Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-11-07 / 45. szám
45-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5-ik oldal HALDOKLIK AZ EURÓPAI PROTESTANTIZMUS ? Tizennégy európai országban a protestantizmus valósággal élet-halál harcot folytat — ez a megállapítás a lényege annak a szomorúan érdekss, nagyfontossá- gu cikknek, amely most látott napvilágot a “Current History” cimü nagytekintélyű amerikai folyóirat novemberi számában. A cikkket Rév. George Stewart irta, aki a new yorki Madison Avenue presbiterián egyház másodlelkésze. Rév. Stewart, mint a Near East segélybizottság tagja, sokat utazott Európában és Kisázsiában és könyvet is irt az európai keresztyén egyházak állapotáról “The Church of Christ in Europe” címmel. Lélekbemarkoló cikkében a következőket írja: A lerongyolódott Európa. Európa a háború miatt sok tekintetben valósággal lerongyolódott. Mindenütt meglátszik a politikai, gazdasági, pénzügyi, társadalmi téren előidézett változás, de ami a keresztyén embernek legfájdalmasabban tűnik fel, az a vallásos élet terén előállott nagy és megdöbbentő változás. Ez a változás minden vallás felekezetet többé kevésbbé érint, de igazi tragédiává válik az európai protestáns egyházak életében. A vallásos élet megbénulása a mai Európa legszomorubb jelenségei közé tartozik. Azok az eszmék, amelyekkel a protestantizmus ajándékozta meg a világot, ma Európa legtöbb helyén veszedelemben vannak. A rengeteg más kérdés miatt, a melyeknek a mindennapi, gyakorlati élethez a világ felfogása szerint több közük van, a vallásos,, egyházi kérdések meglehetősen a háttérbe szorultak a békekötést követő esztendőkben. Kenyér, ruha, hajlék kellett a világnak s a mindennapi élet kiáltó szükségei között megfeledkezett a lelki életet szolgáló intézményről, az egyházról. Az egyház maga is szerényebb s nem igyekszik azonnal előtérbe nyomulni, mihelyt a szükség szoronga- tását érzi. így aztán az európai egyházi élet óriási bajairól és nehézségeiről a nyugati világ csak lassan kezdett tudomást venni. Az európai egyházak is ugyan abban a betegségben szenvednek, amiben az ottani élet általában szenved: érzik a le- gyözetés, a gyűlölködés, a kapzsiság és a félelem vaskapcsainak szorítását. Az osztálygyülölet ma sokkal nagyobb Európában, mint bármikor is volt. A társadalom egyes rétegei gyanakodva, gyűlölködve néznek egymásra. A háborúért való felelősséget senki sem vállalja, vádolni azonban annál inkább kész minden nemzet, minden társadalmi csoport a másikat. Mindenik osztály úgy érzi, hogy aránytalanul és jogtalanul többet szenvedett és szenved, mint a másik. A békés- ségtől még nagyon messze vannak az európai országok. Szétdarabolt egyházak. Az európai protestáns egyházakra az egyes országok szétdarabolása hozta el a legnagyobb csapást. Illetve, a szétda- rabolás révén betömődött állami segély- források. Az egyházi élet ezekben az országokban mindig az állami támogatás mankóján járt. S igy most, amikor sokkal több segítségre volna szükségük, mint bármikor, ennek a segítségnek az állam részéről való teljes elmaradása katasztrófát jelent az egyházi életre. így szenvednek például az erdélyi kisebbségi egyházak, a magyar református és unitárius, a szász lutheránus és a magyar katholikus egyházak. Itt a magyar kormánytól kapott államsegély teljesen meg szűnt, román államsegélyt pedig csak imitt amott kapnak. Még nehezebb a helyzet azon a lengyel területen, amely azelőtt Németországhoz tartozott. Itt a nép teljesen magára van hagyatva s ha egyházi életet akar élni, mindent magának kell előteremteni akkor, amikor amúgy is nyomorúságban él és a drágaság és a nagy adó nehezedik reá. Igaz, hogy ez az állapot, valamikor hosszú esztendők múlva, áldásos lesz majd arra a népre és az egész egyházi életre, de addig még igen nehéz éveken kell keresztülmenniök. A hitetlenség munkája. A pénzügyi helyzet súlyos volta mellett súlyos csapás az is, hogy a protestáns egyházak sokat veszítettek tekintélyükből és nem egy országban számban is erősen megcsökkentek. Igaz, hogy ezek a megdöbbentő jelenségek most már múlófélben vannak. Az istentagadás és vallás- talanság óriási pusztítást okozott a protestáns egyházakban. 1920-ban például 350 ember jelentette be, hogy semmiféle egyházhoz sem akar tartozni a jövőben. Ez Németországban történt. Két esztendő múlva ugyanott ez a szám már 150 ezerre csökkent s azóta állandóan kiseb- bedik. De még igy is szívfacsaró jelenség. Elpusztult templomok. Roppant csapást jelent a vallásos életre a templomok és egyházi épületek, iskolák stb. elpusztulása a hadi zónákban. Nemcsak a francia templomok pusztultak el. Keleti Poroszországban összesen 117 pro testáns templom pusztult el, amelyek közül még ma sincsen újjáépítve egvetlen egy sem. Latviában az egyházi épületek negyedrésze romokban hever. A keleti fronton egész megszokott látvány az a romhalmaz, amely valamikor templom volt. Lengyelországban 105 protestáns templom semmisült meg és 23 iskola épület. Galíciában csaknem minden templom elpusztult vagy megsérült. Romániában szintén hasonló eset áll fönn, Oroszországban épenigy. Szerbiában és Bulgáriában sem lehet előnyösebb helyzetről beszélni. Óriási baj, hogy az úgynevezett nemzetiségi kisebbségek az egyes országok megcsonkítása révén el vannak szakítva anyaegyházaiktól. Hogy ez mit jelent például a magyar református egyház életében Felsőmagyarországon vagy Erdélyben, vagy lenn a Bácskában, azt fölösleges volna bővebben fejtegetni. Elveszett egyházi vagyonok. A pénz elértéktelendése szintén mérhetetlen csapást jelentett az egyházakra. Az egyházak minden készpénzvagyona tönkre ment, alapítványok semmisültek meg. Például a berlini vagy a jénai nagy egyetemek óriási alapítványainak értékéből ma nem lehetne egy öltözet ruhát venni. így jártak a magyar protestáns intézmények is. Ez hozta magával ,hogy a lelkipásztorok javadalmazása is lényegtelen csekélységgé zsugorodott össze sok országban. Franciaországban például, ahol pedig aránylag sokkal jobb viszonyok vannak, akárhány protestáns lelkész van, a kinek havi jövedelme amerikai pénzben öt dollárt tesz ki. Vannak egyházak román területen, ahol a havi jövedelem nem több két dollárnál. A lelkészek nyugdijának, az özvegyek és árvák segélyezésének ügye pedig teljesen reménytelen. A pénz összezsugorodása és a kormányok ellenséges magatartása miatt számos protestáns kórház és jótékonysági intézmény vagy megszűnt, vagy a legnagyobb nehézséggel tudja folytatni m*n- Ráját. A lengyelországi protestáns iskolák csaknem mind megsemmisültek. Po- senben a német lutheránus lelkészek gyér mekeinek egyetlen intézetét a lengyel kormány bezárással fenyegeti. A szer- bek egy magyar református árvaházat egyszerűen bezártak, a csonkamagyarországi árvaházak és kórházak is állandóan a legsúlyosabb anyagi zavarokkal küzdenek. Madridban egyik karácsony napján EMIL BANKHÁZA FOURTH AVE. 9. STREET NEW YORK
