Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-01-24 / 4. szám
4-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3. oldal i DEBRECENBEN megjelenő “Debreceni Hírlap’’ január elseji számában elkeseredett hangon írja Baltazár amerikai ntjával kapcsolatban többek között a következőket: “A püspöknek hihetetlen nehézségekkel kell megküzdeni Amerikában, mert a kurzus messze elérő keze által gyűlöletre uszított amerikai magyarság vezetőinek egy része ennek a nemes célú kirándulásnak is gátat vet, ahol csak| lehet.” A leghatározottabb hangon tiltakozunk a “Debreceni Hírlap” eme vádja ellen. Az amerikai magyarság vézetői közül azoknak, akiket a fenti vád érint, semmi közük a kurzushoz. A kurzus hosz- szu keze hozzájuk nem ért el. Még csak próba sem tétetett arra, hogy ez a bizonyos kéz hozzájuk érjen. Azt is tudomásul veheti a “Debreceni Hírlap”, hogy bármelyik oldalról bármilyen irányba próbálnának is bennünket odaátról befolyásolni : ez ellen mindig a legerélyesebben tiltakoznánk. A mi ügyünk a mi ügyünk. Ezt csak mi ismerjük igazán. Következésképen csak mi tudjuk azt, hogy milyen álláspontot foglaljunk el egy-egy “kirándulással” szemben. Mi a “kurzustól”, de még a “Debreceni Hírlap ”-tól sem engedjük magunkat befolyásolni. ll|l MÁR MEGMONDOTTUK a mi véleményünket az ilyen “kirándulásokkal” kapcsolatban. Úgy látszik, hogy le kell azt ismételten szögeznünk. Ez pedig az, hogy az amerikai magyarság már megelégelte ezt a szűnni nem akaró, szakadatlan amerikajárást, ezeket a különböző magyarországi célokra folyó gyűjtéseket és azt óhajtanok, hogy a mi magyarországi vezérférfiaink vegyék ezt tudomásul. Mi elismerjük, hogy a debreceni kollégium nyomorban van s nagyon is rá van szorulva a segítségre. Ám mindaddig, amig magyarországi testvéreink közül azok, akiket az Isten gazdagon megáldott minden földi javakkal, nem indulnak meg és nem sietnek megmenteni pusztuló kulturális intézményeiket, senkinek sincs joga az amerikai magyarság nehezen keresett dollárjaira utazni. T\E HOGY A “Debreceni Hírlap” vélet- ^ lenül arra a gondolatra ne jusson, hogy csak mi beszélünk igy, akik Baltazárt nem szívlelhetjük, mert egyenesen rontásunkra tör, az amerikai magyarság nagy többsége azonban másként vélekedik, álljon itt a New Yorkban megjelenő “A Hét” cimü tekintélyes lap január 10-iki számának egyik vezércikke. íme : “Karácsonyi ajándékul hatalmas összeget gyűjtöttek a legitimista magyar főurak Zita volt királyné számára MEGJEGYZÉSEK A tudósítások nem közlik pontosan, ‘hogy mennyi volt ez a gyűjtött összeg, de fölötte valószínű, hogy a volt királynénak a magyar mágnások csakugyan királyi ajándékot adtak. A magyar mágnások azt csinálhatják a pénzükkel, ami jól esik nekik és valóban illetlenség lenne, ha bárki beleszólna abba, hogy milyen célra fordítsák grófjaink, báróink és főpapjaink a jövedelmüket, ami ma sem kevesebb, mint békében volt. Ellenben sajátságos, hogy ugyanakkor, amikor a mágnások szive és zsebe egy ilyen nagyarányú adakozásra nyílik meg Magyarországon, még mindig folynak a gyűjtések az amerikai magyarok között — magyarországi célokra. A legkülönbözőbb egyházi, kórházi és kulturális célok érdekében próbálják megmozdítani az amerikai magyarságot, természetesen azzal az indokolással, hogy a magyarországi nyomor oly nagy, hogy nagyobb összegeket társadalmi utón bármily fontos célok érdekében is lehetetlen felhajtani. Lehet, hogy a nyomor Magyar- országon tényleg igen nagy, de kétségtelen, hogy egyes társadalmi osztályok sokkal, sokkal jobb helyzetben vannak, mint az amerikai magyarság széles rétegei, arról nem is beszélve, hogy a szegény Magyarországon sokkal jobban élnek az emberek, minf; a gazdag Amerikában. Csudálatos, hogy azok a bizonyos kulturális intézmények, amelyek támogatásra szorulnak és amelyeknek a felsegitését az amerikai magyarságra óhajtják áthárítani, miért nem fordulnak azokhoz a magyar mágnásokhoz, akik a volt királynénak valóban fejedelmi karácsonyi ajándékot nyújtottak át? Végre is ez az özvegy hölgy egyáltalában nincs olyan tragikus gazdasági helyzetben, hogy közadakozásra szorulna és a lequeitoi kastélyban lakni, udvartartással, cselédséggel, szárnysegédekkel és udvarhölgyekkel környezve még mindig sokkal kellemesebb, mint egy east-side-i fiatban vegetálni és napi nyolc órát dolgozni a gyárban. Zita sokkal könnyebben támogathatná azokat az amerikai magyarokat, akik magyarországi jótékony célokra adóznak, mint az amerikai magyarok a magyarországi jótékonysági intézményeket. Mi tisztelettel ajánljuk az összes gyűjtő imáknak, hogy forduljanak bizalommal a magyarországi mágnásokhoz, akik sokkal könnyebben előteremthetnek százezer dollárt, mint azok az amerikai magyarok, akiknek túlnyomó részben csak a mindennapi kenyerük van -meg.” . CZÓRŐL SZÓRA IGY IR “A HÉT.” És ez az irás Baltazárnak és az övéhez hasonló céllal Amerikát járó többi nagyságoknak szól. Erről a lapról pedig még a “Debreceni Hírlap” sem süthetné ki, hogy a kurzus befolyása alatt áll. Mert ez a lap minden lehet, csak éppen kurzus-lap nem. Még azt is eláruljuk* hogy partra szállása után Baltazár ebben a lapban nyilatkozott legelőször s ennek a lapnak a karácsonyi számába irt karácsonyi cikket. Ez már csak elég világosan bizonyítja, hogy ez a lap nem kurzuslap. ll/fINDEN FÉLREÉRTÉS elkerülése vé- l±'í gett ki kell jelentenünk azonban, hogy mi ebben az ügyben igen szívesen eltekintettünk volna attól, hogy nem helyeseljük ezeket a magyarországi célok' . folyó gyűjtéseket s szivei, lélekkel o>..a állottunk volna a püspök ur mellé, ha azt láttuk volna, hogy ő megmaradt eredeti elve mellett. De amikor a püspök ur a saját szerződését megszegi, amikor az igazságot sárba tapossa, amikor szerződő társát megrágalmazza, amikor papokat küld Magyarországból a saját kerületéből Amerikába a végből, hogy virágzó amerikai magyar református gyülekezetek tőszomszédságában ellenegyházakat szervezzenek, hogy ezeket a virágzó gyülekezeteket tönkre tegyék, hogy az egyenetlenkedésnek, a gyűlölködésnek, a szere- tetlenségnek a magvát elhintsék, amikor ezeknek az egységbontó rombolóknak minden segítséget, ami csak tőle telik, odaígér: akkor ne csudálkozzék a “Debreceni Hirap” azon, hogy mi nem tudunk a püspök úrral karöltve dolgozni, még oly nemes cél érdekében sem, mint a debreceni kollégium megsegítése. íyflNDIG VOLTAK ÉS LESZNEK is emberek akik a militarizmust szép színben akarván feltüntetni s azt mondják, hogy a háborút a háborúra való teljes felkészültséggel lehet csak megakadáloz- ni. Érvelésnek szép ez s van is benne valami logika. A valóságban azonban a háborúra való fokozott készülődés egyik legfőbb oka a háborúnak. Mert, akinek van mivel ütni, az hamarabb üt, mint az, a kinek nincs mivel. A Federal Councilnak ebben a kérdésben az az álláspontja, hogy szeretettel győzze le minden ember csak éppen úgy, mint minden nemzet a gyűlölet, a harag és a bosszuállás indulatát. És ez igazán krisztusi törekvés. Nem keresztyén az, aki ilyen törekvés megvalósítását ne akarná! .............. . ...
