Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-01-31 / 5. szám
5-ik szám AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3. oldal A DEBRECENBEN MEGJELENŐ “Lelkészegyesület” cimü egyházi újságból vettfík át az alábbi cikket. Ez az a hazai egyházi újság, amely minden ellenünk szóló amerikai hirt vagy tudósitást szinte lázas örömmel közölt le eddig is és minden erejével arra törekedett, hogy a hazai közvéleményt ellene izgassa azoknak az amerikai egyházaknak, amelyek a Konvent egyezményét elfogadták. A lap főszerkesztője: Dr. Baltazár Dezső, felelős szerkesztője pedig: Dr. Lencz Géza. A cikket szószerint adjuk a következőkben : “Na végre nemcsak a nagytiszteletü és tudós uraktól jött már levél Amerikából, hanem egy egyszerű munkás embertől is: a vezérről. Erre kiváncsiak lehetnek azok is, a kik vagy félredobják a Lelkész-egyesületet, ha a vezérről ir, vagy pedig gúnyos és skep- tikus szájbiggyesztéssel olvassák végig a róla s heroikus munkájáról szóló tudósitást. Viszont nagy örömmel töltheti el ez a tudósítás azok lelkét, a kik aggódó szívvel és imádságos érzésekkel kisérik a vezér ( jaj, be találó név!) lépéseit és lesik a fel'le érkező ellentétes hireket. De beszéljen a levél”: “Egyházi életünkben nagy a készülődés, mert 2 főpásztort várunk. Az első, ki megváltotta a benne hivő lelkeket, a másik pedig, a ki enyhíteni kíván a testi szenvedőkön. Nagy megtiszteltetés éri egyházunkat, mert Baja Mihály nagytiszteletü ur karácsony első napján körünkben lesz, a nagytiszteletü Baltazár Dezső püspök ur pedig dec. 28-án tiszteli meg látogatásával kis egyházunkat. Nagy örömmel várjuk tehát a szent ünnepeket, már annál is inkább, mert egyes gyülekezetek, a d...i és a m...i már előre hirdették, hogy nem kérnek a püspök ur látogatásából, hát kérdem, hogy T. M., a d...i ref. lelkész és M. Gy., m...i ref. lelkész urak méltó követői-e annak a Krisztusnak, a ki a megbocsátás, a szeretet igazi megtestesítője volt? Hogyan tud ref. lelkész szeretetet hirdetni és tanítani akkor, a mikor ő még azt is gyűlöli, a ki bizonnyal feljebb becsültetett, mint ők és a ki megszánva a szegényeket, ott hagyta hazáját, családját és eljött ide, hogy könyöradományokat kérjen az arra szükségben levőknek: elfelejtették, hogy az az édes Anya, a ki őket és mindnyájunkat felnevelt, most összetörve ott vonaglik. Ha már a püspök ur valami hibát követett el, most itt van újból, elég bátor volt még egyszer kijönni, habár tudta, hogy ellenségei . kérdőre vonhatják, anélkül, hogy másokat is visszatartottak volna a szegényeken való segítéstől. Ilyen és ehhez hasonló sok haszontalan dolgok mennek végbe, vagyis visznek végbe a mi papjaink. ; Kedves, örömteljes karácsonyi ünnepeket kívánok a nt. urnák.. ' “Nos, nagytiszteletü és tudós urak, gyülekezetek angyalai az ó és uj világban! kell éhhez magyarázat? Ne , irigykedjetek arra, a ki feljebb becsültetett, mint ti! . . . Tettetek-e ti’ tized|-. század,- ezredrésznyit egyháziatokért, hazátokért, mint a vezér?! Nem tudjátok elhinni, hogy neki elhivatása van ezekre a dolgokra, hogy ő küldetett, hogy ő MEGJEGYZÉSEK a Lélektől vitetett oda, a hol van? Én tudom, hogy sokan vagyunk, a kik most azt óhajtjuk, hogy bárcsak két példányban lehetne a vezér, vagy legalább is itthon lehetne már! A harci bárdot már csinálják ellenünk!. .. Nyirszéli.” T7DDIG A “LELKÉSZEGYESÜLET” cikke, amelyre a levélben említett Melegít Gyula mckeesporti lelkész, az ő mindig nyugodt és higgadt modorában terjedelmes választ küldött be a “Lelkészegyesület” szerkesztőjéhez. A válasz másolatát hozzánk is beküldte közlés végett, de mi nem közöljük azt. Nem közöljük pedig azért, mert ezt a kérdést eléggé ismeri már olvasóközönségünk s e nélkü is tud magának igazságos véleményt alkotni a dolog felől. De meg ez a cikk nem is annyira nekünk szól, mint a hazaiaknak. Ennyit is csak azért említünk meg a cikkből, hogy rámutassunk arra, hogy sem a detroiti, sem pedig a mckeesporti egyháznak nincs szüksége arra, hogy bárki is kioktassa őket a krisztusi szeretet gyakorlására. Hanem a fent játok, hogy csakugyan igaza van annak a hazai papmhletnek: “Mindenben árt a tulságbavitel?!” A LEVÉL SZERINT az illető helyen két ^ főpásztort várnak. Az első a Krisztus, a másik Baltazár!.... Hát hazai nagytiszteletü és tudós urak: nem gondolkodnátok e fölött egy kicsit? Mi itt Amerikában mindig azt hittük, hogy nekünk csak egy főpásztorunk van: az Ur Jézus Krisztus. És most ime, a püspök ur már ott van a Krisztus mellett! Nem gondoljátok, hogy csakugyan igaza van a hazai pamphletnek: “Mindenben árt a tulság- ba vitel?!” ÚRDEKES MEGFIGYELÉS az is, hogy ■ még a rajongó levélíró lelkében is ott él a gondolat: mégis csak követett el a püspök ur valami hibát. Bizony, követett. Mi meg is kérdeztük öt, hanem a nagy bátorságank nem volt elég ereje válaszolni is arra. jl/TÉG ÉRDEKESEBB ENNÉL, a levél- hez fűzött kommentár, amely akaratlanul is sokat árul el az otthoni helyzetről. Látjuk belőle, hogy sokan vannak otthon, akik félredobják a “ Lelkészegyesület ”-et, ha a “vezérről’ ir. Sokan vannak olyanok is, akik “gúnyos és skeptikus szájbiggyesztéssel olvassák végig a róla s “heroikus” munkájáról szóló tudósitást” stb. Azután: “A harci bárdot már csinálják ellenünk”. — Hogyan? Hát aki “heroikus munka” elvégzése után dollárokkal megrakodva megy haza: hát azt harci bárdokkal készülnek fogadni?.....Valami igen-igen nagy hibának kell ott lennie, ha ez, vagy ennek még a lehetősége is megtörténhetik ! Nem gondolják kérem, hogy jobb volna, ha az Egyházkerület püspöke nem annyira “VEZÉR”, mint inkább “PÁSZTOR” lenne?.... A LELKÉSZEGYESÜLET eme számáré ban van különben egy levél is, amelyet Rev. Lacey, a new yorki Redeemer episzkopális egyház lelkésze irt a püspök! úrhoz. Nem a levél tartalmáról akarunk most Írni. Hanem föltűnt nekünk az a rendkívüli nagy óvatosság, hogy a Lelkészegyesület következetesen, mindenütt elhallgatja, hogy egy “episzkopális” lelkészről van szó. Talán csak nem az ennek az oka, hogy az “episzkopális” szó Deb recenben is kezdi bántani a kálvinista füleket ? ..... UÁLLOMÁSUNK SZERINT azt mondja 1 a püspök ur, hogy ő soha, egyetlen egy ellen-egyházba sem, senkinek sem adott elbocsátó bizonyítványt vagy ajánló levelet. Azoknak a szavahihetőségében, akiktől ezt az értesülést vettük semmi okunk sincs kételkedni s igy igaznak kell elfogadnunk azt, hogy a püspök ur ezt mondta. Viszont azonban az is tény, hogy ezek az ellen-papok nyíltan hirdetik, hogy nekik a püspök úrtól van elbocsátó bizonyítványuk vagy ajánló levelük. Hogy lehet ez? Hiszen akkor ezek az emberek egyszerűen csalók, akik viszaélnek! a püspök ur nevével!?..... Hát mi nem tartjuk őket csalóknak és elhisszük, hogy nekiek a püspök úrtól van elbocsátó bizonyítványuk vagy ajánló levelük. A dolog magyarázatát megadja egy birtokunkban levő s absolut hitelességű hazai levél, a mely szerint Baltazár püspök urat otthon egyik püspök-társa is kérdőre vonta már ezek miatt az elbocsátok miatt. A püspök ur azzal védekezett, hogy ő “MEGNEVEZETT amerikai egyházba soha, egyetlen leíkészt vagy káplánt ki nem bocsátott”. Tehát MEGNEVEZETT amerikai egyházba nem bocsátott ki senkit sem, hanem csak általánosságban: menjetek fiaim, “szokásos” püspöki áldásom kisérjen benneteket....... Egészen bizonyos azonban, hogy a püspök ur NAGYÖN JÓL TUDTA, hogy ezek az urak hova és milyen munkára mennek. Nagyon derék dolog. Hanem ezt Amerikában úgy hívják, hogy: “unfair play”. .v . v. i -
