Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-01-31 / 5. szám

n^a\ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

5-ík szám

v, lecke VASÁRNAPI ISKOLA

JÉZUS IMÁDKOZIK ÉRETTÜNK.

1925. FEBRUÁR 8.

Az Ur Jézus, felemelvén szemeit az égre, mondá: Atyám, eljött immár az óra; dicsőítsd meg a te fiadat, hogy ő is dicsőíts3n téged: A miként te hatalmat adtál neki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, amit adtál néki. Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent és akit elküldtél, a Jézus Krisztust. Én, dicsőítettelek téged e földön, mert elvégeztem a munkát, amelyet reám bíztál, hogy elvégezzem. És most dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsőséggel amelyet birtam te nálad a világ teremtése előtt.

Megjelentettem a te nevedet az emberekMindenki, még a rossz ember is szereti a virágot. Az imádság pedig olyan, mint a kert virága, mely jóleső érzéssel, örömmel tölti be a szivet. Miért nem szereti hát minden ember az imádságot, miért nem imádkozik mindenki, aki örömet akar szerezni magának? Aki olyan helyen lakik, ahol nem lát virágot, nem is ismeri azt, sem annak illatát; aki nem tud, vagy nem akar imádkozni, nem ismeri annak áldó hatását sem. Aki tud és akar imádkozni, az nem is tudna, nem is akar imádság nélkül élni.

Az a baja a legtöbb embernek, aki nem imádkozik, hogy helytelen felfogása van az imádságról. Sokan azt gondolják, hogy az imádság arra való, hogy azzal megváltoztatásra birjuk Istent akaratában, hogy ne azt akarja, amit addig akart, hanem a mi imádságunkra akaratát megváltoztassa. Mások, akik bölcseknek tartják magokat, azt mondják, hogy mivel az imádsággal úgy sem tudjuk megváltoztatni az Isten akaratát, haszontalan dolog is imádkozni. Mi mit gondolunk az imádságról, különösen pedig arról az imádságról, a melyben az Ur Jézus imádkozott érettünk, az ő tanítványaiért is?

Igaz, hogy az Isten akaratát imádsággal meg nem változtathatjuk, de az is igaz, hogy az imádságra nem az Istennek van szüksége, hanem nekünk magunknak. Azért nem helyesen imádkozik az aki szegénységében gazdagságért, vagy beteg ségében gyógyulásért, a halál előtt életéért imádkozik, még kevésbé helyesen imád kozik az, aki Isten segítségét kéri valami különös cselekedetre, vagy Isten haragját kéri ellenségére.

Az sem imádkozik helyesen, aki ezzel Istennek akar hízelegni, az Ő haragját akarja kiengesztelni, vagy az ő kedvében akar ezzel járni. Aki ilyen formában és módok szerint imádkozik, az nem ismeri az Istent, mint szerető Atyát vagy az azt gondolja, hogy az-Isten hasonló a földi

nek, akiket e világból nékem adtál; tied valá- nak és nékem adtad azokat és ők a te beszédedet megtartották. Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, amit nékem adtál. Mert ama beszédeket, amelyeket nékem adtál, én ő nékik adtam és ők befogadták és igazán megismerték, hogy én tőlem jöttem ki és elhitték, hogy te küldtél engem. Én azért ezekért kö- nyörgök, nem a világért, hanem azokért kö- •nyörgök, akiket nékem adtál, mert a tiéid azok. És az enyémek mind a tiéid és a tiéid az enyémek; és megdicsőittetem ő bennök.

Én nem vagyok többé a világban, de ők

nagy urakhoz, akiket meg kell ajándékozni, hogy megtegyék azt, amit az ember kér tőlük; ha pedig haragszik az ily nagy ur, még inkább szükséges, hogy az ember kedvében járjon s ajándékkal engesztelje meg haragját. Az is igaz, hogy néha még ajándékkal sem lehet a haragvó urakat irántunk szeretetre és könyörü- letre hangolni, annál kevésbé kéréssel, vagy esedezéssel.

Minthogy azonban az Istent a mi szerető jó Atyánknak s nem egy kiengesz- telhetetlen haragvó Jehovának ismerjük s azt hisszük, hogy mi nem rabszolgái vagyunk egy nagy urnák, hanem gyermekei az Istennek: az imádságról is másképen gondolkozunk. S mert az Isten, mint szerető Atyánk, nekünk az O gyermekeinek javát akarja, az imádságban is más érzésekkel és gondolattal fordulunk Hozzá. Legyen öröme életünknek vagy szenvedése, legyünk szegények vagy gazdagok, éljünk vagy meghaljunk: tudjuk, hogy az Isten, a mi Atyánk mindenek által a mi javunkat akarja s azért, ha imádkozunk is Hozzá, hogy múljék el tőlünk a keserű pohár, azt mondjuk, hogy legyen meg Isten akarata. Mert tudjuk, hogy mi nem értjük Isten utait s gyakran nem látjuk, miért akarhatja Isten, hogy szenvedjünk és hogy a szenvedés mi módon lehet javunkra: megnyugszunk akaratán, amely jobban tudja, mint mi, hogy mire van szükségünk, mi lehet javunkra. De imádkozunk, mert úgy érezzük, hogy az imádság az összekötő kapocs, mely minket Istenhez kapcsol s mert azt akarjuk, hogy a mi gyenge életünk mindig Istenhez legyen kapcsolva. S ha igy érezzük, hogy a mikor Istenhez kapcsoltuk életünket, nem lehet semmitől félnünk, mert semmi sem lehet ellenünk, csak úgy cselekszünk, mint a kis gyermek, aki édesatyja kezét megfogván, nem fél a legnagyobb kutyától sem és bátran megy vele akárhová. Azért, mielőtt megtanulnánk

e világban vannak; én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, akiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi. Mikor velők valék e világban, én megtartám őkt a te nevedben; akiket nékem adtál, én megőrizém és senki el nem veszett közölök, csak a veszedelemnek fia, hogy az Írás bételj esülj ön. Most pedig te hozzád megyek; ezeket beszélem még e világban, hogy ők az én örömömet teljesen bírják ő magokban.

János ev. XVII. 1-13.

imádkozni, tanuljuk megismerni az Istent, mint jó Atyánkat, akinek tudta és akarata nélkül egy hajszál sem eshetik le fejünkről.

Az Istent pedig megismerhetjük a természet dolgaiban is, a mi életünk eseményeiben is, de legtökéletesebben az Ur Jézus egy vala az Atyával és Ő jelentette meg nekünk Isten nevét s valóban elvégezte azt a munkát, melyet az Atya reá bízott, hogy érettünk elvégezze. Ha azért megismertük az Ur Jézust és elfogadtuk az Ó tanítását igaznak, ismerjük az Istent, a mi Atyánkat és ismerjük az Ő akaratát is. Ha pedig ismerjük Istent és az Ő akaratát és azt akarjuk, a mit Isten akar velünk, az Ő parancsolatait meg is cselekedjük, Őt nemcsak szeretjük, hanem Jézus életéből és tanításaiból, mert az Ur akarata szerint is élünk. És ez a mi javunkra lesz s lehet, hogy példánk által másoknak javát is szolgáljuk. De kötelességünk is, hogy ne csak magunkra gondoljunk, ne csak magunkért éljünk, hiszen mindenikünknek van valakije, akit az Isten neki adott, reá bízott: ezekért is tegyünk valamit. A szülő a gyermekéért, a házastárs az ő házastársáért, a testvér a testvéréért, a rokon a rokonáért, a barát a barátért, az ember embertársáért tegye meg azt, a mit Isten reá bízott; akarja minden ember necsak a maga javát, hanem a mások javát is szolgálja, mért ez az Isten akarata, s erre adott példát az Ur Jézus.

Az Ur Jézus szeretett imádkozni és minket is megtanitott, hogy miképen imáddkozzunk; az Ur Jézus imádkozott is érettünk, az Ő tanítványaiért, hogy az Isten tartson meg minket az Ő nevében, hogy egyek legyünk egymással a szeretőiben és egyek az Istennel a hit által az imádkozásban. Hát mi imádkozunk-e? S ha imádkozunk, csak magunkért kö- nyörgünk? S megelégszünk azzal, hogy imádkoztunk s azzal a terhet lerázván (Folytatás a 8-ik oldalon.)