Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-01-24 / 4. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 9 oldal 4-ik szám. Az eddig elmondottakat ne értelmezze azért senki úgy, hogy a hivatalnokné csak a hivatalnoknéval, a kereskedőné a másik kereskedönével, az ügyvédné az ügyvédnővel, a papné pedig csak a papnővel éritkezhetik. Ezek a rendellenesen emelt korlátok megakadályozzák az eszmék kicserélődését, útját állják a társadalom egészséges vérkeringésének és ezt a hatalmas szervezet épen úgy megérzi, mint bármely más test, amely beteg egész mivoltában, habár csak a legkisebb részecskéjében keletkezett is a rendellenesség. Az a kör a legjobb, ahol nincs meg a hidegség, a feszélyezettség, amely az egymáshoz nem illő emberek között kiterjeszti az unalom pókhálóját. Ott pedig, ahol azok találkoznak, akiknek lelke és szive között meg van a természetes kapocs, kedélyesség, jókedv, bizalmasság tanyázik. Ha sikerült ilyen társaságot találni, akkor meg kell azt becsülni és egyre csak arra törekedni, hogy sem a túlságos kedveskedéssel, sem a kelleténél nagyobb hidegséggel el ne riasszuk. Azokkal szemben legnehezebb magunkat- fegyelmezni, akikkel sűrűn érintkezünk. A gyakori találkozás könnyen ráviszi az embert arra, hogy megfeledkezzék a szükséges óvatosságtól, amit csak hosszu-hosszu éveken át semmi által nem zavart imeret- ség tesz teljesen fölöslegessé. Mindnyájan emberek vagyunk. Legtöbb asszonynak meg van a szokása, hogy szeret bizalmaskodni. Egyéb téma hiányában, kezdve a konyhaügyektöl mindent elárul, egészen az anyósával történt összekoccanásokig. Hány jó barátnő haragudott már meg egymásra ilyesmik miatt. Egy-egy vigyá- zatlamü elejtett szó, egy-egy traces és el van árulva a bizalmaskodó barátnő toalett, hálószoba titka, pénzügyi zavara és kész a pletyka, kész a veszedelem. Pedig ennek csak az az oka, aki elfelejtette, hogy aki titkot akar tartani, nem áll ki a háztetőre és nem kiabálja ki onnan azt. amit szive legmélyébe kell temetnie, ha pedig megtette, viselje a következményeit. Egy bizonyos: azt nem szabad soha szem elől téveszteni, hogy a társaság csak azért kell, hogy üdülést találjunk körében, a jól elvégzett munka után. Sokan azonban ezt a kettőt összetévesztik. Minden munkájuk abban merül ki, hogy egyik társaságból a másikba sietnek és igy léháskodják át az életet. Igaz, hogy azért, akit ez kielégít, nem nagy kár. De mégis kár. Egy csepp vizért is kár, pedig a tengerben van elég. Van idő, amikor egy csepp viz is pillanatnyi enyhülést nyújtana a szomjan haldoklónak. Egy karnak sem szabad úgy elporladnia, hogy a számára kirótt munkát nem végezte el. Végezetül pedig csak még az ős igazságot idézem: “Menj végig kétszer az utcán valakivel és harmadszorra már kérdik, ha ismerősödet jönni látják, te hol maradtál? Jó lesz tehát még otthon meggondolni, elindulj-e másodmagaddal, vagy mégis jobb lesz egyedül....” HEIDELBERGI KÁTÉ. 11. Kérdés. Hát Isten egyszersmind nem irgalmas is? Felelet. Isten igenis irgalmas, de igazságos is. Ennélfogva igazsága azt kivánia, hogy az Istennek felséges dicsősége ellen elkövetett bűnt a legnagyobb, azaz örökkétartó testi-lelki büntetés kövesse. Szentirásbeli bizonyságok: II. Móz. 34:6-7. Zsolt. 5:5-7; — Zsid. 10:31. AZARY JÁNOS. Viszonyunk a hazai egyházhoz (Folytatás a 4-ik oldalról) tatnak, mert hiszen azokat jobbról is, balról is megtalálhatjuk. Ismertetésünkhöz még csak annyit teszünk hozzá, hogy a szakadásnak tu- iajdonképeni oka egyfelől egy pár lelkésznek az episzkopálizmus felé való elhajlása, másfelől pedig az episzkopálisok terjeszkedési törekvése. Az episzkopáhs hajlamú vezetők csak akkor tűzték ki a független lobogót, amikor látták, hogy népünk s elsősorban saját egyházaik közönsége előtt az episzkopális jelszóval megállani nem lehet. Más oldalról pedig Írásbeli bizonyítékaink vannak arra, hogy a független irányzat lapjáról az episzkopális központnak állandóan jelentést kell tenni s hogy ezt a lapot az episzkopálisok havonta 75 dollárral pénzelték vagy talán pénzelik még ma is. Az amerikai magyar reformátusság zömével szemben tehát az ellenzék kicsiny. Ah-: hoz azonban, hogy zavart és békétlenséget csináljon valaki, nem is kell sok ember. Tüzet gyújtani nagyon könnyű és a hangzatos jelszavak, ha még oly üresek is azok, mindig találnak követőkre. Ez az ellenzék két forrásból táplálkozik. Az egyik forrás a legszéls.ségesebb demagógia, a hangzatos frázisok szakadatlan tömege. A független irányzat hiveit nem a hitnek nagy igazságai tartják ébren, hiszen azt változás nélkül megtalálhatnák a Konvent szerződő társánál, hanem a gondolkodás nélkül követett frázis, hogy én otthon is függetlenségi voltam, csak nem fogom Amerikában is a “németet” szolgálni! Valóban, az embernek azon kell csodálkoznia, hogy az “1848”-as jelzőt nem teszik hozzá. Mert a tény az, hogy ennek az irányzatnak a psychologiáját e jelző hozzátevése fejezné ki tökéletesen. Existenciájuk egyik forrása tehát ez, bőven alátámogatva a vezetők részéről szemérmetlen hazugságokkal, hogy t. i. a Konvent egyezményének elfogadói eladják a hitet, a templomukat, önkormányzati jogukat stb. stb. Mi elhisszük, hogy az otthoniak a különböző szélsőségek ideje alatt hozzá szoktak a bom- basztokhoz, a frázisokhoz, a rágalmazásokhoz. De állítjuk, hogy az itteni szélsőségesek szótárának nem kell szégyenkeznie a hazai szélsőségesek bombasztjai, frázisai és rágalmai mellett. A másik forrás pedig, amelyb'l ez az ellenzék táplálkozik: a hazai egyház. Ugyanaz a szerződő fél, amelyiknek egyezményét támadják minden lehető és lehetetlen módon. Azt mondják, hogy az ő akciójukat a hazai egyház teljes helyeslése kiséri. Tényekre mutatnak és mutathatnak reá s végső konklúziójuk az, hogy a hazai egyház csak az alkalomra vár, hogy az egész tiffini egyezményt darabokra tépje. Erről azonban legyen szabad a következő közleményben szólani s legyen szabad azt ismételtén és nyomatékosan figyelmébe ajánlani a hazai egyházi köröknek. VASÁRNAPI ISKOLA (Folytatás a 6-ik oldalról) (fogságunkat és üdvösségünket. Ha pedig azt akarjuk, a mit az Isten akar, hallgatunk az Ő szent Fiára,az Ur Jézusra, a kit azért küldött el a földre az em- berhez^ mi hozzánk is, hogy higyjünk Ő benne és Őt kövessük. Higyjünk az Ur Jézusban, azaz higy- jük el azokat, a melyeket Ő tanitott és Őt kövessük, azaz cselekedjük meg azokat, a melyeket Ő parancsolt* a melyekre példát is adott. Akkor Ő benne élünk és ő is mi bennünk s akkor bő gyümölcsöket is termünk: boldogok leszünk e földön s üdvösséget nyerünk az örök életben, mert megadja az Isten, a mit az Ur Jézus nevében kérünk és várunk. ARANYIGE • ‘ ‘ Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt. (János ev. XY: 5.) Hankó M. Gyula, MUNKATÁRSAINK Lapunk mai számában a következő munkatársaink Írtak: Kersék János, magyarországi ref. lelkész: Üres templomok. Horváth Sámuel, homesteadi ref. lelkész: Krisztus egyházának egysége. Bogár Lajos, toledoi ref. lelkész: Bel- és külmisszió. Hankó M. Gyula, columbusi ref. lelkész: A szó'lő és a czőlővessző. Ujlaky Ferenc, loraini ref. lelkész: Hol van Zebedeus? Azary János, daytoni ref. lelkész: Az anya és társasága. MENEELY BELL 00. TROY, N. Y. and 220 Broadway, N.Y. BELLS
