Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-12-26 / 52. szám
VOL. XXVI. ÉVFOLYAM PITTSBURGH, PA., DECEMBER 26, 1925 No. 52. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR •O ‘unqnitEV ts *»iqis sii % liiunSJBjq -AO>i T 'l5!0 SZ61 Reformátusok Lapja Entered as second class mail matter on the 14th of August, 1925 at the P. 0. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879 Publication office: 117 Flowers Ave., Pittsburgh, Pa. KRISZTUS MEGSZÜLETETT Karácsony reggelén, az uj élet megszületésén uj világ hajnalhasadásán az Isten üzenete angyali hangokon zendült meg soha nem hallott módon az emberekhez. Fény támadt az égen, ragyogó csillag, mely hirdette az uj szövetség kezdetét, az uj evangélium fellő bbanását. Nagy emlék megújulása a karácsony ünnepe, mely arról beszél, hogy az isteni szeretet megdicsőült a világ felett, egyszerű pásztoroknak ajkaira csodálatos hangot adott, bölcsek és királyok álmélkodását kelté fel. Valóban, a karácsony az Isten szentséges gondolatának és tervének remek alkotása, így lett a költői képzeletnek soha ki nem apadó forrása: a művészetnek, nagy alkotásoknak, mélyebbnél mélyebb gondolatoknak kiinduló pontja. így lett az emberiség közkincsévé, mert egyaránt gazdagítja a gyermek, ifjú, öreg, szegény és gazdag lelkét. Krisztus megszületésével feltárult az uj világ diadalmas kapuja. Jézus szeretete átcsillan minden korszakon, olyan, mint egy tüzoszlop, mely mindég előre vezet, olyan, mint egy hatalmas fáklya, melyet nem olthat ki századok viharja, sőt minden század még nagyobb lángra lobbantja, hogy jobban szórhassa szét szikráit a világ minden tajéka felé. Krisztus tanításával elseperte a tudatlanságot, a félelmet, az önimádást. S helyébe tette azt a tudományt, mely megmarad mindörökké, a bátorságot és az egy igaz Isten imádását. Trónjától megfosztotta a gyűlöletet, a haragot, a testvéri viszálykodást és helyébe felállította a szeretetnek, a megbocsátásnak és a testvériségnek maradandó trónját. Mindezt Názáret nem értette meg, Jeruzsálem félremagyarázta, a kor emberei elvetették. Pedig evangéliumával uj értelmet öntött a zavaros, értelmetlen gondolatokba. Mindenütt a gyökeret kereste az ágak helyett: az indulatokat Ítélte el és nem a cselekedetet; az átváltozott életet értékelte az alkalmazkodó élet helyett; rámutatott, hogy az ember sorsa nem csupán születésétől válik függővé, hanem önkészültségétől, az iránytól, az isteni életbe való bekapcsolódástól. A galileai hegyoldalon nyá jaik felett őrködő pásztorok megfélemlettek, mikor az Isten dicsőségének fénye rájuk ragyogott. S félelmüket az angyali szózat űzte el: “Ne féljetek, mert imé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: mert született néktek ma a Megváltó, ki az Ur Krisztus a Dávid városában.” Ne féljetek! A félelmet bátorság váltotta fel, amikor a pásztorok Isten üzenetét meghallották. Elindultak, hogy felkeressék a Messiást és mikor meg találták angyali ének jött ajkukra: “Dicsőség a ma- gasságos mennyekben az Istennek, e földön békesség és az emberekhez jóakarat.” Krisztus megszületett — de az ember nem követi Isten szavát! Félünk, megrettenünk, hogy örökséggel bírunk az Isten or- szágában. Összeesünk, ahol sziklaerosen kellene megállnunk. Elveszítjük a tért, melyet hóditó hatalommal kellene megtartanunk. Lábunk gyökeret ver, nézésünk elhomályosul, erőnk felmondja a szolgálatot, — mert nem hiszünk Isten szavában, nem hiszünk az erőben, mely bennünk van. Siránkozunk elestünkben, boldogtalanságunk, tört reményeink, elillant álmaink felett — de nem hullatunk egy csepp könnyet sem hitetlenségünk, gyarlóságaink felett. Krisztus megszületett! Uj élet köszönti az embert uj hang veri fel a puszták csendjét, uj világ nyitja meg diadalives kapuját. És mindez mi érettünk, emberekért Hogy pedig Krisztus születésében megláthassuk az Isten szentséges tervét, megérthessük áldó szavát — akkor szükséges, hogy a krisztusi életet bevigyük mindennapi életünkbe, törekvéseinkbe, szivünk minden dobbanásába, agyunk minden lüktetésébe, izmaink minden erőfeszítésébe — mert a Krisztus születése arra tanít meg, hogyan kell élni. hinni, védekezni, dolgozni és alkotni. (H. S.)
