Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-12-12 / 50. szám

4-ik olda! AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 50-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA American Hungarian Presbyterian and Reformed C hurch Paper. Published Weekly — Megjelenik hetenkint. Published jointly by the Reformed Church in the U. S. and the Presbyterian Church in the U. S. A. Rev. Edmund Vasváry, Editor Rev. Samuel Horváth, Managing Editor Rev. Sigismund Laky, Associate Editor Minden közlemény, előfizetési vr; hirdetési dij erre a cimre küldendő: AMERIKA! MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA BOX 448 HOMESTEAD, PA Subscription terms:............... $2.00 per yen: sent anywhere. F.lőfizetési dij: ...........Egy évre két dollár, bárhová küldve. Entered as second class mail matter, August 14, 1925 at the Post-office at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879. PUBLICATION OFFICE: 117 Flowers Ave., Hazelwood, Pittsburgh, Pa. KÉT EGYHÁZ PÁRBAJA — IMÁDSÁGGAL. Az utolsó egy-két hónap alatt a sok gyilkosság és botránypör mellett egy egészen szokatlan ügy is foglalkoztatta, sőt: érdekelte az amerikai népet. 1 Az ország egyik legnagyobb és legelő­kelőbb presbyterián egyháza, a new- yorki Fifth Avenue Presbyterián Church, amelynek öreg lelkésze már régebben le­mondott, uj lelkipásztort keresett magá­nak s meg is találta Dr. Harris E. Kirk baltimorei lelkész személyében. Dr. Kirk-öt meg is hívták annak rendje és módja szerint. A meghivott lelkész azon­ban nem adott azonnal választ. Lelke sokkal jobban hozzá volt nőve gyüleke­zetéhez és városához, semhogy könnyen meg tudott volna válni, ' írmelyiktől is. A megtiszteltetés igen nagy volt az or­szág egyik legelső katédráját elfoglalni olyan dicsőség, ami igen kevés lelkipász­tornak jut osztályrészül, a földi javakban sem lett volna hiány, hiszen a gazdag gyülekezet évi 12 ezer dollárt ajánlott fel lelkészi fizetésben. Amint Baltimoreban megtudták, hogy a new yorki egyház miben “sántikál”, azonnal közüggyé tették a dolgot. Nem­csak dr. Kirk saját gyülekezete állott talpra, hanem talpra állottak az összes odavaló egyházak is, azzal az elhatáro­zással, hogy dr. Kirk-öt nem engedik tá­vozni. A mozgalmat azonnal magáévá tette valamennyi ottani napilap is és meg­indult a vezércikkek áradata. Személyes kéréssel, rábeszéléssel próbálták a nép­szerű lelkipásztort rábírni, hoey re hall­gasson a hívásra, maradjon ott. Ugyan­ezt tették az újságok is. Méltatlankodva tárgyalták a new yorki gyülekezet eljá­rását, amely ilyen módon akarja egy má­sik egyház papját ’’ellopni“ vagy “el­csalni’’ és hangoztatták ,hogy dr. Kirkre Baltimoreban sokkal nagyobb szükség van, mint New Yorkban lenne. Folyt az érvelés írásban és szóban és az ország figyelni kezdett. Közben a két gyülekezet sem pihent. S itt következik az egész nem minden­napi ügy legszebb epizódja: mindkét egyház népe a legtisztább, a legszebb, legnemesebb eszközhöz: az imádsághoz fordult.Istentől kérte kívánságának telje­sítését. Eleteken keresztül folyt a modern idők egyik legszokatlanabb párbaja: két gyülekezet párbajozott egymással az imádság fegyverével. Baltimoreban a Franklin Streeten, New Yorkban a leg­előkelőbb utcán, a Fifth Avenuen imád­kozott egy gyülekezet. Az egyik, hogy szeretett lelkipásztora ott maradjon, a másik, hogy közéjük menjen és vigyen uj lelket, uj erőt az életükbe. Dr. Kirk lement egyszer New Yorkba, hogy a meghívó gyülekezet előtt prédi­káljon. Akkor sem adott választ, hogy mitévő lesz, de mikor hazament, azt mondotta, hogy megijedt New Yorktól. Az óriási város kőrengetege ránehezedett a lelkére. Imádkozó lélekkel kérte Istent, hogy világosítsa meg előtte az utat, ame­lyen mennie kell. A lélek világossága ki­gyulladt. Dr. Kirk kijelentette, ,hogy ott­marad Baltimoreban, nem hagyja el gyü­lekezetét. Hosszú levelet irt a newyorki egyház­hoz, amely magában véve is rendkívül érdckes irás. Legérdekesebb, döntő érve azonban az, hogy Isten a bizonytalansá­got gyülekezetének eddig soha nem ta­pasztalt hasznára fordította. Mikor a nép azzal a lehetőséggel került szembe, hogy lelkipásztorát elveszti, csodálatos lelki megújulás vett erőt az egész gyülekzeten. És amikor a habozó lelkipásztor ezt a lelki meguiulást látta: megtudta, hogy neki azt a fércet elhagy­nia nem szabad. Ha csak az ő, személye, hez ragaszkodtak volna, akkefy ynég el tu­dott volna szakadni tőlük. De amikor a nép lelkét az újjászületés kegyelme meg­érintette — akkor már a habozásnak nem lehetett többé helye. Nem próbáljuk meg, hogy levonjuk az eset minden tanulságát, mert ez a pár sor igen hosszúra nyúlnék. De nem állhat juk meg, hogy rá ne mutassunk egy-két ilyen tanulságra. íme, az imádságot is bele lehet állítani a gyülekezeti életbe akkor is .amikor “csak” lelkészválasztás­ról van szó! íme, vissza lehet utasitaani nagy jövedelmet, fényes megtiszteltetést, “csak” azért, mert a Lélek szavára aka­runk halltrntni! íme, igy is lehet lelki- pásztort választani! TUDAKOZZÁTOK AZ ÍRÁSOKAT DECEMBER 13, VASÁRNAP. “Elhoztam igazságomat, nincs messze, és az én szaba- ditásom nem késik, Sionban lesz szabadi- tásom és Izraelen dicsőségem. ” (Ézs. 46:13.) Olvasandó: Zsid. 13:12-21. Az az igazság, amely megjelent az Ur Jézus Krisztusban, valóság volt már akkor is, amikor az emberhez csak még a róla szóló Ígéret jutott el. Ezért mondhatta az Ur, hogy nincs messze és nem késik az Ő szabaditása. Örül ennek, aki mostan áldásokat váró lélekkel mégy végig az advent hetein, karácsony elé. DECEMBER 14, HÉTFŐ. “Az Ur előtt jársz, hogy az ő utait megkészitsed és az üdvös­ség ismeretére megtanítsad az ő népét, a bűnöknek bocsánatjában.” (Luk. 1 :76-77.) Olvasandó: Máté 2:1-15. Isten kezdettől fogva tekintettel volt arra, hogy biinös embernek mindenekelőtt bünbocsá- natra és békességre van szüksége. A próféták egész sora az ember szivének erre a legsür­gősebb óhajtására felel. Az üdvösség ismerete tehát ugyancsak röviden foglalható össze. Elég, ha ennyit mondunk: Ember, Jézus Krisztus ál­tal megbocsáttatnak neked bűneid. DECEMBER 15 KEDD. “Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket és emelkedjetek föl örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség Királya! (Zsolt. 24:9.) Olvasandó: 2. Mózes 12:21-31. Az ádvent arra is figyelmeztet bennünket, hogy egykor eljön Jézus értünk és mi akkor vele a a menny kapuin, az örökkévaló ajtókon át be­megyünk a mennyei dicsőségbe. Vájjon gon- dolsz-e örvendező szivvel arra, hogy te is ott le­hetsz abban a győzedelmes seregben ? DECEMBER 16, SZERDA, “imé, az Isten or­szága tibennetek van.” (Luk. 17:1 -12.) Olva­sandó: Luk. 24:1-12. Az ádvent ideje kettőre figyelmeztet bennün­ket: arra, hogy Isten országa Jézus Krisztusban már eljött és arra, hogy Isten országának még el kell jönnie. Te boldog vagy, hogy Isten orszá­ga hozzád már eljött s ujjongó szivvel vallód azt. hogy Jézus a Királyod. Ámde gondolnod kell arra, hogy körülötted vannak emberek, akikhez általad kell eljutnia Isten országának. DECEMBER 17. CSÜTÖRTÖK. “íme. az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, beme­gyek abhoz és vele vacsorátok és ö én ve­lem.” (Jel. 3:20.) Olvasandó: 2 Móz. 1:1-12. Jézus maga mondja: íme, az ajtó előtt állok és zörgetek. Légy csak csendben! Sok földi zaj, hangos sza­vak, szitok, átok, zúgolódás közt sokan nem hallják a szelíd kopogtatást. Te halld meg! Nyissad lelked Ajtaját! Csak te nyithatod me" DECEMBER 18 PÉNTF.K. “A-on .a nnpon kút­fő fakad a Dávid házának és Jeruzsálem lakosainak a bűn és tisztátalnnság ellen.” (Zakariás 13:1) Olvasandó: Józsué 4:12-24. A Lélek viz, tűz, vér,, háromegy keresztségé- nek áldása szállhat minden adventét igazán ün­neplő lélekre. Az adventi idő magunkba szállásra int. alapos önvizsgálatra a szent Isten jelenlété­nek tudatában. DECEMBER 19, SZOMBAT. “Monda: Én kiál­tó szó vagyok a pusztában. Egyengessétek az Urnák útját, amint megmondotta Ézsaiás próféta.” (.Tán. 1 :23.) Itt nyilvánvalólag arról a régi lelki útról szól János, amely a Paradicsomban Istent és embert összekötött, úgyhogy az Ur teremtésének földi koronáját, az ember pedig az ő Istenét megta­lálta. Ez az ut elromlott. Tönkretette a Sátán. Egyengessétek az utat, hogy az Ur eljöhessen hozzátok 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents