Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-10-31 / 44. szám
6-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 44-ik szám VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE. Lecke 1925 november 15-re. Pál elfogatása Jeruzsálemben. Apostolok cselekedetei 21 27-39. COPYRIGHTED BY PROVIDENCE LITHOGRAPH CO. ARANY IGE: Ha pedig mint keresztyén szenved, ne szégyelje, sőt dicsőitse azért az Istent. I. Péter 4:16. Pál apostol eltávozott Milétusból. Maga után szomorú sziveket hagyott. Előtte a megpróbáltatások hosszú sora állott. Hajója először Tirásba nkötött ki. Pál azonnal meglátogatta a keresztyéneket és elmondotta nekik, hogy az Isten mennyire megáldotta az ő missiói munkáját a pogányok között. Dacára annak, hogy a tirusi keresztyének intették Pált, hogy veszedelmes neki Jeruzsálembe mennie, ő elbúcsúzott tőlük és útját folytatta. Meghatóan búcsúztak el a tirusiak tőle. Cézáreában is kikötött Pál hajója. Ebben a városban Fülöp leányai jövendölik meg Pálnak, hogy Jeruzsálcmban össze fogják kötözni s úgy fogják bántalmazni. De semmi sem tudta vissza- riasztatii eredeti szándékától, attól, hogy Jeruzsálembe menjen. “Én nem csak megkötözi et- ni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Ur Jézusnak nevéért.” (3 v.) Pál apostol erős elhatározását látva, a tanítványok nem tehetett mást, mint azt mondták, hogy “Legyen meg az Urnák akarata.” (4. v.) Pál megérkezett Jeruzsálembe. Megtérése óta ötödször jött e városba. És utoljára. Súlyos gondokkal telten érkezett. Úti társai pénzt hoztak magukkal. A pogányckból megtértek adományát a jeruzsálemi szegények segélyezésére. A jeruzsálemi keresztyének nagy örvendezéssel fogadták őket. Szemeikbe könnyek gyűltek, mikor hallották, hogy mennyire terjed az evangélium a pogány népek között. Alig végezte el Pál beszédeit, a jcruzsálemiek elmondották neki, hogy sokan vannak közöttük, akik a zsidó törvényeket megtartják, s akik azt állítják Pálról, hogy ő nemcsak a törvények ellen beszél, hanem sokakat le is téritett a törvények megtartásának útjáról. Azt tanácsolták neki, hogy bizonyos zsidó férfiak társaságában tegyen eleget a zsidó ünnepek alatt a törvényeknek és a vádaskodók abban fogják hagyni vádaskodásaikat. Pál engedett az intő szónak, de hiába. A zsinagóga vezetői fellázították a népet Pál ellen. Azt állították róla, hogy pogány vallásu embert vitt az a templomukba. Megragadták, összekötözték. Ázsiából jött zsidók szították a gyűlölet lángját ellene. A közelben tanyázó római katonák mentették meg Pált és vitték mágukkal a helytartó elé. A helytartó azt gondolta, hogy Pál gonosztevő, tehát rabblincsekbe verette. Mivel nem tudta megérteni a lázongó zsidóságtól, hogy mivel vádolják Pált, tőle kérdezte meg. Pál megmondta a helytartónak, hogy ő zsidó léttére római polgár. A helytartó kénytelen volt megadni neki a polgárokat megillető védelmet. Megengedte, hogy Pál beszédet tartson a lázongó népnek. Elmondta Pál, hogy ő kicsoda, hogyan tért meg. De hiába volt védő beszéde, a zsidók keveredtek Pál miatt és egymással meg- meg Pált. A helytartó ezt nem tehette meg, s amikor a saducceusok és farizeusok egymással vitába keveredtek Pál miat és egymással meg- hasonlottak, a helytartó Pált a saját kastélyába vitette. A jeruzsálemi lázongás sok igazságra tanít bennünket. Pált a nép nem ismerte, személyes ellensége nem volt mert nem is lehetett. Egynéhány ember lázitotta fel a tömeget. S a tömeg kész volt az ártatlan embert darabokra tépni. Akik a népet lázitották, semmit nem tudtak Pálra bizonyítani. Vádaskodásuk alapot nélkülöző feltevés volt. Ez azonban nem tartotta őket visz- sza attól, hogy meg gyilkoltassanak egy embert. A nagy tömegben azt látjuk, hogy nem a saját lelkiismeretére hallgat, hanem a lázitó szóra. Mikor a törvény embere megkérdezte, hogy mi a vádjuk, egyik sem tudott elfogadható feleletet adni, de nem is adhattak, mert nem tudták, hogy miért lázonganak. Milyen ellentétben áll a lázongó, vérszomjas tömeggel Pál, aki nyugodtan, félelem nélkül áll ott. Remegés nélkül tesz bizonyságot megtéréséről, hitéről. Milyen szép példa előttünk az ő élete, példája, bátorsága. Kövessük a példát, Istentől mi is bátorságot fogunk nyerni. (L. Zs.) Lecke 1925 november 25-re. A mértékletességről. Ef. 6:10-20. ARANY IGE: “Legyetek erősek az Urban, és az ő hatalmas erejében.” Ef. 6:10. Ha figyelemmel olvassuk a Bibliából azt a részt, amiről mai leckénkben tanulunk, meglepő dolgokat figyelhetünk meg. Leghelyesebben tesszük, ha nem csupán az 10 verstől olvassuk ezt a részt, hanem elejétől kezdve. A müveit, magas iskolákat kijárt Pál, a hatalmas római császárságnak polgára, a Krisztust INGATLANFORGALMI OSZTÁLYA SAJÁT ÉPÜLETÉBEN DETROIT — MICHIGAN. 7932 W. JEFFERSON AVE. hirdeti mindenütt amerre csak jár, kel. Ahová személyesen vissza nem mehet, oda levelet ir. Még távollétében'is szivén viselte azoknak jólétét, akik keresztyénekké lettek. Jól tudta, hogy mennyi kísértésnek vannak kitéye, hogy mily szükségünk van bátorításra, oktatásra. Mai leckénket azzal kezdi, hogy inti a gyermekeket, a szülők iránti engedelmeségre. A szülőket figyelmezteti, hogy gyermekeik iránt kötelességeik vannak. Egymással küiömböző viszonyban élőket inti, hogy jó akarattal viseltessenek, egyik a másik iránt. Tanításának veleje csak ezután következik. Az életet egy nagy harcmezőnek képzeli el. E harcmezőn az igazság és a gonoszság állanak egymással szemben. A gonoszság minden eszközt felhasznál, hogy az igazakat tőrbe ejtse. Az igaz embernek, — s az, aki Jézust magáévá fogadta más ember nem lehet — állandóan harcra készen kell állania. Harcolnia kell a ravaszsággal, a sötétségből alattomosan harcol» kisértéssel. Nem könnyű dolog ez. Mert hiszen a kisértő rendesen akkor jő el, amikor az ember legkevésbbé sejti, amikor készületlen. Vegyétek fel a hitnek paizsát, mondja Pál, az id- vesség sisakját is vegyétek fel, és a léleknek kardját. Legyetek készen. Ne engedjétek, hogy a gonosz győzedelmeskedni tudjon felettetek. A gonosz, amelyik kisérti testeteket. A mértékte- lenségnek gonosz kísértése, talán az iszákossá^ ördöge, olyan kívánságok, amelyek könnyen győzedelmeskednek felettünk, ha készek nem vagyunk. Test ellen harcolni nem olyan nagyon nehéz dolog. Minden időben az emberek készek voltak a test ellen harcolni. Ha egyik ember a másik teste fölött győzedclmet aratott, hősnek tartották. Pedig nem az az igazi hős, aki vasból, acélból való fegyverrel képes győzni. Az igazi hős, aki a lélek fegyvereivel képes győzedclmet aratni a lélek ellenségei felett. Mert a lélek ellenségei először a testet ejtik tőrbe. “Nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, az élet sötétségének világbirói ellen, a gonoszság lelkei ellen.” (Ef. 6:12.) Azok ellen, melyek a test kisértésével megölik az ember lelkének ártatlanságát is. Ezek ellen kell felfegyverkezni a hitnek paizsával, az idvességnek sisakjával, a léleknek kardjával, ezek ellen kell a keresztyéneknek magukat körül övezni igaz- lelküséggel, kell felöltözködniök az igazságnak mellvasába. Ezek miatt kell felsaruzni lábaikat a békesség . evangéliumának készségével. Mind olyan fegyverek, amelyeknek használata nagy áldozat készséget, önmegtagadást, igazán erős lelkűidet kívánnak. Pál apostol intését nekünk is figyelembe kell vennünk, mert hiszen minket is azok a kisértések igyekeznek megejteni, amik az első keresztyénnek napjait tették nehezekké, s mi is azokkal a fegyverekkel tudunk győzedelmesen kerülni ki az élet nehéz harcából, amelyek győ- zedelemre segítették azokat az első keresztyéneket, akiknek küzdelme nehezebb volt, mint a mienk, akik elhagyták pogány isteneiket, szokásaikat, életmódjukat, s emiatt üldöztetéseket kellett szenvedniük, gyakran épen szeretteik részéről, de akik annyira erősek voltak, mert nagy volt a hitök, hogy maga Pál arra kérte őket hogy érette, az apostolért is imádkozzanak ahhoz az igaz Istenhez, aki megszabadította őket a lelki sötétség szolgaságából, a kísértések hatalmából. E mai lecke arra tanítson minket, hogy ne csak testünkre, hanem lelkünkre is gondoljunk, s értsük meg, hogy testünk kívánságainak ha szolgái leszünk, lelkünk ártatlanságát is eldobják. Értsük meg, hogy ha a test kívánságainak engedünk, a biin szolgái leszünk, ha a lélek intelmeit fogadjuk meg, Isten országának szabad polgárai leszünk. (L. Zsi.)
