Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-11-07 / 45. szám
4 ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 45-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA American Hungarian Presbyterian and Reformed Church Paper. Published Weekly — Megjelenik hetenkint. Published jointly by the Reformed Church in the U. S. and the Presbyterian Church in the U. S. A. Rev. Edmund Vasváry, Editor Rev. Samuel Horváth, Managing Editor Rev. Sigismund Laky, Associate Editor Minden közlemény, előfizetési vagy hirdetési dij erre a címre küldendő: AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA BOX 448 HOMESTEAD, PA. Subscription terms:............. $2.00 per year, sent anywhere. Előfizetési dij: ..........Egy évre két dollár, bárhová küldve. 5 Entered as second class mail matter, August I 14, 1925 at the Post-office at Pittsburgh, Pa. under the act ot March 8, 1879. V_____________________________________________—J REFORMÁTUS SZEMMEL A HÁBORÚ EGY ELFELEJTETT OKA. Amikor Amerika népe a fegyverszünet napját üli s megmozdul benne a keresztyén ielkiismeret, megpróbálja megtalálni a lehetőségét annak, hogy a háborút hogy lehetne száműzni az emberiség életéből. Különösen ebben az esztendőben sokat beszéltek és Írtak erről a kérdésről Amerikában. És nagyon természetesen megállapították, hogy a háborút igenis meg lehet szüntetni s hogy keresztyén ember háborús párti nem lehet. Nem vonjuk kétségbe ezeknek a kutatásoknak és törekvéseknek őszinte voltát. Minden keresztyén embernek hinnie és vallania kell, hogy az evangélium alapján igenis meg lehetne minden vérontást szüntetni, mert csak az a világ lehet biztonságos hely, amely a Jézus vére által megváltott világ s amelyben a legfőbb és egyetlen törvénykönyv az Isten igéje. Ne feledjük azonban el, hogy mint minden nagy bajnak orvoslását, úgy ezét is a baj gyökerénél kell keresni. Álljon talpra az egész keresztyén világ, neveljen Jézus szive szerinti keresztyéneket gyermekeiből, ifjaiból s akkor lesz majd olyan jövendő nemzedék, amely a háború rémével is egyszer s mindenkorra le tud- számolni. Egyelőre még, sajnos, csak azt látjuk, hogy a jövő nemzedéke olyan nevelést kap, amelyben a küzdelem, a verekedés szeretete játssza a legfőbb szerepek egyikét. A történelem, amit mi is tanultunk és a mi gyermekeink is tanulnak, alig más, mint az igazságos és igazságtalan háborúk, véres események szakadatlan sorozata. A mindennapi életben is annak adjuk a dicséretet és pálmát, aki akármilyen verekedésben győztes marad. Ha két fiú az utcán összeverekedik, a körül állók legtöbb esetben biztatják őket és megelégedéssel veregetik meg a vállát annak, amelyik jól helyben hagyta a másikat. Az iskolák sportja alig egyéb, mint a brutális erő felmagasztalása. Amit egy egy High School vagy egyetem fiai a football versenyeken véghez visznek, az lehet érdekes, sőt egyenesen vadító látvány annak, aik szereti, de az is bizonyos, hogy a játszókban és nézőkben csakis a verekedés alacsony ösztönét ébreszti fel, épen azt az ösztönt, amit a legnagyobb gonddal kellene nyesegetni és irtani az ember leikéből. Vájjon hogyan remélheti a társadalom a háború megszűnését, ha maga minden eszközt felhasznál, hogy épen a verekedés ösztönét fejlessze az ifjúságban? Ha egyszer már megtanulná az emberiség, hogy ne a verekedés, hanem a haladás, a tudomány, a hit, az emberszeretet hőseit tegye történelmében az első helyre, már ezzel óriási lépéssel közelednék az általános béke megvalósulása felé. Nem akarja a háboruellenes mozgalom megsérteni a köteles kegyeletet azokkal szemben, akik kötelességüket teljesítve haltak meg, vagy nyomorodtak el. De végre valahára erőtelejs szavakkal tiltakozik az ellen, hogy az emberiség legnagyobb alakjai gyanánt azokat állítsák oda- azokat, akik csak az emberölés terén váltak ki és csak másod vagy harmadrendű csillagokként állítsa oda azokat, akik a valódi haladást munkálták egész életük odaáldozásával. Követeli a mozgalom, hogy válassszák el a dicsőséget az ember öléstől s ne a katonákat, hanem a nevelés, a hit, a tudás, a jótékonyság apostolait állítsák oda a serdülő nemzedék elé hősök és követendő példa gyanánt. Sok idő fog még addig eltelni, mig ezek az álmok valóra válnak. De akármilyen messze is van a megvalósulás, a keresztyén világnak hittel, bizalommal és ami szintén fontos: okos belátással kell dolgozni a szebb és jobb jövendőért. Atyák, anyák, csupán a külső dolgokra vonatkozó múlandó bölcsességre oktatjá- tok-e gyermekeiteket? Tanításotok summája legyen az, hogy a bűnnel szakítani, Istennel megbékélni a legfontosabb dolog és hogy az elkezdett pályán csak az képes a célig haladni, aki tud férfiasán “nem-nem-sohá”-t mondani a csábításnak. Lelkipásztorok: vájjon lágy, altató beszéd-e beszédetek, — vagy harsonaszó a bűn elleni szent harcra, az állhatatos magatartásra? Fiák, leányok: befogadjátok-e az intő szót, üdvötökre, — vagy megvetitek, vesztetekre ? ! TUDAKOZZÁTOK AZ ÍRÁSOKAT NOVEMBER 8, VASÁRNAP. — "Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Ur Isten. Térjetek meg azért és éljetek.” (Ezékiel 18:21-32.) Olvasandó: Luk 6:12-23. Isten szomorú szívvel nézi az élet viharától a bűn iszapjába sülyedt emberi lelkeket. Látnia kell, hogy az emberi lélek, ami arra van hivatva, hogy éljen, annak a gonoszság utálatosságai miatt meg kell halnia. Ő nem gyönyörködhetik ebben a képben, az Ő atyai szive fáj az elpusztuló emberért. Halljuk meg azért az Ő szavát, amit Ezékiel kiált felénk: Térjetek meg és éljetek! NOVEMBER 9, HÉTFŐ. — “Ha azért eszel, majd és megelégszel: dicsérjed az Urat.” (V. Móz. 8:10.) Olvasandó: Márk 12:1-12. Isten igéje arra figyelmeztet bennünket, hogy hálaadással dicsérjük az Urat, ha aszatlhoz ülhetünk. Az igének alkalmazását kezdhetjük mindenesetre azon, hogy keresztyén ember nem ülhet asztalhoz hálaadó imádság nélkül és nem is kelhet föl onnan Isten magasztalása nélkül. NOVEMBER 10, KEDD. — "Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk a Jézus Krisztus által.” (Róm 5:1.) Olvasandó :Ján. 3:14-21. A mai nap Luther Márton születésenapja. Nem természetes-e, ha ezen a napon a fölött az ige fölött elmélkedünk, ami az ő számára minden erőnek és örömnek forrása volt ? Attól fogva az lett életének tartalma és célja, hogy a világnak ezt az újra felfedezett régi igazságot hirdesse: Megigazulván hit által, békességünk van Istennel. Ezt a békességet Luther hite által Krisztusban találta meg. NOVEMBER 11, SZERNA. — “Megszáradt a fü, elhullt a virág, de Istennek beszéde mindörökre megmarad.” (És. 40:8.) Olvasandó: Máté 26 : 57-68. A haldokló természet képe bánatos hangulatot kelt bennünk. Saját elmúlásunkra emlékeztet minket. “Az Urnák beszéde mindörökre megmarad,” mondja próféta. Isten igéje tanit meg, hogy ha a kegyelmi időt jól használjuk, megtartatunk. NOVEMBER 12, CSÜTÖRTÖK. — “Hazug és hazugság atyja. (Ján. 8:44.) Olvasandó: .Tán. 10:22-30. Kiről mondja ezt az Ur Jézus? Az ördögről. S mit jelent ez, hogy az ördög a hazugság atyja? Azt, hogy minden hazugság az ördögtől származik. Jól meggondoltad-e már ezt? Könnyen ve- szed-e már ezt? Könnyen veszed-e, a hazugságot ? Kivánsz-e tovább az ördögnek szolgálni, vagy kész vagy ezeket a hazugságokat megbánni és elhagyni? NOVEMBER 13, PÉNTEK. — “Kölcsön ád az Urnák, aki kegyelmes a szegényhez; és az ő jótéteményét megfizeti neki.” (Példab. 19:17.) Olvasandó: Ján. 10:31-42. Úgy látszik, sokan közülünk elvesztették bizalmukat Isten iránt és az ő ígérete iránt is. Mert a szegények ügyére, a keresztyén szcretetmun- kára nincs semmi pénzük, nincs betenni valójuk Isten nagy kölcsönintézetébe. Pedig Isten hűségesen megtartja ez alapigénkben kifejezett ígéretét — ma is. NOVEMBER 14, SZOMBAT. — “A tövis helyén ciprus nevekedlk.” (Ézsiás 55:13.) Olvasandó: Ján. 8-12-27. A tövis a megpróbáltatást példdázza. A megpróbáltatás töviséből jut mindenikünknek. Isten egyenest azzal mutatja meg irántunk való szerétét, hogy megpróbáltatást bocsát reánk. (Zsid. 12:6.) Szüskségünk van erre. De hü az Isten és állja az ő Ígéretét: a tövis helyén kihajt a ciprus, a megpróbáltatást fölváltja a szabadulás.
