Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-01-24 / 4. szám

AMERIKAI MAGYAR

REFORMÁTUSOK LAPJA

Entered as second class mail matter on the 16th of October, 1924 a* tlje P. 0. at Detroit, Michigan, under the Act of March 3, 1879.

ÜRES TE1

tu

f 4«»"“'";!’. «1

1 ”4.', z*

Egyszer az Ur Isten a földre titokban Szent Péter apostolt leküldé megint:

A fényes dómokba, szegény templomokba Jár-e nép, mely még az ég felé tekint.

Szent Péter apostol ősz koldus képében Csendesen megáll egy öreg dóm előtt. Templomi imára harangoznak éppen,

Úgy nézte sokáig a jövő-menőt.

Cifra, hangos néppel tele van a járda,

Benn a templom mélyén bug az orgona.

A vén harangozó a kaput kitárta.

De nem áll meg senki, mind siet tova. Messze jár a nép a véres Golgotától, Elfeledte rég a nagy tragédiát,

A lelkiismeret már senkit sem vádol,

Egy cél van: az időt gyorsan élni át.

Szent Péter apostol, szegény öreg koldus Csak néz elmélázva, arca bánatos:

Oly szegény erényben és a bűnben oly dús, Ez a gőgös nép, mely egymásra tapos.

Az öreg koldusra, ki szürke a portól,

Rá sem nézne senki, büszke mind, ahány! Könnyel a szemében csendesen befordul Az öreg templomnak nyitott ajtaján.

Szegény, ódon templom úgy áll elhagyatva, Mint üres szív, melyben nincsen gondolat. Egy-két öreg asszony bóbiskol egy padba, Az egyik sarokban pár gyermek mulat,, Cifra ruhás hölgyek jönnek be kevélyen, Hogy lássák, mi most a legújabb divat.

Hol a lélek Uram, aki téged féljen,

Hol a szív, a melyben van még áhitat?

Hiába csendül meg Istent kérő ének Az ódon cirádás boltivek alatt:

Nincsenek itt mások: Koldusok, szegények, Kiktől a boldogság messze elmaradt,

Kik a nagy mélységből kiáltanak hozzád, Alert az Élet rájuk nagy terhet rakott;

A tudósok, bölcsek nem keresik orcád, Elkerülnek mind a boldog gazdagok.

Az Isten szolgája, mint egy ősz apostol, Mint a folyó méz az ajkán a beszéd;

De hiába volna kezében az ostor.

Nincs aki hallgassa, a nyáj szerte-szét.

Ó Kegyes Megváltó, nem ismernek téged,

Ez a nép, mely egykor vállára kapott,

Mi hozzád vezetné, már mindent feléget És szent emlékedre durván rátapos.

Az apostol arcán forró könnycsepp perdül,

A nyájat kereste és hogy nem leié S mert az Élet útja a bűn felé ferdül,

Lassan, gondolkozva ballag kifelé.

Jézusom, hiába hullt véred a földön,

Oly kevés van, aki még követ;

S én, ha mint próféta palástom felöltöm,

Mily sokan lennének, ki rám dob követ.

S mig az Úrhoz vissza, mennybe szállni készül, A szomszéd korcsmába téved a szeme,

Ott már emlegetik az Istent merészül,

Vad, duhaj nótákat kisér a zene,

Itt már csak úgy nyüzsög ember-ember hátán, Bor, sör és pálinka minden asztalon.

S az asztal tetején ott trónol a sátán,

Itt már az övé a lelki hatalom.

És mikor az este a fátyolét lebontja,

Hogy a sivár földet befedje vele,

Büszke Babylonnak elszáll minden gondja,

A kávéház, színház ugyancsak tele.

Mi lett a művészet? . Cifra rongyban vétek. A népet valami uj láz lepte meg.

A művészek ajkán trágár, vad beszédek,

S hallod Uram, mégis tapsol a tömeg.

Uram, az embernek adtál bölcsességet,

— Busan mondja Péter az Isten előtt, —

De arra használja, hogy gúnyoljon téged, Begborzaszt a tette csontot és velőt.

És a nép nem ébred soha öntudatra.

Az ur fényes arca fenséges, komoly;

Némán int Péternek, a földre mutatva, Honnét lefelé száll sötét füstgomoly.

Felcsapnak az éjbe nagy, vérvörös lángok, Rekedt, vad orditás hangzik azután, Jajgatással vegyest ropog a zsarátnok, Szaladgál a népség, észnélkül, bután.

A mulató várost felgyujtá a sátán,

Egyik utcasarkon kajánul nevet.

Megdöbben Szent Péter a nagy tűzvész láttán: Ó, hányán hívják most, Uram, szent neved!

lm, a gyönge nép, mely a bűnnek tömjénez, Mily könnyen megleli mostan az utat Az ő elfelejtett igaz Istenéhez,

Mikor nagy bujában lelke rámutat.

Könnyétől lesz nedves háza kormos üszke, Bánatos szemével lefelé tekint;

És alázatos lesz a gazdag, a büszke És a templom holnap telve lesz megint.

KERSÉK JÁNOS.

VOL. XXVI. ÉVFOLYAM

DETROIT, MICH., 1924 JANUÁR 24.

NO. 4. SZÁM