Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-02-07 / 6. szám
6-ik szám AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 9 oldal SZÁMIT AZ EGYHÁZ MÉG VALAMIT? Az egyházat általában azzal támadják ellenségei, hogy csak beszélni tud, de tenni nem. Azt hirdetik, hogy az Egyház megszűnt számítani a mai társadalomban, mert nem képes a ma problémáival szemben állást foglalni. Vagy ha foglal is. rendesen a maradiak, a hatalmon levők, a hagyományok pártjára áll. A szocialisták az Egyházat a kapitalisták játékszerének tartják s mint ilyennek eleve ellene fordulnak, vagy egy kézlegyintéssel elintézik. — Önzőek a keresztyének, csak saját telküket akarják megmenteni, s nem hagyják, hogy egy becsületesebb, emberségesebb világot építsünk mindenkinek! Tényleg sokszor ezt a látszatot keltik a mi egymást marásaink és veszekedéseink. — Tényleg — a mi sokkal szomorúbb — sokszor elsikkasztódnak az életbevágó nagy kérdések, a nemzeti vagy dogmatikai vitáink között. Itt van p. o. egy alkotmánymódositási javaslat, a gyermekmunka szabályozásáról. El- s rendű fontosságú, 1—2 millió gyermek jövőjét, életét érinti. 1—2 millió gyermek megmentése pénzéhes gyárosok, kapzsi szülők kezei közül. Egy alkotmánymódositási javaslat, a mely teljesen Jézus tanitásának megfelelő. Mit tesz az Egyház elfogadtatásáért? Tekintjük-e mi egyháztagok egyházi munkánknak a javaslat keresztülvitelét? gondolunk-e keresztyéni kötelességünkre, mikor szavazunk rá vagy ellene? Számit-e az Egyház állásfoglalása? Vagy tényleg nincs mondanivalónk? és egy ilyen elsősorban jézusi lépés előtt is azt mondjuk, hogy nem tartozik az egyházra? hogy az Egyházra csak hívei lelkivilága tartozik? Az Amerikai Munkás Szövetség uj elnökének, William Green-nek, legelső hivatalos teendői közé tartozott, hogy a javaslat megszavazására szólítsa fel a szövetségbe tartozó munkásokat. A protestáns Egyházak szövetsége, a Federal Council a javaslat megszavazására ösztönzi az egyháztagokat. A mikor a szervezett munkások igennel fognak szavazni, — mert valószínű, hogy követik elnökük szavát. — mivel fogsz szavazni te, jó keresztyén, jó egyháztag? Mi ez az alkotmánymódositási javaslat? Csak annyi, hogy a Congress-ríek joga van gyermekmunka-törvényt hozni. Hát nincs joga? A legfelsőbb törvényszék két ilyennemü törvényt helyezett már hatályon kívül azon indokolással, hogy azok alkotmányellenesek, a mennyiben a gyermekmunkaszabályozás az egyes államok jogkörébe tartozik. Miért nem bizzuk akkor az államokra? Idáig rájuk volt bízva és a bizalomnak nem feleltek meg. Csak 13 államnak van többé-kevésbbé megfelelő törvénye. Az állam nem hozott törvényt a 14 éven aluli gyermekek gyári és bolti munkájának szabályozására, 23 államnak vannak ugyan ilyen törvényei, de annyi kibúvót hagyva, hogy kivitelben a gyermekeket egyáltalában nem védelmezik; 37 állam megengedi, hogy iskolázás nélkül is dolgozzanak a gyermekek, 14 állam tizenhat éven aluli gyermekeknek 9—11 órai munkahatárt engedélyez, 2 állam nem állít fel munkaóra-határt, 5 állam megengedi az. éjjeli munkát a gyermekeknek. A gazdasági verseny megköveteli, hogy egyenlő törvények szabályozzák a gyermek- munkát minden államban. Miért van szükség a gyermekmunka szabályozására ? (Jegyezzük meg, hogy nincs szó arról, mint a javaslat támadói állítják, hogy törvénnyel tiltsuk el a gyermek házi munkáját, iskola utáni testi erejüknek megfelelő elfoglaltságukat stb., csak a szabályozási lehetőség biztositásáról van szó. Nem egy bizonyos törvény elfogadásáról van szó, csak a törvényhozás lehetőségének megadásáról.) Az Egyesült Államokban minden 12 gyermek közül egy, némely államban minden 4 közül egy rendes munkás. Az 1910-ik évi népszámlálás 1.990.225 gyermeket talált 10— 15 évest, mint munkást, 895,946-ot 14 éven alulit, 1920-ban 1,060,858-at találtak 10—15 évest. (A különbség főleg onnan jön, hogy az 1910-ik évi népszámlálást április 1-én, az 1920-adikit jan. 1-én tartották, tehát az 1920- ban a földművelő munkás gyermekek nincsenek benne. S némely államban az időközben hozott törvények nagyban segítettek.) A viszonyok tehát csak látszólag jobbak, a tény az, hogy kb. kétmillió gyermekmunkás van az Egyesült Államokban, főleg gyapotszövőgyárakban és földművelésben, kétmillió gyei- mek testi és lelki fejlődéstől megfosztva, 10 éves korától rabszolga-munkára Ítélve, amely elsorvasztja testi erejét, megmérgezi normális életét, elfojtja lelki fejlődését. Mily különbség két gyermek között: egyik futkároz- va és kacagva szívja tele tüdejét jó levegővel; friss arccal, duzzadó erővel, mohó boldogsággal eszik, szülei, testvérei között, szellemi kincseket szerez az iskolában, a melyek segítségével megismer egy gazdag, hatalmas, lehetőségteljes életet és felszereli magát erőkkel, hogy jó helyzetet vívjon ki majd magának a társadalomban s annak hasznos, tevékeny tagja legyen: egy gyermekkorát hasznosan, boldogan élő gyermek mit szólna, ha szembe találná magát egy, a szövőgyárakban elfonnyadt, a tüdejét szétroncsolt gyerekkel, a ki még enni is fáradt, kacagni nem ér rá és mást a világból nem ismer, mint a gyárat, a hol fáradt életét vonszolja, s a hol szülei munkabérét leszorítja, önönmagát örökre a legrosszabbul fizetett munkássá kárhoztatja s a világból csak önzést, pénzéhséget, nyomorúságot ismer s a kinek védelmére hazájának nincs joga szavát felemelni?! A gyermekmunka-kérdés először Angliában került fel. A gépek feltalálásával az 17-ik század végén és a 18-ik század elején rájöttek, hogy sok mindent elvégezhetnek a gyermekek, a mit kézzel azelőtt csak felnőttek csinálhattak. És milyen olcsó munkabérek! Néhány évtized alatt árvaházakból ösz- szehordták a gyermekeket, szegény emberek maguk vitték gyermekeiket és több munkaórát végeztettek velük, nehezebb körülmények között, mint a gyarmatok néger munkásaival. Több jövendő polgárt elpusztítottak, mint nagy háborúk alkalmával! Az Egyesült Államokban az 1800-as évek elején a hires Samuel Slater büszkén hirdette, hogy milyen nagy jótevője ő a munkásoknak, mert még gyermekeiknek is munkát biztosit. Rhode Islandi pamutszövő gyárában minden munkása 7—12 éves volt. Idáig négy állam határozott. Arkansas elfogadta, North Carolina. Georgia, Massachusetts elvetette. A déli államok anyagi érdekeltsége kézenfogható. És Massachusetts? Massachusetts szégyene az Egyház szégyene. O’Connel kardinális pásztori levélben szólította fel katholikus híveit, hogy szavazzanak nem-et. És azok nem-et szavaztak. O’Connel kardinális azt mondta nekik, hogy elvesztik gyermekeik feletti rendelkezési jogukat és egyházi iskolák tönkremennek. A kardinális ur nagyon jól tudja, hogy erről szó sincs a javaslatban. Mégis mondta. És hittek neki. És a protestánsok? Mintha nem is tudtak volna a javaslatról, mintha nem is tartozott volna rájuk. És aztán csodálkozunk, hogy azt vetik a szemünkre, hogy az Egyház nem számit már mint kulturtényező, hogy a Jézus Egyháza megszűnt formálni a társadalmat és ereje nem hat többé jótékonyan. Mikor kétmillió gyermek megmentéséről van szó — kétmillió kicsiről, a kik közül ha eggyel jót teszünk, Jézussal tesszük, — ha ekkor nincs az Egyháznak szava, akkor nem igazságtalanul vádolnak minket. Ha kétmillió gyermek életet kérő szava helyett a pénz szavára hallgatunk, nem vagyunk méltók Jézus követőinek hivatni. Goldman Emma, az elkeseredett, véres- szavu szocialista agitátor, egy alkalommal az Egyházról beszélt. Azzal vádolta, hogy semmi kis dolgok hatalmas vállalata, de társadalmi igazsággal, jobb viszonyok teremtésével nem törődik. Egy kis történettel mutatta ezt be. Egy kis leányról, Maryről szólt a történet. Mary szövőgyárban dolgozott, arca egyre keskenyebb lett, szemei egyre nagyobbak. De dolgoznia kellett. Anyja elment a falu katholikus papjához és megkérdezte tőle: „Plébános ur, az Egyháznak nincs-e szava a gyermekek dolgoztatása ellen? Az Egyháznak életünket illetőleg nincs-e mondanivalója?” — „Nincs, — felelte a pap, — az Egyház dolga az, hogy a lelkeket megmentse és nem az, hogy a társadalmi viszonyokat megváltoztassa. Én a kérdéseire semmit se mondhatok.” És Mary meghalt. Goldman Emma leírta a szegény otthont, a poros utat a temető felé, a nyitott sirt, a temetést, a zokogó, megtört szivü anyát és a katholikus papot, a ki vigasztalva fordult az anyához: „A kis Mary alszik az édes Jézussal.” Gyűlölködő szivének minden vadságával köpte ki kihívóan és megvetően az Egyház szavát: „A kis Mary alszik az édes Jézussal.” Nos, Goldman Emmának nincs igaza. Az Egyháznak nemcsak ennyi a mondanivalója. Ha O’Connell kardinális Egyházának ez is az álláspontja, a mienk nem az. „Az Embernek Fia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és életét adja váltságul sokakért.” A protestáns egyházak létjogosultsága a szolgálat. A protestáns egyházak Jézus munkájának folytatói. És Jézus jött megmenteni a világot, megmenteni az elnyomottakat, a kitagadottakat, az élet rabszolgáit. Jézus szava tisztán azt mondja, hogy igen. Minden gyermeknek egyenlő lehetőséget, igazságos testi-lelki kifejlédést kell biztosítani. Jézus igenis becsületesebbé, emberségesebbé akarja alakítani a társadalmi viszonyokat. És ezért igenis számit az Egyház még valamit: van munkája, van hatása, van lehetősége. De nekünk meg kell tennünk kötelességünket. Polgári, társadalmi kötelességünket. A mi cselekedeteinknek kell megmutatni, hogy ható tényező-e, hogy számit-e az Egyház még valamit? Igennel fogsz-e szavazni, ha rákerül a sor, vagy nemmel? Te az egyik alkotó része vagy az Egyháznak, a te szavad az Egyház szava. DIENES BARNA.
