Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1927 (28. évfolyam, 2-53. szám)

1927-01-08 / 2. szám

2-ik szám AMERIKÁT MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5-ik oldal % M $ ■ | A Presbyterian Church in U. S. A. magyar j 1 egyházainak élete. 1 Í45 1 AZ ISTEN SZÍNE ELŐTT. “Jőjjetdk én hozzám mindnyájan, kik megfáradtatok és megterfieltettetek és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek fel az én igámat reátok és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szivü vagyok és találtok nyugodalmat a ti leikeiteknek. Mert az én igám gyö­nyörűséges és az én terhem könnyű.” Máté 11:28-30. Az év kezdetén vagyunk..... Gyarlósá­gunk érzetében szívesen megyünk az erő kutíorrásálhoz, a világosság és bölcsesség kútfejéhez, hogy ezt az uj évet szeren­csésen megfuthassuk és a koronát Isten kegyelméből elnyerhessük. Jézus mondja: “Mindenek nekem adat­tak az én Atyámtól”; azért, amikor szük­ségünk lesz testünknek és lelkűnknek, Jézus kezeibe vannak helyezve azok az Atyától, Ő tőle vehetjük ezeket a java­kat. És milyen jól esik hallanunk Jézus hivó szózatát! Talán nem is mernénk közelí­teni Ő hozzá, ha Ő nem hívna: Jöjjetek. Úgy áll előttünk, mint jó Pásztor, aki keresi, hívogatja megfáradt juhait és a kinél nyugodalmat találunk lelkinknek. Kemény, nehéz, küzdelemteljes munka -vár reánk ebben az évben. Arcunk gyön­gyöző verejtékével kell szántanunk az élet kemény, köves mezejét, hogy a min­dennapi kenyeret megkereshessük. Nehéz lesz megállnunk ebben a küzdelemben egyes egyedül önmagunknak. Ha ma­gunknak erejére támaszkodunk, ha Isten nélkül törtetünk előre a nagy cél felé, vagy elbukunk, vagy szemeink elől elve­szítjük azt és attól messzire távozunk. Vagy az emberek rabjai, vagy pedig anyagnak nyomorult imádói leszünk. Lelkünk undorodni fog azoktól az örö­möktől és élvezetektől, melyeket a világ nyujtand nekünk és hiába fogjuk űzni és kergetni a békességet és boldogságot, nem fogjuk azt utolérni. Nem látjük-e, hogy ez az Isten nélkül küzdő és munkálkodó embernek a sorsa ? Teherhordó rab, sok esetben rabszolga testi, anyagi értelemben, mert az isten­nélküli társadalom megnyomorította, de legtöbb esetben, sőt mondhatjuk, hogy mindig, lelki rab — rabja a bűnnek. Ez a rabság a legnehezebb, a legborzasztóbb, mert attól legnehezebben szabadulha­tunk. Ezeknek szól az Idvezitő hívása. Jöj­jetek! Jöjjetek mind, kik fáradtak vagy­tok, kiknek vállait súlyos terhek nyom­ják jöjjetek és én megnyugosztlak tite­ket. Nem csupán egyeseknek, talán a tár­sadalmi vagy egyházi kiváltságosaknak szól az ő 'hívása, hanem mindnyájunknak, főleg azoknak, akik szemeiket nem merik Ő hozzá emelni, mert annyira sülyedtek, akiknek a világ segedelmet nem nyújt­hat, a tévedő telkeknek, a bűnösöknek, a társadalomból kivetetteknek. Jöjjetek mindnyájan. Szabadulást, megnyugvást és békessé­get igér nekünk az Idvezitő; de nem tel­jes szabadulást. Ha Ő hozzá térünk, le veszi ugyan vállainkról a szégyenletes terheket, feloldozza lelkünket a bűn meg becstelenitő láncaiból, leveszi rólunk a bűn szörnyű igáját, a melynek vége a kár hozat: azonban helyébe vállainkra az ő terheit, az ő keresztjét nyomja, amely kereszt dicsőséges és könnyű és az Ő igáját, amely gyönyörűséges. Szabadulni fogunk a lelki nyomorból és megnyílik előttünk az Isten országának munkatere, ahöl reánk ezrenyi kötelességek várnak Istennel sz'emben, felebarátainkkal szem­ben. A bűntől megszabadulunk és Isten rabjai leszünk és felebarátainak rabszol­gái a legszentebb és legnemesebb érte­lemben. így fogjuk elérni a legteljesebb szabadságot, amint egy régi latin iró mondotta: Servitium Dei summa libertás, azaz: az Isten szolgálatában áll a legtel­jesebb szabadság. Ebből az isteni szolgálatból Isten iránt és felbarátunk iránt fakad majd lelki üdvösségünk és boldogságunk. Ez a ket­tős szolgálat képezi Krisztus evangéliu­mának tartalmát, erre kötelezhetik az ő egyháza, erre minden minden hivő lélek. Midőn tehát az Idvezitő kegyelmes hí­vását halljuk, menjünk hozzá szelíd és alázatos szívvel. Az ő Ígérete nem olyan, mint az ember ígérete, az ő szava élet és igazság. Ha ennek az uj esztendőnek napjai egymásután eljőne'k és eltűnnek, ha az idők viharos járása reánk zudul: csengjen füleinkbe Jézus hívása: Jöjje­tek én hozzám mindnyájan ..... az én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű. Imádkozzunk a dicséret szavaival: Teremts hát uj szivet mi bennünk, Hogy lehessen elődbe mennünk, És nálad kedvet találjunk, Boldog napokat számláljunk E fdderült uj-esztendőben. Lelki s testi áldások Atyja! Egeidnek gazdag harmatja Szálljon mennyből híveidre, Tulajdon terembtésidre, Kik tőled várnak minden jókat. Amen A nagy gyárak s iparvállalatok az újév kezdetén megcsinálják a leltárt, kiadá­saiknak és bevételeiknek mérlegét, elké­szítik a következő évnek költségvetését: mindez nélkülözhetetlen és feltétlenül szükséges a bukás elkerülésére és üze­mük fentartására és felvirágoztatására. Hogyan állanak e tekintetben egyháza­ink? Sok helyen ugyan megszámlálják az év bevételeit és kiadásait, de minden ta­nulság és Okulás nélkül. Nem kutatják az esetleges hiányok, rövidségnek okait, megelégszenek azzal, amijük van. Hány egyházban készítik el a következő évnek költségvetését? Legtöbb helyen minden terv nélkül, vakon indulnak neki a bi­zonytalan jövőnek és megelégszenek av­val, ami jön. Azért nincs haladás és gya­rapodás sem a lelkiekben, sem az anya­giakban. Sok egyházban még a tagok létszáma sincs pontosan megállapítva. Támasz­kodnak a nagy tömegre, sokszor az egy­házon kívül álló sokaságra, amely- hébe- korba az egyház perselyébe juttatja ki- sebb-nagyobb adományait. Ez az rend­szertelenség nemcsak egyházi életünk kárával jár, hanem anyagi kárral is. Rossz hatással van a hü egyháztagok lel­ki életére és áldozatkészségére, az egy­házat olyan adományok elfogadására kényszeríti, amelyek nagyon is kétséges bűnös forrásból származnak és amelye­ket az egyháznak, ha hivatásának ma­gaslatán állana, egyenesen vissza kellene utasítani, mert megkötik az egyház lel­készének a kezét. Egy élő, hivatást teljesítő egyháznak tudnia kell azokat ,akik tagságát képe­zik. Ennek a pontosan megszámlált egy­házi tagságnak kell határoznia az egyház jövője felett. Reája hárul elsősorban az egyház fentartásának a gondja. Minden egyes tagnak önkéntes és pontos meg­ajánlás által tehetségéhez képest hozzá kell járulnia az egyház fentartásához. Ha vannak még talán valahol egyenlő havi kivetések, a lomtárba velük, idejüket

Next

/
Thumbnails
Contents