Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-01-24 / 4. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 4-ik szám V. LECKE. VASÁRNAPI ISKOLA pebeu« , A SZŐLŐTŐ ÉS A SZŐLŐVESSZŐK. Én vagyok az igazi szó'ló'tő és az én Atyám a szőlőmives, aki minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem tirem, la­metsz; mindazt pedig, aimly gyümö'-söt te­rem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt te­remjen. Titeket már megtisztított ama b.széd által, amelyet szóltam nektek: maradjatok azért én bennem és én is ti bennetek leszek. — |Vliképen a szó'lővesző nem teremhet gyümöl­csöt magától, hanem ha a szőlőtőkén marad: aképen ti sem, hanem ha én benem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők. yVki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt; mert nálam nélkül sem­mit sem cselekedhettek. Ha valaki nem marad én bennem, kivette­tik, mint a szőlővessző és megszárad és aztán A szőlővesszők a táplálékot s magát az életet is a szőlőtőből veszik, csak ak­kor élnek és teremhetnek gyümölcsöt, ha a szőlőtőkén maradnak, azzal egyesülnek. A szőlővessző, a mely külsőleg bár a sző­lőtőkén van, belsőleg azonban nem egye­sült vele, mert nem veszi arról táplálé­kát, elszárad és nem terem gyümölcsöt; azért azt a szőlőmives lemetszi és elégeti. A jól termő szőlővesszőt a szőlőmives megtisztítja, hogy még több és jobb gyü­mölcsöt teremjen. _ A hasonlat szerint, melyet ezekben az Ur Jézus mondott tanítványainak, a sző­lőmives maga az Isten, a szőlőtőke az Ur Jézus és a szőlővesszők az Ő tanítványai. Tehát csak azok az Ur Jézus igazi tanít­ványai, a kik Vele egyesültek, a kik Tő­le veszik tápláltatásukat s azért bő gyü­mölcsöket teremnek életük cselekedetei­ben, azaz: akik nemcsak szóval vallják magukat keresztyéneknek, hanem azokat cselekszik, a melyeket az Ur Jézus paran­csolt. Az Ur Jézus minden parancsolatai között a legelső, vagy helyesebben szólva, az Ő parancsolatainak összege a szeretet; azért a ki Benne akar maradni, az Övé akar lenni, maradjon meg a szeretetben: szeresse a jó Atyát és szeressen minden embereket, mert csak úgy szeretheti iga­zán az Ur Jézust. Vájjon szere::jük-e mi a jó Atyát, a mi Istenünket? És szeretik-e Őt minden emberek? Ha igazán szeretnők az Istent, sohasem káromkodnánk, szent nevét hiá­ba fel nem vennők és nemcsak szóval mondanók, hogy Őt szeretjük, hanem ar­ra igyekeznénk, hogy szeretetünket az Ő parancsolatai iránt yadó engedelmesség­gel megmutassuk. Ha minden ember iga­zán szeretné az Istent, minden ember megtartaná az Ő parancsolatait s nem ar­ra igyekeznék, hogy törvényeit minden nap megtagadja. Ha mi (és minden em­egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik és meg­égnek. Ha pedig én bennem maradtok és az én beszédeim bennetek maradnak: kérjetek, amit akartok és meg lesz az néktek. Abban dicsőittetik meg az én Atyám, hogy sok gyü­mölcsöt teremjetek és igy legyetek nékem ta­nítványaim. Amiképen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben. Ha az én paran­csolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben, amiképen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket beszéltem néktek, hogy megma­radjon ti bennetek az én örömem és a ti örö­metek bételjék. Ez az én parancsolatom, hogy berek) engedelmeskednénk Isten törvé­nyeinek, úgy élnénk, mint egy családban az atya és gyermekei, életünk áldott és boldog is lenne. Azért vagyunk boldog­talanok, azért nincs életünknek igaz örö­me. mert nem szeretjük igazán az Istent, a mi Atyánkat, mert nem cselekedjiik az Ő törvényeit, mert nem azt akarjuk, & mi javunkat, a mit az Isten akar. Hát embertársainkat szeretjük-e? És szeretet uralkodik-e az emberek között, egymás javát akarják-e az emberek? Ha az emberek egymást igazán szeretnék, és ezt a szeretetet egymás iránt való jóaka­ratban meg is mutatnák, nem lenne a föl­dön éhező és ruhátalan, nem gyűlölköd­nének és nem ellenségeskednének egy­mással az emberek s egymás ellen nem viselnének véres háborúkat, hanem béke- ségben élnének egymással s egymás ja­vát akarnák, a hogy azt az Isten is akar­ja. Ha az emberek egymást szeretnék, úgy élnének, mint testvérek és barátok, nem pedig úgy, mint egymás ellenségei, mint az erdők vadjai, a melyek egymást tépik és pusztítják. Azért vagyunk bol­dogtalanok, azért nincs e földön igazi örö­münk, mert elfelejtkeztünk a szeretet törvényéről. Pedig az Ur Jézus nekünk is hirdette evangéliumát, nekünk is pél­dát adott életével! Ha pedig nem szeretjük az Istent és nem szeretjük embertársainkat, mi mó­don nevezzük magunkat keresztyének­nek, az Ur Jézus követőinek? Ha nem élünk Ő benne és Ő is mi bennünk, mint a szőlővessző a szőlőtőkében, nem vagyunk az Övéi, mert nem azokat cselekedjük, a melyeket parancsolt nekünk, mert nem szeretjük sem őt, sem Istent, sem em­bertársainkat, sem magunkat. S ha nem elünk Ő benne, elszáradunk és elveszünk, mint a szőlővessző, mely ha megszáradott, levágattatik és tűzre vettetik. Mert nem szeressétek egymást, amiképen én szerettelek titeket. Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátai­ért. Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cse- lekszitek, amiket én parancsolok néatek. Nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pe­dig barátaimnak mondottalak, mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek és a ti gyümölcsötök megmaradjon: hogy akármit kérjetek az Atyától az én nevemben, megadja néktek. . . . (János ev. XV. 1—27. lehet azt mondanom, hogy én nem élek az Ur Jézusban: a ki nem Ő benne él, az nem él, mint az elszáradt szőlővessző, ha­nem már meghalt. És kivánunk-e meg­halni még a mi életünkben? Nem jobb volna reánk nézve, hogyha élnénk való­ban, élnénk még a testnek halála után is?! Az Ur Jézus azt mondja, hogy nin­csen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki az ő életét adja barátai­ért. És Ő be is bizonyította, hogy min­ket, barátait, szeretett, mert valóban éle­tét is odaadta érettünk. Van-e mi ben­nünk ilyen szeretet Ő iránta és a mi ba­rátainkért, embertársainkért? Bizony, nem hogy másokat szeretnénk, de még magunkat sem szeretjük igazán, hanem jobban szeretjük a mi bűneinket, mert nem azt akarjuk, a mi javunkat, a mit az Isten, a mi jó Atyánk akar velünk, hanem a bűnt, a mi kárunkra van. A bűn által nemcsak az Isten akaratát ta- podjuk meg, hanem a mi magunk életét is és nem ártunk azzal az Istennek, még embertársainknak sem annyit, mint a mennyit magunknak. Ha pedig a bűnben élünk, elszakadtunk az Istentől s magun­kat árvákká tettük és elszakadtunk az Ur Jézustól s életünket boldogtalanná tettük. De hát jól van-e ez igy? S ha ezen a módon élünk, ugyan hova jutunk? Bi­zony nem jól van ez igy; bizony kárho­zatra megyünk ezen az utón: értsük meg már valahára! És lássuk meg, hogy az Isten, a mi Atyánk azt akarja, hogy tér­jünk meg a jó útra, éljünk az Ur Jézus­ban és Ő is mi bennünk, hogy igy terem­jünk bő gyümölcsöket, legyünk az Isten gyermekei és áldottai mind e földön, mind az örök életben. Akarjuk hát azt, a mit az Isten akar: akarjuk a mi bol- (Folytatás a 9-ik oldalon).

Next

/
Thumbnails
Contents