Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-01-24 / 4. szám
4-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 11 oldal NAGYTISZTELETÜ SZERKESZTŐ UR! Az “Amerikai Magyar Reformátusok Lapja” ez évi elsr száma néhány megjegyzést fűz Zilka cseh professzor látogatásához. Én is azt akarok. Nem bírálatot akarok mondani, hanem csak egy szerény megjegyzést. Zilka tanár tényleg nagy eredményeket ért el Amerika földjén. Ezt amúgy sem volt nehéz megtenni, hiszen háta megett nemcsak az otthoni, hanem az itteni hazafiak tömegei is állottak. Az ut előre meg volt készítve számára. Támogatásban nem volt hiány. Egészen nívós estéket adtak, többnyire cseh szereposztással. A mit mondott, azt nem akarom bírálni, bár volna jogom hozzá, mint a ki most jött ki arról a területről, a melynek Zilka is polgára. Azonban nem hagyhatom szó nélkül azt, a mit elmulasztott. Nevezetesen a chicagói McCormick Semináriumban is megjelent a tanári kar hívására, hogy az ifjúságnak tartson egy előadást. Hatalmas hallgatóság verődött össze tiszteletére, akik között előkelő polgárok is foglaltak helyet. Előadás után az intézet prezidentje felkérte a hallgatóságot, hogy ismerkedjen meg a professzorral. Mindenki igyekezett kezetfogni a jónevü cseh állam jónevü professzorával. Többek között én is odavergődtem hozzá és egyik barátom bemutatott neki, mint a ki Csehslovákiából való magyar theologus vagyok. Egy hideg “Örvendek” volt a válasz és ezzel az én professzorom hátat forditott. Vártam volna tőle valamit, valami szeretet félét, egy kis békülékenységet, egy kis meg- engesztelési, egy biztató reménysugárt, ehelyett azonban fagyos, talán gőgöt, talán megvetést találtam, a miben otthon is nagyon sok részem volt. Elszomorodva fordultam vissza. Hátam megett a president állt mosolygó képpel és kezemet rázva, boldogan mondta: “Ugy-e, boldog, ugy-e, otthon érzi magát?” A feleletem talán soha igazabb nem volt, mint ekkor, mikor minden gondolkodás nélkül feleltem: “Egészen otthon. Professzor Zilka elém varázsolta az otthont.” Nem akarok hozzáfűzni sok kommentárt. Mindnyájan láthatjuk, hogy a cseh állam a legjobb erőit küldi ki, a kik méltóképpen reprezentálják államukat. Angolnyelvü lapjaik a világ minden tájára elviszik üzeneteiket. Addig mi, bus magyarok, hol vagyunk? Évtizedek óta csak vegetálunk. Nagyjaink el vannak telve önmagukkal. Mindent megtesznek, csak éppen azt nem, hogy fajunk becsületét öregbítsék. Nagy és befolyásos lapjaink a külföldet nem informálják kellőképen. Tetszik nekünk, vagy nem tetszik mindaz, a mit Zilka cseh professzor mondott: egy dolgot el kell ismernünk és ez az, hogy Zilka igen tudja, miként kell nemzetének jó nevet szerezni. Kovács Károly, Hittanhallgató a chicagói McCormick Semináriumban KEDVES KENDY TESTVÉR:— A Ref. Lapjában közzé tett levelére s egyben a felhívására a “Világiak Gyűlésére” vonatkozólag, engedje meg, hogy én is néhány szóban nyilatkozzak a gyűlés felől, mert szerintem egy ilyen forma gyűlés talán egyik legéget bb s legelengedhetetlenebb eszköze az egyházi munkáink továbbfejlesztéséhez. Úgy van az éppen, a hogy ön leirja, hogy igenis vannak elég okos s értelmes világi embereink, de valamikép ők az egyházmegyei gyűléseken csak hallgatnak, avagy, ha szólnak is, nagyon keveset szólnak, pedig hej, de itt volna az ideje már egyszer, hogy maga a gyülekezetét képviselő is hozzászóljon a dolgokhoz, ne csak a lelkészek, mert hát vannak a világiak közt is értelmes emberek. Higyje el kedves Kendy testvér, ha mi, világi emberek többször hozzá szólnánk s jobban utána néznénk a dolgaink után, akkor mindjárt máskép volna s menne a mi egyházi életünk. Ha sokszor ne csak azzal elégednénk meg, hogy elmegyünk s meghallgatjuk a vasárnapi istentiszteleteket, s aztán a többi a pap dolga, intézze ő a többit, ő úgy is jobban rá ér, mint mi. Higyje el Kendy testvér, hogy nekünk is jobban oda kell vetni magunkat az egyház hajójába, s a pappal együtt munkálni s kormányozni; ne legyen a pap mindenes az egyházban: kormányos is, szolga is, engedjük át a papjainknak az igazi helyet: a szószéket, hogy minél több időt szentelhessenek a papjaink a Krisztus evangéliumának a tanulmányozására, hogy igy ők nekünk annál többet adhassanak abból a tudományból, a mely szolgálatra Isten egy lelkészt elhív. Itt az ideje, s bizony igaza van önnek, hogy nekünk is kell tennünk valamit az egyházunk érdekében, s már fel kell ébrednünk abból a régi “hadd maradjon úgy, mint régen volt.” Hiszen a világ halad s ha mi nem tartunk a világ szekerével, elmaradunk; hej, pedig hányszor, de hányszor megittuk már az elmaradás keserű poharát. Tennünk kell valamit, s nem hinném el, hogy csak éppen mi ne tudnánk tenni, csak egy kis jóakarat szükséges hozzá. Ilyen s ehhez hasonló dolgoknak a megbeszélése végett bizony igenis szükséges a gyűlés megtartása. Csak egy baját látom az egész dolognak, hogy mégis mi ütközne akadálynak s ez az, hogy vannak kis gyülekezetek, esetleg olyanok, mint a columbusi is, a melyek amúgy is a szegénység terheivel küzdenek s nem tudnának képviselőt küldeni; nálunk pl. sokan már rég nem is dolgoznak rendesen, s a rendes kiadások megvannak, s talán az ilyen költséget még feleslegesnek is tartanák. Hej pedig hányszor és hányszor ettől haszontalanabb dolgokra is jutott bőven, de hát sajnos, még ezidőszerint ez igy van. Nem jó volna-e talán, ámbár már most késő, ezt a gyűlést megtartani a rendes egyházmegyei gyűlés idejében, elltte, vagy utána, a költségeket tekintve, úgy is talán most a tavaszon lesz az E. Megyei gyűlés. Most pedig bocsánat a szerény soraimért, maradok tisztelője: Kó'mives János, Columbus, O.-i egyháztag. MÉLYEN TISZTELT SZERKESZTŐ UR. KEDVES NAGYTISZTELETÜ URAM! Méltóztassék b. lapjában a Világiak Gyűléséről véleményem nyilvánításának helyet adni. A Ref. Lapjának karácsonyi számában egy cikk jelent meg Detroitból Kendy Ferenc testvérünk aláírásával. A cikkben Kendy Ferenc testvérünk azt kérdi, hogy mi lehet annak az oka, hogy a detroiti egyház által indítványozott világi gyűlés megtartása oly hosszú időre elnapoló- dik és a bizottság nem intézkedik a gyűlés mikor és hol tartásáról. Kendy Ferenc testvérünknek jogos a lapban való felszólalása ebben az ügyben, és én magam is szeretném tudni, hogy Clevelandban 1924, május 6-án tartott egyházmegyei gyűlésen elfogadtatott és jóváhagyatott az egyházak világi vezető férfiai által tartandó gyűlés megtartása, miért késik olyan soká? Az egyházmegyei gyűlés által kiszavazott bizottságnak ebben az ügyben, bármenynyire sajnáljuk is, kell, hogy bizalmatlanságunkat nyilvánítsuk. Kendy testvérünk megemlíti a cikkben, hogy ő jelen volt akkor, mikor Pecsők Pál a clevelandi első egyház főgondnoka október hónapban Detroitban volt a segédlelkész felszentelésén és többek között tárgyalt Paszternák Márton detroiti főgondnokkal a gyűlés megtartása ügyében és abban állapodtak meg, hogy igenis szükség van a világiak részéről ilyen gyűlés tartására. Kedves testvérek, nem rossz akaratból mondom, de Pecs k és Paszternák főgondnokoknak nem azon kellett volna tárgyalniok, hogy szükség van-e a gyűlés megtartására, vagy nincs, hanem afelől, hogy a gyűlés mikor és hol tartassák meg. Szükségtelen a dolgot ott kezdeni, a hol egy évvel ezelőtt elkezdtük. E sorok Írója jelen volt az 1924. május G-ikán Clevelandban megtartott egyházmegyei gyűlésen és az egyházmegyei gyűlés a detroiti egyház indítványára elfogadta és jóváhagyta a világiak részéről a gyűlés megtartását, még pedig olyan formában, hogy vagy egy hónappal a lelkészi gyűlések előtt, vagy egy hónappal utána, és Nt. Virág István az egyházmegyei elnök mindjárt ki is nevezett egy 6 tagú bizottságot az egyházmegyéből. Én részemről nem akarok a bizottságnak a munkájába beleavatkozni, vagy tanáccsal szolgálni, de ki kell jelentenem, hogy a bizottságnak az volna az egyedüli feladata, hogy egymással érintkezésbe lépjenek és meghatározzák a gyűlések hol és mikor tartását és ezekről kellő időben tudassák az egyház- községeket, hogy igy az egyházközségeknek volna idejük az indítványaikat a gyűlésre vonatkozólag megtenni és az egyházi kiküldötteket kinevezni. Fel tehát világi testvérek s egyházvezető férfiak! emelkedjünk szólásra; ne azon tárgyaljunk, hogy hogyan lett volna jó a múltban, hanem hogyan volna jó a jelenben, és ne azon, mit kellett volna tenni a múltban, hanem mit kell tenni mostan. Az ó-év elmúltával feledjük el mindazon elhibázott dolgokat, miket meg kellett volna tennünk és nem tettük meg. Az uj év beálltával egyenlítsük ki a régi hibákat, uj erővel, egyetértéssel, testvériesen fogjunk a munkákhoz, mik reánk várnak. Istenbe vetett buzgó hittel munkálkodjunk egyházunkért, a mi ref. Sionunkért és az Isten országáért. Farkas József. Detroit, Mich. ANTHONY FAVERO Törvényesen bejegyzett nyilvános bankár. Hajójegyeket elad az összes vonalakra. Pénzt küld a világ bármely részébe, felelősség mellett. z A Kiski Völgy legismertebb üzletembere Irodahelyiség: Leechburg Furniture Co. Bldg. P. & A. Phone 131. Leechburg, — Pa. ____/
