Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-01-24 / 4. szám
iO. oldal Amerikai magyar reformátusok lapja 4-ik szám LEVELEK KEDVES KOLLÉGA UR! A mióta az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja uj korszakának első száma a kezembe került, folyton terveztem azt, hogy az uj szerkesztőt külön is üdvözlöm. Ez azonban mindezideig lehetetlen volt a számomra, mert a magyar és holland lap szerkesztése, továbbá tanári és társadalmi munkám oly rendkívüli mértékben lefoglal, hogy magánjellegű levelezésre csak nagy időközökben van alkalmam. Éppen azért siettem, hogy a lapról legalább a Kálvinista Szemlében emlékezzem meg idejekorán. Most azonban felhasználom ezt az alkalmat arra is, hogy külön is Isten gazdag áldását kívánjam arra az óriási feladatra és nagy felelősséggel járó munkára, a mit kedves Kollega Ur, Isten által kiválasztva, Amerikában vállalt. Mert felséges munka a lapszerkesztés. Nemsokára a hatodik évet kezdem meg a Kálvinista Szemlével és a harmadik évet kezdtem meg a De Hongaarsche Heraut cimü holland nyelvű illusztrált havi lapommal, azonban mondhatom, hogy semmi fáradtságot sem érzek és a legnagyobb öröm és gyönyörűség tölt el, hogy Isten dicsőségének ügyét tollal is — ha ilyen szerény formában is — de szolgálhatom. Be kell azonban vallanom, hogy az amerikai viszonyokkal kevésbbé' vagyok ismerős és ez az oka annak, hogy az amerikai kérdések tárgyát illetőleg lapomban bizonyos passzivitás és rezerváltság észlelhető. Ennek azonban vannak történelmi okai is. Abban az időben ugyanis, mikor a tiffini egyezmény készült, majd pedig a harc kitört, — én még ma sem tudom kinyomozni, mi okból,1) — az Amerikai Magyar Reformátusok Lapját vagy félesztendeig egyáltalában nem kaptam. A Magyar Egyház cimü lapot sem azonnal, illetve eleinte hiányosan és igy nem 'tudtam megfelelő figyelemmel kisérni az események kialakulását. Hozzájárult azután ehhez az is, hogy az általános keresztyének amerikai szárnya, illetve egy-két képviselője, eleve bizalmatlan volt a Kálvinista Szemle iránt, illetve bizalmatlanságot igyekezett iránta ébreszteni. És nem akarván megérteni azt az álláspontomat, hogy mi, innen, az amerikai viszonyokat másként nézzük, mint ok belkörüleg a maguk helyzetét, egyik-másik megjegyzésünket szántszándékkal félre is magyarázták. Pedig világosan megírtam, hogy éppen azért, mert minden tekintetben az egyháztámogató irány hive vagyok, teljes mértékben respektálom a tiffini egyezményt. És igy csak helyeselni tudom mindazoknak az álláspontját, a kik ezen az alapon állanak. Viszont azonban természetes, hogy érdeklődésemet nem korlátozhatom azoknak az egyházaknak az életére, a melyek Amerikában erre az alapra helyezkedtek. Mert úgy konfesszionális, mint nemzeti szempontból figyelemmel kisérem azoknak az amerikai magyar ref. egyházaknak az életét is, a melyek, bárhonnan szakadtak is ki, magukat hitvallásilag és nemzeti szempontból reformátusoknak és magyaroknak vallják. 2) Nagyon szeretném azért, ha az amerikai egyházpolitikai és egyháztársadalmi viszonyok világos meglátása és megértése céljából az amerikai egyházi sajtó mindig szem előtt tartaná azt, hogy Írásait Magyarországon is olvassák, tehát úgy Írjon, hogy a távolabb álló magyarországi olvasó minden cikkből világosan megértse azt, hogy miről van szó. Ne legyenek tehát csak elmosódott polémiák, apró burkolt célzások a lapokban, a folyó • ügyekkel kapcsolatban, hanem világos, kerek feltüntetései a helyzetnek és az álláspontoknak. Azt hiszem, hogy ily módon mi is jobban részt vehetünk lelkileg is, de nyomtatott betű utján is az amerikai magyar ref. egyházi élet kérdéseiben. Erről különben más irányban is kívánok a jövőben gondoskodni. Maga az a tény, hogy Töltéssy Zoltán hazajön s lapom munkájában tevékeny részt vesz, már nagyban megkönnyiti a helyzetemet. De gondoskodni akarok külön szakember által irt amerikai cikkekr 1 is. Ne gondolja azonban Melegh Gyula barátunk, hogy ezzel a kérdés el lesz intézve. Mert világos dolog, hogy ha a tiffini egyezmény alapján álló lelkész fog írni cikket, azzal nem lesznek megelégedve az episkopálisok és függetlenek. Viszont fordítva megfordítva lesz a helyzet. A lényeg azonban az, hogy a rejtőző igazság végül mégis ki fog derülni és a Kálvinista Szemle folyton növekvő tábora végül mégis csak tisztán fog látni. 3) Ahhoz a nemes és nagyszabású munkához, a melyet isteni megbízatással Amerikában kezdett, testvéri és kollegális szívvel kívánom a kegyelmes Isten gazdag áldását. Nélküle semmik vagyunk és semmit sem tehetünk. Vele azonban a legtörékenyebb cserépedény is nagy dolgokra képes! Abban a reményben, hogy a tiszta református keresztyénség felséges elveinek szolgálatában közös munkát végzünk s a Krisztus királyságának tiszta fehér zászlaja alatt találkozhatunk és együtt harcolhatunk, igaz szeretettel üdvözli őszinte hive és szolga társa az Urban: Dr. Sebestyén Jenő a Kálvinista Szemle felelős szerkesztője. 1) Gondoskodni fogunk arról, hogy úgy a Kálvinista Szemle, valamint magyarországi olvasóközönségünk is kellőképen megismerje a tiffini egyezmény körül kitört harcok kicsinyes okait s be fogják látni magyar- országi testvéreink, hogy erre nem volt szükség és hogy ezért bennünket, a kik a tiffini egyezmény alapján állunk, felelősség nem terhel. 2) Éppen itt rejlik a hiba. Magában véve az, hogy hazai vezeti férfiáink érdeklődnek minden iránt, a mi Amerikában magyar, vagy pedig magán viseli a kálvinizmusnak igen halavány mázát, nem volna hiba. De az már hiba, hogy egyenesen, őszintén és határozottan még egyetlen vezető emberünk sem mondotta meg, hogy kárhoztatja azoknak az eljárását, a kik az amerikai magyar reformátusság egységének a rovására virágzó gyülekezetek tőszomszédságában ellenegyházakat szerveznek már akár “független,” akár pedig “episkopális” célzatokkal. Ebben a hallgatásban aztán ezek a rombolók helyeslést látnak. Mi pedig, a kik becsülettel megálljuk a helyünket, szenvedünk. 3) Hát a rejtőző igazság keresése szép is, meg szükséges is. De én a magam szerény gondolkozásával sehogy sem tudom megérteni, hogy miért kell ebben a kérdésben “rejtőző igazságnak” lenni? A magyarországi református egyház szerződést kötött az amerikai református egyházzal. Ennek a szerződésnek az alapján átadta a gondozása alatt levő amerikai magyar református egyházakat az amerikai református egyháznak. Ennek a szerződésnek a betartása mellett nyíltan és határozottan állást kellene foglalni a magyarországi reformátusság vezeti férfiainak. Ez az igazság. Ez az igazság pedig nem rejtőzik sehol. Ez napnál világosabb, világosabb. A Kálvinista Szemle felelős szerkesztőjének üdvözletét különben e helyen is szeretettel nyugtázom. Addig is, a mig a fenti levélre személyes levélben válaszolhatok, Isten gazdag áldását kérem Magyarország legtekintélyesebb református folyóiratára, a Kálvinista Szemlére és annak felelős szerkesztőjére! Szerkesztő. NAGYTISZTELETÜ SZERKESZTŐ UR! Sajnálattal kell kijelentenem, hogy az ember mindig azoktól a javaktól fosztódik meg ebben a gyarló világban, a mik a részére a legkedvesebbek. Mert a mig részemre rendesen kaptam a Reformátusok Lapját, pláne amig Nagytiszteletü ur vezette a Családi Kör rovatot, az újság nem mint újság, hanem mint szellemi és lelki táplálék állt előttem s dacára, hogy nyolc mértföldet kellett érte a postára mennem, minden számát sziv- repesve vártam s rendesen mindig meg is kaptam tartalmában a mely után vágytam. Nagyon jól tudtam és tudom is, hogy a lap október 1-től szerkesztőséget cserélt, de egyszersmind azt is tudtam, hogy a lap nem kisebb, sőt nagyobb szellemi vezeti kezébe jutott, de azt az egyet semmi körülmények között gém gondoltam, hogy az részemre megszűnjék s a mi, sajnos, megtörtént. De hogy miért történt meg, azt nem tudom. Mert én mindhárom lapra előfizettem 1925, május 1-ig, a melyről persze nyugtám is van. De mivel a Gyermekkert és a Jézus élete cimü folyóirat megszűnt, annak helyébe kaptam a Nagytiszteletü ur által irt és kiadott Családi Kör cimü könyvet Nt. Harsányi úrtól. De hogy azt a kedves lapot, mely részemre nélkülözhetetlen, miért nem kapom október 1-től, arról már halvány fogalmam sincs ? Kérem a Nagytiszteletü urat, hogy erről postafordultával értesítsen engem. Isten áldó kegyelmét kérve nagy s felelősségteljes munkájára, maradok igazi atyafiságos szeretettel. Egy mindnyájunkért s mindnyájan egyért! Béresh Áron, Kennedy, Sask. Canada. • A fenti cimre a Reformátusok Lapját nyomban megindítottuk, sőt az elmaradt ösz- szes számokat is megküldöttük. Egyben sietünk kijelenteni, hogy minden olyan cimre, amit megkaptunk, rendesen küldöttük és küldjük is a lapot. Az is meglehet, hogy a fenti címet is megkaptuk, ám a költözködéssel járó nehézségek között lemaradhatott a többi közzül. Az utóbbi időben több ilyen tartalmú levelet kapunk. Ezt az egyet, mely különben igen értelmesen van megírva, főként azért közöljük, hogy ezzel is felhivjuk olvasóink figyelmét arra, hogy ha a lapot nem kapnák rendesen, értesítsenek bennünket arról azonnal, hogy a kellő intézkedéseket meg- tehessük. Szerkesztő.
