Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-10-31 / 44. szám
2-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 44-ik szám Elmélkedés a Reformáció ünnepén. Ján. 17:15. ELŐIMA: Dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás térjen a Te nagy nevedre, örökkévaló Isten, édes Atyánk, a Jézus Krisztus által! Felséges és dicsőséges a Te neved, leirhatatlan a Te nagyságod, kibeszélhetetlen a Te jóságod. Áldunk minden jóságodért és dicsérjük a Te örökkévaló nagy nevedet. De amikor a reformáció évfordulóját ünnepeljük, különösen magasztaljuk a Te atyai szerelmedet. A nép, amely sötétségben ül, lát vala nagy világosságot. A te hőseidet küldted, hogy terjesszék a világosságot, az evangélium világosságát. Áldott legyen a Te atyai szived ezért a csodálatos világosságért ,amelyet újra lángra gyújtottál, a reformációval. Add Atyánk, hogy a Te igéd világossága fényeskedjék szivünkben és lehessünk a Te munkástársaid, a Te félve szeretett gyermekeid életünknek minden idejében, Jézusunkért. ÁMEN! Elmélkedés: A kér. diákok szövetségének jelszava, — alapigénk. Ez a hatalmas szövetség, a mely magába öleli a világ minden népének kér. diákjait, ezeket a szavakat választotta jelszavának. A diákság igazi hordozója, a kér. egység gondolatának. A reformáció emlékünnepét üljük! Seregszemlét tartunk ! Lelki szemeink előtt felsorakoznak mindazok az egyházak, amelyek az evangélium világosságát terjesztik, amelyek hálás szivvel gondolnak a reformátorokra, akik újra visz- szaadták az evangélium világosságát e világ népeinek. De amikor sereg szemlét tartunk, a mikor látjuk a különböző evangéliumi egyházakat, lelkünket fájó érzés járja át, az egység hiánya miatt, a széttépett- ség miatt. Milyen borzasztó erő, milyen leirhatatlan hatalom lehetne az evangélium, ha az evangéliumi egyházak között meglenne a szent egység! Ha mindnyájan egyek lennének! 1 Modern világunknak legnagyobb kér. gondolkozóit foglalkoztatja az egység gondolata. Világkongresszusok főtárgya ez. A legmelegebb szivek ezért imádkoznak, a legáldottabb kezek ezért munkálkodnak. Vájjon mikor jön el a nagy egység? Vájjon, mikor jön el Jézus imádságának beteljesedése, hogy az ő tanítványai mind egyik legyenek ?! Eljön, bizonnyal eljön az idő, amikor pieg lesz a nagy egység, a Főpásztor: Jézus pásztorbotja alatt. De mikor lesz ez? Mennyi imádság kell ehhez! Menynyi önfeláldozás ! Mennyi odaadás ! A nagy seregszemlében, amelyet a világ összes evangéliumi egyházai felett tartunk e nagy napon, vessük most tekintetünket egy sziikebb körre: ami magyar kálvinista Sionunkra! Fia az ősi magyar földre nézünk, bánattal teljes a mi szivünk, mert Sionunk darabokra van tépve! Oh, mennyit szenved a magyar kálvinista Sión! Mintha csak a Sátán minden fegyverével ellene támadt volna! Harangjait elnémítják, templomait bezár ják, pásztorait és tanítóit sok-sok helyen földönfutóvá teszik. Iskoláit elrabolják, gyermekeit iizik-hajtják. Amikor ezt a fájdalmas romlást látjuk, amikor látjuk széttagolt magyar kálvinista Sionunkat, nem szakad-e föl szivünkből a könyörgés! Uram hozzad el újra a megszentelt egységet, hogy mindnyájan újra egyek legyenek! Hát nagy Amerikában? Bomladozik, szakadozik itt is a magyar kálvinista Sión. Különböző csoportokra szakadva, egymást meg nem értve él máról-holnapra, anélkül, hogy keresné, megértené egy mást. Lesz-e majd próféta, akinek szava, mint isteni szózat csendül föl és egységet teremt? Vagy talán darabokra tépve, egymást tépve-marva, pusztul el a magyar kálvinista Sión Amerika föld- pén ? Oh, ha valamiért igy kell imádkozni: kell imádkozni az amerikai magyar kál- vinizmusért! Vajha Istennek áldott szent lelke ragadna meg minden magyar kálvinista szivet az egység gondolatával és lenne szent egyesülés, Krisztus testének építése, magyar Sionunk feltámadása. Szent Atyám, tartsd meg őket a Te nevedben, akiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi — igy imádkozott a Főpásztor az ő juhaiért. Az ő isteni lelke előtt, az ő híveinek nagy, szent egysége, lelki közössége lebegett! Talán soha nem állott a kér. világ távolabb ettől az egységtől, mint éppen ma! Nemcsak hogy a régi történelmi egyházak nem harcolnak együtt, hanem uj egyházak keletkeznek esztendőről- esztendőre. De éppen ezért, mivel ilyen nagy a széttagoltság, ébred fel a legjobb kér. lelkekben az egység utáni vágy. Ma még talán kevesen vannak. Ma még talán csak álomnak tetszik sokak előtt a szenteknek egyességé! De eljön az idő, amikor megvalósul a nagy egység, a Főpásztor pásztorbotja alatt. Ezért imádkozzunk, ezért dolgozzunk, ezért áldozzunk ! ÁMEN ! LTTÓ IMA: Hálát mondunk újra Neked, Örökkévaló Isten, a Te kegyelmedért, a Te jóságodért, a Te szerelmedért! Köszönjük mi néked az Ige világosságát, amelyet újra megadtál az egész világnak. Köszönjük Te néked, a Te országodat, amelyben egyesíteni akarsz minden népet és minden nemzetet! Óh, hozd el Atyánk erre a tépelődő, bűnös világra, minél előbb a Te országodat, hogy mindnyájan egyek legyenek! Adj buzgó szivet gyermekeinknek, hogy a Te országodért éljenek és munkálkodjanak. Hallgasd meg ismádságunkat, Jézusunkért. ÁMEN! Dr. HERCZEGH JÓZSEF. GYERMEKEKNEK, Egy vendéglőben egyszer négy utas ült egy asz tálnál: egy gazdag kereskedő, egy jómódú föld- mives, egy nagy gyáros és egy egyszerű mester ember. Az üzlet menetéről s a nagy nvereség- beszélgettek, amit sikerült elérniök. A kereskedő örömmel szólott nagy kiterjedt kereskedéséről, felsorolta hajóit, melyek a tengeren vitorláznak, beszélt ama sok pénzről, mit távoli országok neki jövedelmeznek és boldogságtól sugárzó arccal fejezte be előadását: Gazdag ember vagyok. Valóban gazdag vagy, — monda a földbirtokos, — ámde gazdagságod a vizen úszik s felette könnyen elnyelhetik a habi k, pénzedet meg messze távol, idegen világban gyümölcsözteted, óh, de milyen könnyen meg-'-dhatnak; ám én vagyok igazán gazdag, ki va;:vonom, birtokom nem veszíthetem el oly könnyen Tétezer hold földem van, 400 darab ökröm, 40 lovam stb. és évente sok jószágot szoktam eladni. És birtokomat a tenger el nem pusztíthatja, messze idegenben meg nem csalhatnak, mert jó magam vigyázok mindenre. A nagy gyáros gúnyosan mosolygott eme beszéden s igy szólott: A jégeső azonban tökre verheti gabona földeidet, egy marhavész meg elpusztíthatja minden jószágodat, mig nálam másként áll a dolog. Nagy, hatalmas gyáraim vannak és gyártmányaim igen kelendők. Aztán meg minden az utolsó szegig biztosítva van s igy a legcsekélyebb kár sem érhet engem. E beszédek után mindhárman kicsinylőleg tekintettek a mester emberre s gúnyolódva, de mégis kíváncsian kérdezték tőle: És ugyan neked mid van ? — milyen gazdag ember vagy te ? A mesterember szerényen, de önérzetesen válaszolt : Óh, én igen gazdag ember vagyok. Nincs ugyan vagyonom, de van egy gazdagságom, a melyet egyikőtökére sem cserélek el, ez áz én nyugodt szivem és tiszta lelkiismeretem. A többiek megszégyenülve ismerték el, hogy a legdrágább kincse a szegény embernek van. (H.S.) “Széchenyivel, Rákóczyval, Zrínyivel egy nagy ügy bukott el, de a nemzet meg maradt. Tiszában Magyarország bukott el s legördült a függöny....” (Ravasz László.) “Vigyük bele egész gondolkozásunkba, egész működésűnkbe a reformációnak legfenségesebb tulajdonságát, az igazságnak őszinte ,becsületes, a dolgok mélyére ható keresését, az ilyen módon kiküzdött EGYÉNI meggyőződésnek ere jét.” (Tisza István)
