Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-02-07 / 6. szám
8. oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA r L--------CSALÁDI ÉLET A SZÜLŐK FELELŐSSÉGE “Mi lelte korunkban a gyermeket és ifjakat?” — hangzik a panaszos kérdés mindenfelé. És ha ellátogatunk a Juvenile Court-okra, vagy a javitó intézetekbe, ahol napról-napra, újabb és újabb kiskorú bűntettesek kerülnek a törvény büntető kezei alá, szomorúan kell beismernünk, hogy eme panaszos kérdés egészen jogos. De hogy e panasznak a forrását feltárjuk, mi a fenti kérdést megforditva tsszük fel: “Mi lelte az apákat és anyákat, hogy gyermekeikre oly sok a panasz? Ugyanezt a jogos és alkalomszerű kérdést: “Mi lelte az apát és anyát?” — teszi fel az “American Issue” folyóirat is a Toledóban történt High School növendékeknek egyik báljából és lumpoló orgiájából kifolyólag, mely a közelmúltban oly nagy port vert fel az egész országban, hogy a Federal (egyesült) kormány vizsgáló bizottságának intézkedését tette szükségessé. Él-e még a szülök szivében gyermekeik iránt a felelősség érzete? S ha igen, milyen formában talál az kifejezést a gyakorlati életben? Killits biró a toledói iskolások szomorú és megbotránkoztató ügyét egyenesen a szülök elé viszi és büntetendő gondatlansággal vádolja őket azért, hogy a gyermekeik felett kevés, vagy semmi felügyeleti jogot nem gyakorolnak, sőt ahelyett egykedvűen, minden felelősségérzet nélkül szabadon bocsátják őket, akkor, amikor a legnagyobb vigyázattal és gondoskodó tanácsadással kellene kisérniők azoknak minden lépését. A kerületi segéd ügyész is, aki az ügyet behatóan megvizsgálta, azt a kijelentést tette, hogy a növendékek szülei még annyira sem érdeklődnek gyermekeik viselkedése és erkölcsi szokása iránt, mint amennyire egy hatvanhetedik ágból származott unoka- testvér érdeklődni szokott; tehát mintha nem is gyermekeikről, hanem egyszerűen valami idegenekről volna szó. És ha ez igy van, ha a szülők ennyire gondatlanok és tudatlanok gyermekeik életét és jellemét illetőleg, lehet-e akkor az ifjakat okozni a sok kihágásért és erkölcsi bukásért? — Nem! A szülők gondatlanságát menteni nem lehet, legkevésbé lehet pedig őket nagy felelősségük alól fölmenteni. Nincsen olyan cselekvény, legyen az társadalmi, üzleti vagy bármilyen más, amivel igazolni lehetne azt a nagy erkölcsi romlást, amelyet a szülők okoznak nemtörődömségükkel a gyermek szivében és egész jellemében. Mert minden ifjúnak, bármilyen benső vágyai vagy hajlamai legyenek is, szüksége van megértő tanácsadóra, amint az a gyermekkorból a kamaszkorba, vagy épen a felnőtt korba, megyen át. És ki lenne alkalmasabb és jogosabb eme tanácsadói hivatásnak a betöltésére, mint az apa vagy az anya, aki ösmeri és ösmernie kell gyermekének természetét és egész lelki világát ? A tény azonban az, hogy a legtöbb szüle épen azt az alkalmat, amely egyszerre születik meg a gyermekkel és ott szendereg vele a bölcsőben, vele jár és vele növekszik, s amikor a gyermek bizalmát és szeretetét megnyerhetné, valamint az apai és anyai tekintélyt előtte egyszer és mindenkorra biztosithatná, elszalasztja magától, mert vagy nagyon gyöngéd, vagy pedig nagyon szigorú gyermekével szemben. A túlságos gyöngédség, eme “majomi szeretet”, szótfogadatlanná teszi a gyermeket és mitsem ad a szülői tekintélyre, tiszteletre, vagy az Isten iránti szeretet- re; mig a túlságos szigorúság félelmet támaszt a gyermek szivében, ahol aztán nem lesz semmi helye a szülők iránti bizalomnak, sőt a kegyetlen bánásmód őt is kegyetlenné teszi és alkalmilag keresztül gázol isteni és emberi törvényeken egyaránt. És ez igy lévén, hogyan lehetne várni igazi keresztyéni életfolytatást a gyermekektől, s hogyan lehetne nevelni tiszta, nemes jellemű ifjúságot?! “Nem merem bántani a kicsit rosz- szaságáért, mert bevádol a törvényen; nem becsül meg a fiam, akiért annyit küzdöttem, mert már ő is tud keresni kenyérrevalót” — beszéli fájó szivvel az apa. “Nem hallgat rám a gyermekem, nem boldogulok a lányommal; szófoga- datlan az egyik, pazarló a másik” — mondogatja keserű könnyek között az anya. Ilyen panaszra ok nem volna, ha kellő oktatásban részesülnének a kicsinyek. S a legszomorubb a dologban az, hogy a szülők eme gyöngeségüket épen gyermekeik jelenlétében mondják el mások előtt. Vagy másszóval mintha azt mondaná fiának az apa: rosszat cselekszel, fiam, de ha én azért megfoglak büntetni, vádolj be a törvényen; eddig én küzdöttem érted, de most már te is tudsz keresni, azért nem fontos, hogy megbecsülj engem; — mig az anya ekként biztatná leányát: ne hallgass rám, lányom, boldogulsz te már magad is; az én tanácsaim üresek voltak, pazarolhatsz egész bátran, én leveszem rólad gondos kezeimet. Nemde, mennyire visszatetszők ezek a szavak! Pedig a fenti szülei panaszok ilyen érzelmeket támasztanak a gyermek szivében. Csoda-e aztán, ha annyira meglazul az összekötő kapocs, mely a gyermeket a szülőkhöz fűzi?! Csoda-e, ha a gyermek törvénnyel fenyegeti meg szüleit, amikor őt a hibákért fenyiteni akarják? És ki az oka annak, hogy a törvénynek kell közbelépni és elvenni a szülőktől azt, a gyermekük feletti rendelkezési jogot, amellyel őket ruházta fel az Isten? Rendesen a szülők és újra csak a szülők, akik tekintélyüket könnyelműen eljátszották; holott tudniok kellett volna, hogy minden gyermek a szeretet, szépség és jóság, az igazság, erény és hősiesség példányképét akarja látni az ő szüleiben. Ha valahol, úgy Amerikában nem könnyű a gyermeknevelés. Nagyon sokszor egészen más szellemben él a gyermek otthon a családban és másban az iskolában, ahol a fegyelem nem terjed tovább az iskola falainál, s a rosszul értelmezett gyermeki szabadság megfojtja nem egy esetben a szülők, hanem a tanítók iránti tiszteletet is. Ne higyje azt senki, hogy a törvény tiltja a szülőknek a kellő fegyelemtartást a gyermekeikkel szemben. A gyermekekért való felelősség a szülőké és ezért a fegyelmi jog is az övék. Szeretném én látni azt a rendőrt, aki minden ok és engedély nélkül bele merne avatkozni az én családi ügyeimbe akkor, amikor én megérdemelt fenyítéssel a jóra tanítom a gyermekemet! A törvény a kegyetlen bánásmódot tiltja csupán és nem a rossznak a tiltását. De ahol az apa lump és istenkáromló, az anya pedig erkölcstelen életű és hanyag, ott megszűnik a szülők joga és csak jót tesz a gyermekre, ha a törvény veszi át a szülők szerepét, bármilyen szomorúnak látszik is ezen intézkedés. A szigorúbb fegyelem mellett emei szót az az uj könyv is: “Bookless Lessons for the. Teacher-Mother”, melyet Ella F. Lynch több évi tanításából leszűrt tapasztalatainak a nyomán irt és a közönség elé bocsátott. Szerző szerint ugyanis a legtöbb gyermek minden fegyelem nélkül hagyja el a család küszöbét. Helytelen — úgymond — az a felfogás, hogy a gyermeket játszással kell a munkára tanítani. Épen olyan ferdeség az is, miszerint a (Folytatás a 12-ik oldalon.) MENEELY BELL CO. TROY, N. Y. and 220 Broadway, N.Y. BELLS