Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-01-31 / 5. szám

5-ik szám AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7 oldal CSENDES ÓRA NÉVTELEN HŐSÖK., I M A. Édes Atyám! huzom az élet igáját, lel- kemet megüli, mint fojtó köd, a hétköznapok szürke közönye. Ott járok kint az emberek, a kisértések, a munka közt, de mindenünnen visszavágyok a Te szerető szived melegére. A mi a madárnak a puha, meleg, édes fészek, az vagy Te én nekem. Oly megnyug­tató, oly édes Veled együtt lenni, Veled egye­dül lenni. Atyám! Te vagy a tengerből ki­emelkedő sziklaszál! Az élet zajgó tengeré­ből, szennyes hullámaiból oly jó Te reád, ki­emelkedő sziklára, repülni, oly jó Te hozzád hazatérni megpihenni, mint alkonyaikor a fáradt madár. Hazajöttem megpihenni, a hétköznapok szürke közönyét levetkezni, bűneimet megval- lani, szeretetedet érezni. Atyám, ha ad is örömet a világ, ha el-elszállok is Tőled, mint a méh virágról-virágra, azért mégis csak Te hozzád vágyok vissza, csak Te benned talá­lok igaz boldogságot, lelkem csak e dalban van: Te hozzád Uram mind közelebb! Hogy egész közeibe juthassak, mosd el azt, a mi el­választ Tőled, a mi ott ég lelkemen, a Jézus vérével mosd le bűneimet. Vedd kezedbe, szegd meg számomra az élet kenyerét, a Te igédet és igéd által emelj magadhoz közelebb, mind közelebb, Jézus által. Ámen. TANÍTÁS. Zsid. 11:38. Hősök. Csatákat nyertek, hadserege­ket vezettek, milliókat igáztak le, vérrel írták be nevüket a történelembe. Hősök?... Talán ezek is hősök. De nem a legnagyob­bak ! Nem az egyedüli, nem az igazi hő­sök. Nem is ezekről akarok szólni. Hanem azokról, akiket nem jegyzett fel a törté­nelem. Akik ismeretlenségben maradtak. A névtelen hősökről, akik nem fogtak fegyvert, nem városokat, vagy országokat győztek le. De akik az ítélet napján mégis magasabban fognak állani, mint a hábo­rús hősök, akiknek cselekedeteit mégis az angyalok fogják majd az egész világ előtt hirdetni. A mindennapi élet, a hétköznapok hősei ezek! 1. A sorozatban legelöl találjuk a betegszoba hőseit. Amikor a Sátán nem tudta legyőzni Jóbot, azt mondta az Urnák: “nyújtsd ki kezedet, érintsd meg húsát és csontját és akkor megátkoz téged!“ A Sátán tudta azt, amit mindnyájan tudunk, hogy az életnek legnagyobb próbaköve: a beteg­ség. Az az ember, aki nyugodtan, zúgoló­dás nélkül tudja elhordozni a betegséget, el tud viselni mindent. Heteken, hónapo­kon keresztül ott feküdni egy szobában, mint egy börtönben; olyan ingerültnek, idegesnek lenni, hogy nem bírja elviselni egy gyermek lépteinek zaját, érezni ke­zein, lábain, hátán, vagy bármely testré­szén a hasogató fájdalmat, emésztő lázban feküdni: kell-e ennél nagyobb próbakő? És mégis, voltak és vannak férfiak és nők, akik mindezt zúgolódás nélkül tud­ják elviselni. Hősei a betegszobának, reumának, fejfájásnak, a különféle betegségeknek, felvidító, reménytadó szózat hallatszik hozzátok. Az Ur vigasztaló szózata ez: “és az Isten eltöröl minden könnyet sze­meikről .... sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé!’ (Jelenések 21:4.) Oh! áldott legyen az Ur érette! A hivő kerestztyén betegszobájának falán át, azon túl is lát. Lát egy uj hazát, ahol nincs fájdalom, nincs könnyhullatás, nincs betegség. A beteg szoba csendjé­ben, álmatlan éjszakákon, hallja az an­gyaloknak odaátról átesengő énekét. 2. Ott vannak a mindennapi munka hősoi. Csatába vezetni egy hadsereget lobo­A CSENDES ÓRA SORRENDJE: 1. Ének: “Gondviselő jó Atyám vagy...” 128 dics. 1, 2, 3 v. 2. Bibliaolv.: Zsid. levél 11 rész, 32 v.-től 40-ig. 3 Ének: “Istenhez száll az ének...” 86 dics. 1, 2. 4. Ima: a tanitás előtti ima és akit a Lélek indít, imádkozzék. 5. Tanitás: Olvasandó a “Névtelen hősök.” 6. Ima: a tanitás utáni ima és a részt- vev k rövid fohászokat mondanak. 7. Miatyánk, együtt hangosan. 8. Ének: “Térj magadhoz...” 224 dics. 1, 2, 8. 9. Áldás: “Az egyedül bölcs Istennek, a mi megteremtőnknek, dicsősség, nagyság, erő és hatalom, most és mind örökké.” Ámen. Judás lev. 25. gók, zene, virágok hullása között, vezetni a harcot, tudva azt, hogy egy egész nem­zet kiséri minden mozdulatát és dicsőiti majd győzelmét, nem teher, hanem talán még öröm és dicső dolog is lehet. De el­menni a munkába napról napra, huzni az igát esztendőről esztendőre, dolgozni úgy, hogy talán mikor készen vagyunk vissza­dobják, vagy lekicsinylik a munkát, fá­radni, amikor sehonnan egy elismerő, biztató, kitartásra serkentő szó sem jön, dolgozni, amig a szem káprázni kezd, a Kát fáj, a szív elszorul, amikor úgy szeret­nénk egy kis pihenést, megállást, de mu­száj menni, de dölgózhi kell, mert máskép nincs kenyér, igy dolgozni — hősiesség! Több áldozata van a munkának, mint a kardnak. A háború elesettéit nagy költséggel haza hozatta Amerika, katona zene hangjai között, nagy pompával te mette el, a munka hőseinek, elesettéinek koporsójára pedig csak kopott ruháju öz­vegy, rongyos árva borul. A világ nem ismeri el, nem méltá- nyoja a munka hőseit, de Istennél fel van jegyezve nevük. 3. A sorozatban ott találjuk a boldog­talan házasélet hőseit. Szí lived ennek terhe alatt a férfi is, a nő is. Rettenetes a férfi sorsa is egy rossz, könnyelmű, semmirevaló feleség mellett, mikor hajléka nem otthon, nem nyújt a fáradságos munka után felüdülést, mikor Verejtékkel szerzett keresményének az asszony nem megőrzője, hanem elté- kozolója, de azért sokkal több eset van arra, ahol a baj megfordított. Többet szenvednek a nők. Nem kell messzire menni, ha olyan nőt akarunk találni, akinek élete márti- romság, szenvedés, akinél az esküvőkor remélt boldogságnak csak emléke maradt meg egy durva, goromba, iszákos férj mellett. Ezekkel a nőkkel összehasonlítva mit szenvedett a máglyán Húsz vagy Sava- norola? Ezek a tüzhalálra Ítélt emberek pár perc alatt önkívületi állapotba jutot­tak és a halál csakhamar megszabadította őket szenvedéseiktől, sok nőnek pedig évek hoszu során át kell égni a boldog­talanság, szenvedés, csalódás, megalázta­tás tüzében! Csak egyetlen egy jelenetre gondol­junk. A hosszú éjszakákon férjére váró asszonyra. Végre jön a férj. Tántorgó léptekkel, italtól bűzösen. A csúnya sza­vak csak úgy repkednek, veszékedés, szi­tok, verekedés..... Óh ti titkon siró, szenvedő, lehervadt, sápadt arcú nők, ti névtelen hősök! 4. Ott találjuk a jótékonyság hőseit. Mily sok ház vau, ahol a család tagjai részére is csak szűkösen jut, mégis segíte­nek. Ahol csak egy fél kenyér van, de az éhezőnek abból is adnak egy darabot, csak egy dollár van, de abból is jut egy pár cent a nyomorgónak. Óh mily sokan vannak, akik gyermekeik érdekében meg­adással hordozzák a szegénységet. Lenézhetitek őket, hívhatjátok bár­minek, az Isten színe előtt hősök ők! Testvérem! ne pénzre, szép ruhára, autókra, kényelemre, hanem a szenvedés­ben is kitartó, tűrni tudó, állhatatos hősi lélekre áhítozzál, ne a földi javakat,hanem (Folytatás a 9-ik oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents