Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-01-31 / 5. szám
VOL. XXVI. ÉVFOLYAM DETROIT, MICH. 1925 JANUÁR 31 NO. 5. SZÁM AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Entered as second class mail matter on the lGth of October, 1924 at the P. 0. at Detroit, Michigan, under the Act of March 3, 1879. UJ _ r i-'/O ^ ‘-10 ra; 'll “És adok nékik egy szivet és eltávolítóm a kőszivet az ő testükből és adok nékik husszivet.” EZEKIEL 11:19. Óh mennyire szeretjük az uj dolgokat. A gyermek az uj ruhát, játékot, a küzdő férfi az uj alkalmakat, melyek ót el fogják juttatni a kívánt sikerhez, a művész a szép kifejezésének uj eszközeit, a tudós az Ismeretlentől elhódított uj területeket, a leányzó az uj divatot — és sokszor hajlandók vagyunk arra, hogy kipróbált, régi dolgokat gondolkodás nélkül elvessünk, csupán az újdonság vágya miatt. És mégis, az ujdonságkereső láz haszontalan, a ma még uj dolgok rövidesen megvénülnek, a nyomukba lépő holnapi újdonságok holnapután már nem fognak kielégíteni. Te pedig, gyarló ember, lázasan futsz tovább, szomjasan végigkóstolgatva a világ és a napok hol édes, hol keserű, legtöbbször pedig izeden poharait, keresve a jobbat, az újabbat, anélkül azonban, hogy megtalálnád azt, ami állandóan lekötne, szomjúságodat eloltaná és nyugalmadat biztosítaná. Uj ruhában jársz és rövidesen ráncokat, foltokat veszel észre a köntösödön — ez elkedvedenit. Uj tudást szerzel s a tudásod mégsem elégít ki. Uj összegekkel növeled vagyonodat s valahol mégis benned lappang a vénülés fájdalma, remegése. Óh, ez azért van, mert ott benn, a lelked, a szived beteg. Nincs nap, hogy uj — meg uj eredményekkel ne gazdagodnék a világ élete, de legbelül, óh ember, ma is ott dobog a te rossz, Istentől elszakadt, önzésedtől megkövesült bűnös szived. . . Szoktad-e figyelni a saját szived dobogását? Képzeld el, ha egy óriási szívvé olvasztanánk minden ember szivét, mit dobogna ki abból a mérheteten nagy szívből a legjobbjainkban is ott élő bűnös, emberi indulat?. . . Vájjon nem a Káinok és Judások érzéseit veri-e sokszor a világ, az emberi élet szive? Vájjon milyen az a szív, mely az emberek világában ezt az árnyékokkal és szívtelenségekkel teljes életet végigdobogja? Napról-napra ujabmFlesz a világ, de megmarad az emberek lelkében a kielégitetlenség láza, mert még mindig nem akar megujhodni az emberi szív. S az uj dolgok előre rohanó lázában megcsendül a legnagyobb Ígéret, az élet megújhodásának ígérete: “Adok nékik. . . uj szivet... és eltávolítóm a kőszivet. . . és adok nékik husszivet...” Az ószövetségi próféta ihletett szavaiban a jövendő megváltás, az emberi sziv és élet ta- vaszos, szent megújhodásának himnusza zcndiil. Mint mikor a tél nyomása alul kiszabadult természet kibontja minden szépségét, mint mikor a lámpás fényével kis körben gyarlón megvilágított éj után a Nap fénye és melege végig- ömlik az ébredő mező melegre és fényre szomjazó végtelen síkján, úgy zeng hozzánk az isteni ígéret: “Adok”. Te gyönge ember, ki hasztalan építgeted földi léted kártyavárait, s elégedetlen vagy önmagaddal, vágysz valami állandó, valami örökkévaló után: csak jer ide hozzám, hajtsd fejedet az én atyai keblemre és én adok néked. . . adok néked szivet.” Uj szivet ad Isten s a régit, a kőből valót, a fájót és fájdalmat okozót eltávolítja. Talán fáj a műtét, talán nehezünkre esik a régi sziv eltávolítása, de nagy jutalom vár reánk érte: Új sziv. Hussziv: azaz érző sziv. Sziv, mely melegít. Mennyi uj dolog van a világban; sok esetben szép és jó dolgok. De mégis, ott van egy leküzdhetetlen ős ellenség is: a bűn, a kőből való, a gonoszra hajló emberi sziv. És még egy, nagy újság vár e világra:. . . Eljön az az idő, mikor minden ember szive, a világ szivo megujhodik. Óh keressük, várjuk, siettessük ezt az időt. Menjünk a mi Atyánkhoz, ki végtelen idők óin vár reánk, öntudattal és értelemmel megáldott gyermekeire, hogy szivünket odavigyük Hozzá, felajánljuk Néki. Mert Ő mindnyájunknak ajándékot akar adi^l; új szivet, mely az Övéhez hasonló. TÓTH KÁLMÁN. t r
