Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-12-26 / 52. szám

4-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 52-ik szám AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA American Hungarian Presbyterian and Reformed Church Paper. Published Weekly — Megjelenik hetenkint. Published jointly by the Reformed Church in the U. S. and the Presbyterian Church in the U. S. A. Rev. Edmund Vasváry, Editor Rev. Samuel Horváth, Managing Editor Rev. Sigismund Laky, Associate Editor Minden közlemény, előfizetési vagy hirdetési dij erre a címre küldendő: AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA BOX 448 HOMESTEAD, PA. Subscription terms:............. $2.00 per year, sent anywhere. Előfizetési dij: ..........Egy évre két dollár, bárhová küldve. Entered as second class mail matter, August 14, 1925 at the Post-office at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879. PUBLICATION OFFICE: 117 Flowers Ave., Hazelwood, Pittsburgh, Pa. REFORMÁTUS SZEMMEL “SZÜLETETT NEKTEK A MEGTARTÓ.....” Vájjon ki volt az, aki az első karácsony éjjelen Bethlehemben született s akinek imádására ma is összegyűl a világ? Vala­mi nagy bölcseségü tanító? Az angyalok éneke nem annak mondja, bár valóban Jézus volt a legnagyobb tanító, a legna­gyobb bölcs, akit valaha a világ ismert. Valami nagy a reformátor talán? Ezt sem mondja a mennyei szózat, bár min­den reform ,amely, áldás gyanánt jött el az emberiség életében, Ő általa jött létre. Nagy próféta, hithirdető talán? Nem, bár soha ember úgy nem beszélt mint ő. Az angyalok éneke megmondja, hogy ki volt, miért jött. Az Ur Krisztus, a Megtartó született ma néktek! Azért jött, hogy megtartója, megváltója legyen a világnak. S emellett eltörpül minden bölcs beszéd, amelyet mondott, minden jó, amelyet tett. Jézus azért jött, hogy a világ megváltója legyen. Azért jött, hogy magára vegye minden terhűnket s való­ban, nincs olyan teher, amelyet az ő vállai el ne bírnának, nincs olyan bűn, amit ő meg ne gyógyítana, nincs olyan bánat, vagy szenvedés, amelyet ő meg ne tudna szüntetni. Ezért adjunk hálát Istennek karácsony ünnepén. Nem azért, mert a világ legna­gyobb tanítóját adta nekünk, nem azért, mert elküldte a legnagyobb reformátort: hanem azért, mert egyszülött fiát, mint Megváltót küldte el. Áldjuk a Mindenha­tó nagy nevét, hogy szent Fia nem nézte, mibe kerül az az áldozat, amelyet éret­tünk hoz: magára vette, hogy váltságot szerezzen nekünk általa. Ez a világ történetének legnagyobb, legörvendetesebb ténye. Ilyen Megváltó­ra volt szüksége a világnak és ilyen Meg­tartóra van szükségünk nekünk is. Ta­nítást hallunk eleget, vannak, akik az Ő nyomdokain járva, arra szentelik életü­ket, hogy a világot jobbá tegyék. Lehe­tünk jól, élhetünk az isten és embersze­retet töryényei szerint: de bűneinktől senki más meg nem szabadit, csakis az érettünk született Megtartó. Az angyalok éneke a legnagyobb igaz­ságot hirdette. Megtartó született ne­künk, az egyedüli, akihez érdeméhez mi, bűnösök támaszkodhatunk. MÁSNAP. Az első karácsony éjszakája is elmúlt, mint minden más éjszaka s amikor újra fölkelt a nap, a világ nyugodtan folytatta a maga dolgát Bethlehem környékén is. A vendégfogadó újra zajjal és lármával telt meg, az emberek munkájuk után lát­tak és a népszámlálás tovább folyt. Az égboltról alá hangzó mennyei ének is el­halt. József és Mária ott maradtak még a gyermek Jézussal, de az egyszerű pászto­rokon kívül csak ők tudták, hogy milyen kimondhatatlanul nagy esemény történt a csöndes éjszakán. A világ semmit sem tudott róla. Aki föl is nézett az éjszakában kigyuló vilá­gosságra, másnap már elfelejtette az egé­szet, akinek fülét meg is ütötte az an­gyali ének melódiája, másnap már csak a körülötte levő világ zajával törődött. Hány esetben történik épen igy a mi keresztyén világunkban is. Karácsony ünnepén fölfigyelünk egy kissé, mert másképen nem is tehetünk. Eltűnődünk egy kiss a szeretet és hit fölgyuló vilá­gosságán, eszünkbe jut a bethlehemi éj­szaka története, visszajönnek a karácso­nyi dallamok — de csak azért, hogy már másnap megint elmosódjanak, hogy az égbolt újra szürke legyen felettünk s az angyali ének foszlányai beleolvadjanak a világ egyre növekvő lármájába. A másnapi Bethlehem és az ünnepna­pot követő világ —- mennyire hasonlíta­nak egymáshoz. Ki az a boldog, akire ez nem illik rá? Ki az, aki az angyali ének dallamát élete vezérszólamává tudja ten­ni, ki az, akinek életében a karácsonyi éj­szaka fényessége nem halványul el, ha­nem mindig erősebb ragyogással világit? Óh, igen, vannak ilyen lelkek is, de csak a Mindenható tudja, hányán. És vájjon mi tart vissza bennünket, hogy mi is kö­zéjük tartozzunk? Semmi más, csak a bűneink, amelyektől még karácsony szent ünnepe sem tud megszabadítani bennün­ket, ha nem adjuk át magunkat teljesen Jézusnak. Kérdezd meg magadtól: mi az, amit ez a karácsony hozott neked? TUDAKOZZÁTOK AZ ÍRÁSOKAT DECEMBER 27, VASÁRNAP, “Szüntelen imádkozzatok.” (I. Tess. 5:17.) Olvasandó: 2. Krón. 6:7-21. Mi is az imádkozás? Ugy-e föltekintés az Urra, szivünk kitárása ő előtte, alázatosan vár­ván, hogy az Ur szavunkra, sóhajunkra feleletet ad. A lényeges az, hogy lelkünk állandóan az Ur felé legyen fordulva, reá figyeljen és akár­mikor meg tudjon szólalni, hogy mondja el az Urnák azt, amit akkor el kell mondania. DECEMBER 28, HÉTFŐ. “Aki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek és az fiam lesz nékem.” (Ján. Jel. 21:7.) Olvasan­dó: I. Móz. 11:31—12:9. Isten országa többet ér, mint bármely más do­log, amiért az ember fáradságnak tette ki magát és harcolt. De sok keresztyén visszafordul, ami­kor már egy darabig eljutott az utón. Kevés a hite, nehéznek látja Krisztus keresztjét, meg­ijed, amikor kisértő jön. Ez az ember nem győz, Krisztus győzött 4s aki győz, vele együtt Isten fia lesz. DECEMBER 29, KEDD. “Bűnöm miatt roska­doz erőm.” (Zsolt. 31:11.) Olvasandó: Zsid. 11 :1-10. Az erőtlenség a bűn következménye. Isten az embert erősnek teremtette. A bűn az oka a mi erőtlenségünknek. Belső embered addig erőtlen, amig hatalma van rajta a bűnnek. Erőssé akkor lesz, ha uj teremtéssé lett a Krisztusban. A bűn azonban az uj embert is megerőtlenitheti. Nem tartottál-e valamit meg régi életedből? DECEMBER 30, SZERDA. “Mert áron vétet­tetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Is­tenéi. (I. Kor. 6:20.) Olvasandó: Csel. 7:1-7. Az esztendő vége felé hajlik. Holnap búcsúz­nod kell tőle. Tekints vissza és amint erre az esztendőre, úgy tekints vissza te egész életedre. Vájjon Istent dicsőíti te életed? Tarts ilyen szempontból önvizsgálatot. És bánd meg és si­rasd meg, ha te botorán olykor azt vélted, hogy a magad ura vagy és lábbal tiportad Jézus érted kiontott drága vérét. (Zsid. 10:29.) DECEMBER 31, CSÜTÖRTÖK. “Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szív­hez jussunk.” (Zsolt. 90:12.) Olvasandó; 3:1-14. Talán még a leghidegebb szivü ember is meg­áll az ó- és ujesztendő között levő küszöbön s gondolkodóba esik. Fájdalom, a legtöbb ember­nél csak múló hangulat az egész. Még odáig sem jutnak el, hogy felfohászkodnának Istenhez, kérve tőle bölcs szivet, amellyel úgy számlálhas­sák napjaikat, hogy ne veszteség, hanem nyere­ség jöjjön ki a számadásból, JANUÁR 1, PÉNTEK. “Ami idő még hátra vagyon, rövid.” (I. Kor. 7:29.) Olvasandó: 2. Kor. 7:1-4. A jövő mindig titok marad előttünk, mert Is­ten igen bölcsen igy akarja. Jövőnk az ö kezé­ben van egyedül. Uj esztendő napján gondold meg: milyen jövő az, amely előtted áll? — Akarsz-e továbbra is hü gyermeke lenni meny- nyei Atyádnak? JANUÁR 2, SZOMBAT. “Mit féltek, óh kicsiny- hitüek?” (Máté 8:26.) ..Olvasandó: Máté 8:23-27. Sok ember, még az igaz keresztyén is, fél a jövendőtől — pedig szabad-e félnünk, ha tudjuk, hogy az Ur Jézus velünk van? Ne félj a jövőtől, mert ha félsz, kicsinyhitüségedet bizonyítod meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents