Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-10-31 / 44. szám
f VOL. XXVI. ÉVFOLYAM PITTSBURGH, PA., OKTÓBER 31, 1925 No. 44. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR Reformátusok L °ja O. at Pittsburgh, Pa. under the 8, 1879 :., Pittsburgh, Pa. r^!/~ ,o Entered as second class mail matter on the 14th of August, 1925 at the P. Publication office: 117 Flowers Ave LUTHER ES A BIBLIA / Leszállt az éj. A vén kolostor árnya A ráhulló sötét fátyolba vész. A templom tornya egyhangúan kongja Az éjfelet. Mig álmosan kinéz A toronyör és hosszan széttekint, Alusznak a barátok csöndesen És boldogan. Nincs ott lenn semmi nesz. Csak egy cellának pislog gyertyalángja, És ott a lázas, titkos félhomályba Imádkozik egy ifjú szerzetes. A lelke mint a tenger bus dagályán Küzdő hajó, vihartól hányt vetett. Hite: tört árboc.....és reménye, szárnya Mint a tépett vitorla bus foszlánya.... S tudása: mély örvények közt veszett. Elméje még nyugvópontot keres.... Meg kell találni nyitját a titoknak, Hogy üdvözülni hogy’, miként lehet ? Elég-e jócselekmény, zárda, klastrom S minden mi szépet, jót ember tehet ? És vágyó lelke fog-e üdvözülni, Az angyalokkal egy sorjában ülni És lát-e megnyílt, tündöklő eget? A titkok titka hét pecséttel őrzött, Halandó szem hogy látna rajta át ? Vivódva kételyt uj kételyre halmoz S nem szánják szentek, régi bölcs atyák. A lelke, mint az űzött szomju szarvas, Forrást keres, élőt és éltetőt, Lázad mohón embertekintély ellen, Hajolni nem tud, csak az Ur előtt. Hol hát az üdvösség forrása, merre, Ha itt lemondás, türelem, alázat, Istenfiuság: cifraság és látszat, Mely az önzésnek legrutabb palástja? S az egyház, mint egy gőgös, büszke bástya, Siváran rejti féltett kincseit. Hol hát az üdvösség forrása, hol ? A lég dohos, a melle fuldokol, Agyára tompa zsibbadtság feszül..... A láztól elalélva, némán elterül. S hogy uj erőt vesz, ott a bolt alatt, Egy ócska vaslánc siró hangot ad. A lánc végén egy régi, régi könyv Belepte por, beszőtte pók a zugban. Nagy kincs lehet: ereklyeként takarja Szuette polcon titkos félhomály. “Olvasd” — susogja forró, égi hang.... A keble zug, mint zugó nagy harang. S olvassa..... szomju szivét megfüröszti Élet vizének ringó habjain.... A könyv minden kérdésre megfelel És minden sebre balzamot lehel. Most kél a nap s a keskeny rácson át Sugárzó fénybe vonja a szobát. Madárka zendit dalra ittasan.... S Márton barát áll diadalmasan. Feszülő keble boldogan zihál, Amint köszönti öt a napkirály. Sejt uj eget és uj földet merészen, Nem fél a harctól: fegyvere a hit! S kezében a legendás Bibliával Ledönti Róma bálvány falait. BAJA MIHÁLY. A reformáció két oszlopa A reformáció nagyszerű épületét két hatalmas oszlop tartja fönn. Két nagy igazság, amely közül egyik sem uj, de amelyekre a reformációnak kellett reámutatni, hogy attól kezdve mindkettő ott éljen és hasson az egész keresztyén világ lelkiismeretében. Az egyik oszlop ezt: hitünket egyedül a Bibliából ismerhetjük meg, amely igy életünk egyedüli irányitója, zsinórmértéke. A Biblia pedig Istennek a mi üdvösségünkre kijelentett Igéjét foglalja magában. Az egyház, amely ellen a reformátorok felemelték szavukat, akkor is megtette s ma is megteszi, hogy a Bibliával egyenlő tekintélyben részesíti az egyházi hagyományt, a régi szent atyák tanításait, valamint a zsinatok és a pápák rendelkezéseit és igy elköveti azt a végzetes hibát, hogy az isteni törvényekkel egyeranguvá teszi a gyarló emberek rendelkezéseit is. A megreformált keresztyénség teljes erővel tiltakozik ez ellen. Egyrészt azért, mert ezek a rendelkezések a legtöbb esetben Biblia ellenesek, hanem azért is, mert a hívek lelki ismeretét megterhelik, sőt megrontják velők. De tiltakozik azért is, mert ezeket a gyarló emberi alkotásokat magának a Bibliának is fölébe helyezik s az Isten igéjének csak másodrendű, lebecsült szerepet juttatnak. A reformáció azt tanítja, hogy a Biblia, mint Isten kijelentett Igéje, egyedül kötelező és teljesen kielégitő forrása, táplálója, irányitója és örök életre vezérlő eszköze a keresztyén ember lelkének. Fontos azonban, hogy Istennek Igéjét ne a szentirás betűjében, hanem annak szellemében kell keresnünk és megtalálnunk. Luther és Kálvin maga is azt tanította, hogy nem a fccíii, hanem a lélek, a szellem az Tsten igéje a bibliában. A másik örök oszlop ez: A bűnös ember egyedül Isten ingyen kegyelméből igazul meg, a Jézus Krisztusba vetett hit által. A bűneitől szabadulni akaró ember mindig kereste a jobb, igazabb élet útját. Ezt a bünbocsánatot, igaz életet a pogányok vagy ki akarták kényszeríteni isteneiktől, vagy egyszerűen meg vásárolták áldozatok bemutatása által. A zsidó nép pedig meg akarta érdemelni azzal, hogy eleget tett a törvény betűjének. Ez a pogány és zsidó szellem később a keresztyén- ségbe is becsúszott. Ilyen pogányság a teremtmények iste- nitése (Mária és a szentek tisztelete), a szertartások mentő erejébe vetett hit, élettelen dolgok, képek, szobrok, szentelt tárgyak tisztelete, emberi intézményeknek (zsinatok, pápák, papság) isteni hatalommal, csodatevő erővel való felruházására. Ezek a pogányság maradványai. Viszont a zsidóság maradványa az üdvösségnek emberi érdem által való keresése, mint a böjtölés, jutalomért végzett jócselekedetek, bucsujárás, vak engedelmesség stb. — mint amelyek állítólag gyarapítják az ember érdemeit Isten előtt. Mindezeket a reformáció a Biblia alapján kigyomlálta az egyházból, felszabadította a rabságból a hivek lelkiismeretét s rámutatott, hogy bűneink bocsánatát, üdvösségünket sem kikényszeríteni, sem megvásárolni, sem kiérdemelni nem lehet, hanem Isten az, aki azt megadja, kegyelméből, ingyen azoknak ,akik hisznek a Jézusban és őt életük királyává teszik s egyetlen közbenjárójuknak ismerik el. Az Isten igéjének alapján állva, kegyelemből, hit által élve folytassuk mi is önmagunkban a reformáció diadalmas életét.
