Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-12-12 / 50. szám
VOL. XXVI. ÉVFOLYAM PITTSBURGH, PA., DECEMBER 12 1925. No. 50. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR Reformat 5i. & Lapja Entered as second class mail matter on the 14th of August, 1925 at the P. O. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879 Publication office: 117 Flowers Ave., Pittsburgh, Pa. JÉZUS VAGY SANTA GLAUS ? EGY ELMULASZTOTT KÖTELESSÉG. Akármerre nézünk ezekben az ádventi napokban, mindenütt a közelgő karácsony jelei vesznek körül bennünket. Talán sehol a világon nem örülnek annyira a karácsonynak azok, akiknek haszuk van belőle, mint épen az Egyesült Államokban, ahol szavahihető emberek állítása szerint az egész üzleti év a karácsonyi hetek forgalmára van alapítva. A karácsony sikeres vagy nem sikerült voltától függ az egész üzleti esztendő, így aztán természetes, hogy a karácsonyt épen azok az emberek kiabálják a többiek fülébe legharsányabban, akiknek ahoz semmi közük sincsen. Nagyon sok jogos panasz hangzik el amiatt, hogy a karácsony igazi jelentősége hogyan halványodik el évről évre mindig jobban még a keresztyének életében is, hogy a céltalan, értelmetlen ajándék csereberélés foglalja el a helyét. A vak is látja, hogy EBBŐL a karácsonyi készületből, a melynek rohanó árja bennünket is magával ragad, akár akarjuk, akár nem, épen AZ hiányzik, akinek pedig egyedül volna joga hozzá, hogy áthassa és megszentelje az egészet. A Jézus hiányzik ebből a fékevesztett vásárolási és ajándék kozási mániából. Az emberi kapzsiság és önzés, amely nyerni, kapni akar, amely csak azért ad ajándékot, hogy nagyobb értékű másik ajándékot kapjon viszonzásképen — félretaszittot- ta a Megváltó Jézust. Amint a jeruzsálemi templom külső csarnokaiban maga Jézus is csak a pénzváltók és üzérek zsibongó és vitatkozó tömegén mehetett keresztül, hogy a templom belsejébe juthasson — úgy az ádventi heteket keresztülélő keresztyén lélek is kényszerítve van rá, hogy ilyen tömegen haladjon keresztül, mig a karácsony szent ünnepéhez ér. Minél jobban megismerjük ennek a karácsonyi készülődésnek természetét, annál jobban látjuk, hogy a Jézusnak semmi köze sincsen hozzá. A Megváltót száműzték ebből a vásárból s helyébe odaültették a pirosruhás, féhérszakállu öreget, a Santa Claust, az ajándékozás legfőbb pátrónusát, aki valami német legendőból csöppent a keresztyén világ életébe^s ahol, ugylátszik, még az Ur Jézusnál is jobban megvetette a lábát. Akármerre nézünk, ennek a derék öreg bácsinak a képét látjuk mindenütt. Jézus képét hasztalan keressük bárhol. A világ karácsonyában nem Jézus a fő, hanem a Santa Claus. Nem az az isteni ajándék, mely a kis Jézus személyében földre szállott, hanem az a zsák, amelyet a Santa Claus cipel a vállán s amely földi limlommal, haszontalansággal van tele. Annál jobb és szebb a világ karácsonya minél nagyobb és tö- möttebb ez a zsák. Vájjon a TE ádventi napjaidat ki uralja — a Santa Claus-e vagy a Megváltó Jézust? Szeretteid, veled együtt melyiket várják ? Olvassuk, hogy az amerikai keresztyénség szeme, amely állandóan fürkészve vizsgálja a keresztyénség stratégiai pontjait az egész világon, észrevette az európai protestantizmus egyik legnagyobb feladatát is. Ezt az feladatot az európai békesség legveszedelmesebb tűzfészkében, Balkánon kell végrehajtani, még pedig egyedül az evangéliumi keresztyénség eszközeivel. Az amerikai missziói lélek ezt a parancsoló szükséget már régebben felfedezte. Most azonban ,látva a mindig növekvő szükséget, még erősebben hangsúlyozza, hogy az evangéliumi keresztyénség zászlaját ki kell tűzni és diadalra kell juttatni a Balkánon is. Ott van a világ tűzfészke. A lappangó zsarátnokokat pedig csakis az evangélium lesz képes elhamvasztani. Nagy mozgalom van folyamatban, amelynek az a célja, hogy január elsejére két és fél millió dollárt gyűjtsenek össze két konstantinápolyi keresztyén kollégium, a szmirnai nemzetközi iskola és a bulgáriai amerikai iskolák részére Szófiában. Ez az összeg jórészben már együtt van, de több mint 600 ezer dollár még mindig hiányzik belőle. Akik a mozgalmat irányítják, remélik, hogy ujesztendőre az is befolyik. Sajnos, ez a pénz nem elég arra, hogy a keresztyén munkát nagy arányokban kiterjesszék. Mindössze arra lesz elégséges aratás van. Uj lelket, uj hitet ,uj életfelfogást kell el- dőre biztosítsa. Azonban ez magában is olyan vívmány, amely döntő jelentőségűvé lehet az evangéliumi keresztyénség fönnmaradásában a Balkánon. Dacára annak, hogy Amerika bámulatos keresztyéni munkát végzett az úgynevezett közel keleti országokban, ennek a munkának lelki eredményei még mindig hiányoznak. Aki ottjárt, mind azt mondja, hogy az emberek uralkodó jellemvonása- ma is féktelen gyűlölet. Ennek a vetésnek azután mindig bőséges aratása van. Uj lelket, uj hitet, uj életfjlfogást kell elültetni azokban a szerencsétlen országokban. Ettől függ Európa, sőt az egész világ békessége. Senki sem mondja,, hogy öt iskolának öt esztendeig tartó fennmaradása által elérjük ezt a célt. De ez az öt keresztyén iskola is nagyon sokat fog segíteni az állapotok javításában. A Balkán a magyar nemzet szomszédja. Ez a mező amelyet egyenesen rábízott a Gondviselés a magyar protestantizmusra. Ez volt az a mező, amelyet a letűnt századok alatt a mi vérünkből való vértanú lelkületű hittéritőknak kellett volna evangéliumi keresztyénné tenni — ha lettek volna ilyen vértanú lelkű hittérítőink. Elmulasztottuk — s a következményeket most szenvedi az ország. Amerika keresztyénsége nem tesz szemrehányást a mulasztásért. Előlép, hogy a Balkán keresztyénné tétele által rajtunk is segítsen. Isten áldása és a keresztyén világ megértő szeretete kisérje ezt a nagy munkát is.
