivatást. Nem lesz ez oly drága tanóra, mintha majd valaha bírói rendeletre kell egyet- mást megtanulnotok. A rohamosan öregedő édesatyátok tábora ma-holnap igy szól hozzátok ama generálissal: vezessetek ti minket, mert mi fegyver nélkül vezetni nem tudunk. Krisztus és az Anvaszentegyiházért előre!
