Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-12-12 / 50. szám
50-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal tén annyi ideig tart, azután még egy harmadikat, sőt gyakran még egy negyediket is ! Akárhányszor megtörténik, hogy a nép a hithirdetöivel együtt tölti az egész éjszakát, amely imádkozással, ének léssel és az Ige hirdetésével telik cl. De a nép másnap este megint együtt van, hogy ezt az éjszakát is együtt töltse! Sokszor ott vannak a falu vezetői, sőt az orthodox papok is. Nem egy gyülekezetben csak egyetlen biblia van, egyetlen énekes könyvvel, olyan nagy a szegénység és olyan nagy a könyvhiány. Az evangélium kovásza. Elbeszéli Rév. Prokhanoff, hogy több esetben orthodox templomokba is meghívták beszédek tartására, mert ott is vannak sokan, akik érzik a lélek sürgetését s tudják, hogy kővévált, hideg ke- resztyénségük által elveszitették az igazi összeköttetést Istennel. Számos pap újra elővette a bibliát, hogy annak üzenetét tanulmányozza. Az újjá éledés a tanult körökben is szemmel látható jeleket mutat föl. Prokhanoff irt egy kis röpiratot, amelyet 40 ezer példányban az orthodox egyház papjainak, 60 ezer példányban pedig a híveknek küldött szét. Az eredmény az lett, hogy számos pap igazi jó barátjává lett, akik most tőle próbálják megtanulni az egyéni lelkipásztorkodás titkait, amit eddig az orthodox egyház, amely csak a megkövesült formaságban élt, sohasem gyakorolt. Prokhanoff egyik legfőbb vágya, hogy minden egyes orthodox papot egy bibliával és egy énekes könyvvel tudna megajándékozni. Körülbelül 40 ezer ilyen pap van Oroszországban. Nemrégen kezdte meg működését Leningrádban az első evangéliumi lelkészképző intézet is. Tavaly a felvételre jelentkezők száma, akik közül azonban 37-et lehetett felvenni, női munkást pedig csak hetet, pedig a jelentkezők száma sokkal nagyobb volt. A mozgalom hivatalos folyóirata, amelynek cime: “Keresztyén”, ötezer példányban jelenik me. Adja Isten, hogy ez a nagyszerű újjáéledés hassa át az egész orosz népet s általa a többi nemzetek népmillióit is! A RÓMAI BIRODALOM JÉZUS SZÜLETÉSE ELŐTT. A római birodalom volt a legnagyobb, amit a világ valaha látott. Augusztus, a császár, korlátlan ura volt életnek és halálnak. Hosszú uralkodása alatt sok jót tett, amelyek elfelejttették népével mindazt a kegyetlenséget, amit korábban véghezvitt. Jézus születése után még 17 esztendeig uralkodott. Magában a római birodalomban, dacára Augusztus jóakaratu uralmának, a romlottság tetőpontját érte, amihez az anyagi romlás is hozzájárult. Régi, elavult törvények révén a birodalom népe a teljes csőd előtt állott. Rengeteg ember vagyonát elárverezték, ami az ingatlan birtokot csaknem értéktelenné tette. A törvényszékek zsúfolva voltak emberekkel, akik a régi törvények megszüntetését kérték. A gazdag emberek visszatartották a pénzüket s igy a kereskedés meg bénult az egész világon. Nagyon sok gazdag ember elszegényedett, a szegények nyomorúsága pedig elviselhetetlenné lett. A politikában a besugás, az árulás rendszere uralkodott. Rengeteg ember pusztult el a börtönkben, akik nagyrészben ártatlanul kerültek oda. Holttestüket a Tiberis folyóba dobálták. Valóságos rémuralom dühöngött az egész világon. Róma hatalmától még a legtávolabbi tartományok is reszkettek, mert a kivégzések és irgalmatlan vagyonelkobzások napirenden voltak. A világ népességének kétharmada rabszolga volt, háromnegyedrésze korhely és kilenctized része erkölcstelen életet élt. Cicero, a hires szónok és iró tiz olyan nagy bűnt sorol fel, amelyek aláásták a társadalom életét. Az irodalom és tudomány magas színvonalon állott, de Pompéji romjai bizonyítják, hogy az erkölcs tekintetében hová sülyedt a birodalom népe! A pogány vallás teljesen elvesztette hitelét, teljesen formaisággá lett. A müveit emberek a bölcsészet tanaiban kerestek megnyugvást és vigasztalást. 63 esztendővel az Ur Jézus születése előtt Julius Cézár, a hires hadvezér, aki egyúttal főpap is volt, a szenátusban elmondott beszédében nyíltan kijelentette, hogy nincs tulvilági élet, a lélek nem halhatatlan. Valami meghatározhatatlan, folyton fokozódó nyugtalanság vett erőt a világon. A nép várt valamit, a valami olyan eseményt, amely uj arculatot adjon az egész világnak, S ez az esemény, ez a legnagyobb fordulat a világ történetében, az Ur Jézus születésével következett el. Csak egy módon szabadulhatsz meg keresztedtől: ha meghalsz rajta. Jézus már nem vitte keresztjét a feltámadáskor. (D. L. Moody.) Kipusztulna a bűn világból, ha az emberek először a keserűségét éreznék s csak azután az édességét és kívánatos voltát. Ez a világ, amelyben mi is élünk nemcsak tudatlan világ, amelyet tanítani kell, hanem bűnös, elveszett világ, amelyet meg kell menteni a Jézus által; az ő országa számára! A GYERMEKEK SORSA JÉZUS SZÜLETÉSEKOR. A szegény nép valósággal az éhínség szélén állott azokban az időkben, amikor a Megváltó már eljövendő volt. Heródes véres és kegyetlen uralma valósággal a kenyeret vette ki a nép szájából. A római zsarnokok azonban nem jöttek zavarba a nép szegénysége miatt, mindig találtak módot arra, hogy az adókat kipréseljék belőlük. Volt például egy római törvény, a mely szerint a szülő.eladhatta gyermekét rabszolgának, hogy az gy szerzett pénzzel adóját kifizethesse. A RABSZOLGÁK KARÁCSONYA AZ ELSŐ KARÁCSONY ELŐTT. Krisztus Urunk eljövetele előtt a rabszolga értéke sokkal kevesebb volt, mint egy kis darab földdé vagy egy igavonó állaté. Egy régi római törvény halállal büntette azt az embert, aki egy igavonó ökröt megölt, de a rabszolgák megölése egyáltalában nem volt büntetendő cselekmény. A Spartacus által vezetett rabszolgalázadás leverése után Crassus egyszerre tizezer rabszolgát fe- szittetett meg. Augusztus császár pedig, adott szavát megszegvén, harminc ezer rabszolgát mésézároltatott le, akik a lázadó Sextus Pompejus oldalán harcoltak. Traján császár, aki pedig a legméltóbb uralkodók egyike volt, egy alkalommal 123 napon keresztül folytatta a római nagy cirkuszban rabszolgák egymás elleni harcát a nép mulattatására. Ekkor is vagy tizezer rabszolgát öltek meg. Csoda-e, ha ilyen világban csakugyan várta az emberiség a Szabaditót s ha a “szegényeknek hirdetett” evangélium csakugyan utat talált a szegények és elnyomottak szivéhez? “A templomba sohase a papért, hanem az Igéért menjünk. Az igehirdetővel szemben csak egy követelményünk legyen :: nem az, hogy szépen, érzékenyen, bölcsen, sokat, könnyen és bő készséggel tudjon beszélni, hanem egyedül és kizárólag az, hogy tűnjék el minél teljesebben az Ige mögött és keltse minél teljesebben azt a benyomást, hogy Krisztus nevében beszél és Isten gondolatainak hirdetője.” (Révész Imre dr.) Nyomtatvány Levélpapír, boríték, névjegy, plakát, röp- irat, alapszabály, körlevél igen olcsón és szép kiállításban készül a Reformátusok Lapja nyomdájában. EXPERT PRINTING CO. 117 Flowers Ave. Pittsburgh, Pa. Hazelwood
