Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-01-31 / 5. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 12. oldal Egyesület eddigi működését jelle­mezte, továbbra is áldásos hatás­sal lesz az egyház életére. DETROIT, MICH. Közli: Tóth Mihály, lelkész. Visszatekintés az elmúlt eszten­dőre. Az 1924 esztendő egyházunk életében rendkívül mozgalmas és rázkódtatásokkal teljes év volt. De mégis megállapíthatjuk, hogy elő­re haladtunk, mert Istennek gond­viselése általsegitett bennünket a bajoknak és izgalmaknak a ten­gerén, sőt a múlttal szemben való határozott haladás jeleire tekint­hetünk vissza. Az egyháztanács helyét a múlt évben becsülettel megállotta Pasz­ternák Márton főgondnok, Joó Ist­ván gondnok és Kendy Ferenc pénztámok vezetésével és irányí­tása mellett becsülettel átkormá­nyozták egyházunk hajóját a meg­próbáltatások és az egyenetlenke­dés zátonyain. Dicséret és elis­merés illesse eket. Itt csupán azt az egyet említhetjük fel panaszké­pen, hogy a presbyterium tagjai közül egy vagy más okból elha­nyagolták presbyteri kötelességei­ket és úgy az egyháztanácsi gyű­lésekről, mint az egyházi munkák­ból el-elmaradoztak. A tanitóválasztásokkal kapcso­latos nagy csalódás és tengernyi kellemetlenség elültével sikerült újból megnyernünk kántortanitóul Pásztor Jánost, ki komoly tudásá­val, munkakedvével és keresztyéni becsületes jellemével mindnyájunk bizalmának és szeretetének birto­kosa. Tőle különösen az ifjúság­gal kapcsolatos munkák terén so­kat várunk, a mit eddigi odaadó működése teljesen biztosítani lát­szik. Az istentiszteletek látogatása, ha az eddigieket nézzük, kielégitő volt. De nekünk nem szabad eny- nyivel megelégednünk. Mert még sokkal többen jöhetnének és kel-x lene is, hogy jöjjenek a mi isten­tiszteleteinkre. így például az ur- vacsoraosztásokkal kapcsolatban is, bár hanyatlás e téren sem mu­tatkozik, fel kell hívnunk a test­vérek figyelmét arra, hogy min­den arra jogosult egyháztagunk­nak, minden adott alkalomkor benn kellene maradni a templom­ban és élni a szent jegyekkel, ez­által is kifejezésre juttatván a mi Megváltónkkal való benső, lelki egységünket. Itt említjük még meg a “Bethesda” lelkészi kör evangelizáló összejöveteleit, me­lyek gyülekezetünkben ez évben is megtartattak és jótékonyan befo­lyásolták egyházunk lelki fejlődé­sét. A családi mozgalmakról a kö­vetkezőkben adhatunk számot: — Egyházunkban megkereszteltetett 36 fiú és 37 leány, összesen 73 kisded. Házasságra lépett 3 pár másvallásu, 18 pár vegyesvallásu és 5 pár tiszta református vallásu. Ez talán a legszomorubb jelenség a mi egyházunk életében. Ösz- szesen 26 pár esküdött örök hűsé­get egyházunkban s ebből csak B pár volt tiszta református. Itt valami nagy hiba van. Az nem vigasztalhat bennünket, hogy a múltban is igy volt, tehát most is jó igy. Ez a gyászharang kongá- sa a mi élő jövendőnk felett. — Mert ha if jaink nagy többsége má­sutt kénytelen megkeresni az éle­te párját, annak az oka egyrész- ben az, hogy nálunk nem találhat­ja meg, mert mi elhanyagoljuk a saját ifjainkat, a saját egyházunk és életünk virágos kertjét. En­nek a bajnak szemébe kell néz­nünk ezt orvosolnunk kell. Nem szabad, hogy ifjainkat elszéledni engedjük. A jövő az övék, és ne­künk nincs jogunk ahhoz, hogy ezt a jövőt veszendőbe menni en­gedjük. Meghalt s nálunk eltemettetett 4 gyermek és 28 felnőtt, összesen 32, kik közül 26 református volt, 6 pedig másvallásu. A halottak között megvan a 26 református. A házasságra lépettek között nem. A halottak még ragaszkodnak hozzánk, de nekünk az élőket kell megtartanunk, sőt azoknak szá­mát állandóan növelnünk. Sies­sünk, mig nem lesz késő! Konfirmációban részesült 1924- ben 44 gyermek. Hozzánk áttért egy felnőtt. A múlt év pénzforgalmi adatai­ból álljanak itt a következők: egy­házunk összes bevétele volt 13,- 770.81 dollár, kiadás: 13,482.47 dollár, s igy a tiszta maradvány: 288.34 dollár. Az adósságba és annak kamataiba az elmúlt év fo­lyamán összesen 6,492 dollárt tör­lesztettünk. Ebből 2,137 dollár a megajánlott összegekből folyt be, 4.355 dollár pedig az egyház ter­mészetes bevételeiből lett fizetve. Szép eredmény, melyért a mi em­beri munkánk mellett elsősorban Istennek kell hálát adnunk, hogy igy megsokasitotta mi rajtunk az Ő kegyelmét. Egyházunk fentartásához kü­lönbőz! egyesületeink is szép ösz- szegekkel járultak hozzá, és pe­dig: A női egyesület adott 2500 dol­lárt, mely teljes egészében az adósság törlesztésére lett fordít­va. Dicséret és elismerés a mi de­rék asszonyainknak. Ezzel kap­csolatban felmerült s elvben elfo­gadtatott lelkész indítványára, hogy minden 21-ik életévét betöl­tött olyan nő testvérünk, ki egy­házunknak fentartó tagja, nem­csak választási, de választhatósá­gi joggal is bírjon. Ez nem ellen­kezik egyházunk alkotmányával és teljesen megegyezik a Krisztus Evangéliumának szellemével. A női egyesület után a legszebb eredményt a gyermekek mutatják fel. A Vasárnapi Iskola gyerme­kei psnnyjeikből az elmúlt év fo­lyamán hatszáz dollárt adtak az egyháznak s emellett maradt még nekik pénzük a bankban is. Énekkarunk, ez a sok megpró­báltatáson átment testület pedig 450 dollárral ajándékozta meg egyházunkat. Az ifjúsági kör szintén száz dolláros adománnyal járult hozzá az egyház vagyoná­nak gyarapításához. Mellettük még működött egyházunknak az “Arany Csillag” leányok klubja, a konfirmált gyermekek klubja, a zenekar és a kis leányok klubja. Az évközi iskolánk két állandó tanerővel működésben volt. Itt kifogásolni lehet azt a tényt, hogy a nagy áldozattal fentartott isko­lát aránylag kevés gyermek láto­gatja, minek okát elsősorban ab­ban látjuk, hogy a szülők egyré- sze nem fogja fel a kérdést a kel­lő komolysággal. Ennek az ered­ménye aztán az, hogy gyermeke­ink sajnálatos nagyrésze nem ta­nul meg magyarul. Az alkalom meg van adva, és az eredmény nincs meg, ezért mindenki magára kell hogy vessen. Nagy általánosságban ezek a múlt év történeti adatai. Elmond­hatjuk, hogy Isten megsegített bennünket és erőtlenségünket megerősitette, de nekünk az eddi­gi eredményeknél megállanunk nem szabad, sőt mindig előre, mindig tovább kell haladnunk a mi célunk, a földön megvalósult Isten országa felé. Adjon erre mindnyájunknak erőt a Kegyelmes Isten! CALDWELL, N. J. Közli: Dienes Barna, lelkész. Női Egylet. A Női Egylet el­múlt esztendeje az évi jelentés szerint úgy anyagilag, mint er­kölcsileg a legjobb eredménnyel végződött. Az egylet megerősö­dött, munkássága általános párto­lásra talált s tagjai a legszebb bé­kességben dolgoznak együtt. Évi bevétele volt $475.61, a melyből több, mint 100 dollárt ajándékul adott az egyháznak, úgy, hogy ki­sebb kiadások leszámításával tisz­ta évi maradványa $335.91, amely hozzáadva a tavalyi áthozathoz az egylet tiszta vagyonát $913.10-re emeli. A múlt évi tisztviselőket egy­hangúlag visszaválasztották az 1925-ik évre. Uj tagnak belépett Román Bertalanná. Evangelizáció. A New Jersey Synodba tartozó lelkészek is elha­tározták, hogy egyházaik lelki építésére és a vallásos élet fejlesz­tésére gyülekezeteik körében evan­gelizációs összejöveteleket rendez­nek. A legelső evangelizációs hét Caldwellen lesz. A caldwelliek ér­deklődésén és résztvételén fog nem kis részben múlni, hogy a többi egyházak is belemenjenek ebbe a Keleten ismeretlen munká­ba. De reméljük és bizton hisz- szük, hogy a caldwelliek most is 5-ik szám ki fognak tenni magukért és biz­tató, kedvet adó példával fognak előljárni a többi testvérgyüleke­zet el.tt. Az evangelizációs összejövetelek a következő sorrendben fognak le­folyni: Február 12-én (Lincoln’s Birth­day) délután 3 órakor gyermek és szülő istentisztelet, (természete­sen mindenkit szivesen látunk). Résztvesznek: Nt. Kosa András, Nt. Malasics József, Nt. Dikovics János és Nt. Szabó András. Utá­na gyermekeknek party, felnőt­teknek a lelkészekkel eszmecsere. Majd 6 órakor hideg vacsora. (Be­lépti dij nincs; — a női egylet ren­dezi.) Este hét órakor istentiszte­let. Beszél; Nt. Dikovics János, és Nt. Simkó József. Február 13-án este fél 8 órakor beszél Nt. Kovách Ferenc, bloom- fieldi tanár és Nt. Szabó András. Február 14-én, este fél 8 óra­kor beszél: Nt. Kovács Ferenc, yonkersi lelkész és Nt. Csutoros István whartoni beszolgáló lel­kész. Február 15-én, vasárnap dél­előtt 11 órakor prédikál az egyház lelkésze és urvacsoraosztással be­zárja az evangelizációs összejö­veteleket. Minden összejövetel alkalmával alkalom fog adódni a hiveknek mindennemű vallási kérdések fel­tételére és megvitatására. Remél­jük, hogy többen fel fogják hasz­núim az alkalmat, hogy az őket közelebbről érdeklő kérdésekről a jelenlevő lelkészekkel beszélgesse­nek. És reméljük, hogy mindenki fel fogja használni az alkalmat arra, hogy lelki életének gazdagítására evangelizációs összejöveteleinken minden egyes alkalommal részt vesz. Egyházi beszédek: Február 1. Az imádkozó ember. (Máté, 26:- 42.) Február 8. A kiáltó szó. (Já­nos, 1:23.) Február 15. A megmentett em­ber. (Gál. 3:20.) KALAMAZOO, MICH. Közli: Virág István, lelkész. Az ünnepek e kicsiny gyüleke­zet körében újra arról tettek bi­zonyságot, hogy a mi magyar né­pünk vallásos, dacára a körülötte leskel "dő sokféle csábításoknak. Karácsony estvéjén igen szép közönség előett folyt le a vasárna­pi iskolának karácsonyfa ünnepé­lye. A gyermekek is bátran adták elő szerepeiket s a kisebbek szé­pen elmondogatták a versikéiket. Közben újabb és régibb karácso­nyi énekeket zengedeztek. Az ün­nepély végeztével 55 gyermek ré­szesült ajándékban. Jelentékeny segítségünkre volt az ajándékok és édességek beszerzésében Mr. Sam. VanBochove adománya, aki a lelkész felkérésére 25 dollárral

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents