Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-02-07 / 6. szám
6-ik szám AMERIKAI MAGVAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 oldal Keresztyén ifjak társasága A GYŐZELEM BIZTOSÍTÉKA. Kevesen is alkothatnak nagyot. Az apostolok csak tizenketten voltak, akik Jézus nevével a világba elindultak. Nem nagy volt száma azoknak a gyülekezeteknek sem, melyek a görög és római pogányságot romba döntötték. Kevesen indították meg a reformációt is. Nem a nyers tömegerő idézi fel az újabb mozgalmakat, hanem a hit. Jézus környezetére pillantván, azt mondá tanítványainak: Ne féljetek! Ismerte az igazi bátorság majonem határtalan erejét. Azok az emberek, akik semmitől se félnek, hasonlók a mágneshez: a többieket magukhoz vonzák, magukhoz fordítják. Bátor emberek a szellem világában is hódítanak. De hogyan lehet a kisebbség bátor, rettenthetetlen? Hiszen mindenütt leselkedik rájuk a hatalom, hogy eltiporja. “Nincs igazatok, mert kevesen vagytok” — ez a kisebbség megszokott jelszava. Ugyan mi ad erőt a kisebbségnek? Egyedül a krisztusi hit. Hit nélkül kisebbség még sohasem győzedelmeskedett, nem diadalmaskodott. Azok, akik nem hittek az isteni gondviselésben, a sorsban mégis hittek, hogy végre is győzniők kell. Hittek a jövőben. De vájjon a jövőbe vetett hit nem halvány képe-e a világkormányzóban való hitnek? Jézus azonban tanítványait nem a sorsra, hanem a jövőben való határozat- lati bizakodásra utalja. Ismeri őket, jól tudja róluk, hogy nem kételkednek a gondviselő jó Atyában. Azért is reménykedésüket Istenre irányítja: Tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot. A tizenkét szegény embernek hinnie kell, hogy a világ ura őket, épen őket nem hagyja el. Tudniok kell, hogy a milliók közül épen ők vannak kiszemelve arra, hogy teljesítsék az örökkévalónak akaratát. Hinniök kell magas, egyedülálló hivatásukban. Ha nem hisznek, akkor a világ tudomást se vesz róluk: de ha hisznek, akkor övék az ország. Mélységes bölcseség rejlik abban, mint neveli Jézus az ő tanítványait nagy küldetésükre A legmagasabb szempontok szerint neveli őket. Az evangélium mindenkori győzelmét tartja a tizenkettő lelkiszeme elé, mondván: Győznötök kell- Isten akarja! Néktek adja Atyátok az országot! Ez volt a hang, mely még ma is minden küldetésben visszhangzik. Ez az a győzelmi erő, amit Jézus kiáraszt híveire. Nem látjátok őt? Pedig lelkesíti ma is a bátrakat. Ezt a magasztos krisztusi megbízatást ott tölti be a legsikeresebben a keresztyén lélek, ahol az isteni lélek erejével és hatalmával dolgozik az ember szivében. Erre pedig leghivatottabb tér az ifjúsági egyesület: midőn a biblia olvasását és magyarázását teszik társulati tevékenységük egyedüli alapjává; miViszonyunk a hazai egyházhoz (Folytatás a 4-ik oldalról) dőnek kell elmúlnia, hogy ez az egyház visszaadja azt, a mit a közegyháztól kapott s csak azután kerül be azok sorába, a kik nem kapnak, hanem adnak a közegyháznak. Elismerjük, hogy ez egy nagyon kiélezett példa, de azért a valóságot mégis ez tükrözteti vissza. Hiszen vannak itt egyházak, a melyek 30 év óta alig csökkenő segélyt élveznek. Az amerikaiak által segélyezett egyházak közül pedig önfentartó e 30 év alatt talán csak egyetlen egy akadt. Hogy pedig visszatérjünk eredeti gondolatunkhoz, teljes tisztelettel kérdezzük: azzal a közegyházzal szemben, a mely a hazai egyház külföldre szakadt ezernyi gyermekének erkölcsi és anyagi javairól igy gondoskodik, ezzel a külföldi közegyházzal szemben sza- bad-e otthon arra az álláspontra helyezkedni, a mely álláspont ezt a közegyházat egy sorba helyezi a világ bármely más református közösségével? És mindezek fölött még mindig ott van az a tény, hogy ez az amerikai közegyház a hazai egyháznak szerződő társa, amely a közös egyezmény értelmében közvetlenül a hazai egyház vállairól is igen jelentős anyagi és erkölcsi kötelezettséget vett át! A Holland református egyház nagy hálára kötelezte a hazai egyházat nemcsak az ő valóban szívélyes testvéri érdeklődésével, hanem anyagilag is: a nyomorgó magyar gyermekek felkarolásával. Ezt a szívességet és testvériességet vájjon nem viszonozza a hazai egyház legalább azzal, a mi tőle telik: hasonló figyelemmel, megkülönböztetett szeretettel, hálával? Vájjon mivel szolgált rá az amerikai Reformed Church és Presbyterian egyház, hogy az általa nyújtott sokkal nagyobb jóért rideg közönyösséget, vagy éppen durva bántalmazást és megrágalmazást kapjon cserébe ?!... Ismételten mondjuk azonban, hogy a közönyösség kifejezett álláspontja csak nagyon halványan s talán csak egyetlen egyszer tűnt fel egyik hazai egyházi lapunkban. Ez volt az egyik positiv álláspont, a mely velünk kapcsolatban a hazai egyházi sajtóban kifejezésre jutott. Másik, kifejezésre jutott álláspont már egyenes támadás velünk s a mi amerikai barátainkkal szemben. Ezt az álláspontot a Debreczenben megjelenő „Lelkészegyesület” képviseli. A ki figyelemmel kisérte és kiséri ezt a lapot, láthatta és láthatja, hogy minden egyes rólunk szóló tudósítása azt a célt szolgálja, hogy otthon ellenszenvet ébresszen velünk s a bennünket támogató amedőn az ifjúság lelkét az evangélium tiszta légkörébe helyezik, azzal foglalkoztatják, azzal táplálják, ahol felcseng az apostoli szózat: Élek többé nem én, hanem él bennem a Jézus. Krisztus. Mái* pedig Jézussal biztos a győzelem. Horváth Sámuel rikai közegyházakkal szemben. így volt ez kezdettől fogva a mai napig. A mit rólunk a mi ellenfeleink mondottak vagy Írtak: az mindig kész örömmel helyet talált a „Lelkészegyesület” hasábjain. De a lap sohasem vette magának azt a fáradtságot, hogy a dolgok másik oldalát is megvilágítsa, vagy legalább is a jóakaratu semlegesség álláspontjára helyezkedjék. Megcselekedte pl., hogy bennünket nemes egyszerűséggel „a beolvadás híveinek” nevezett, a mely felfogás már nem valami kívülről kapott értesülés, hanem a lapnak saját véleménye. A „Lelkészegyesület” közleményei természetesen nem alkalmasak arra, hogy közöttünk valóban „lelki közösség” fejlődjék ki. Hanem igenis nagyon alkalmasak arra, hogy mennél távolabbra kerüljünk egymástól. Erről, különösen az említett lap „beolvadási” vádjáról azonban legyen szabad a következő cikkben szólani. (Folytatása következik.) x—y. MUNKATÁRSAINK Lapunk mai számában a következő munkatársaink írtak: Hospodár Balázs, ref. lelkész, hittanhallgató Lancasterben: Vallásos nevelés és a jövő. Horváth Sámuel, homesteadi ref. lelkész: A győzelem biztosítéka. Hankó M. Gyula, columbusi ref. lelkész: Jézus a Getsemáné kertjében. Újlaki Ferenc, loraini ref. lelkész: Pál apostol egy kosárban. Azary János, daytoni ref. lelkész: A szülők felelőssége. Dienes Barna, caldwelli presb. lelkész- Számit az Egyház még valamit? Tildy Zoltán, tahitótfalusi ref. lelkész: Panyókáné álmot látott. “A Reformátusok Lapja” a legjobb, legszebb, ’eg"ártalmasabb és legnagyobb magyar nyelven megjelenő református folyóirat az egész világon. Megrendelhető ezen a címen: “Reformátusok Lapja” 7911 West Jefferson Ave. Detroit, Mich.
