Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-10-17 / 42. szám
41.ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5-ik oldal Tudjuk-e hogy mit hiszünk? Eredeti szándékom azt volt, hogy mostani soraim felé ezt a címet irom: A vasárnapi iskoláról. De arra gondoltam, hogy sokan csak a címet fogják elolvasni és ott megállanak, tovább nem olvassák írásaimat, mert hiszen nagyon sokan a mi felnőtteink közül úgy gondolkoznak, hogy az iskola csak a gyermekeknek való, tehát vasárnapi iskoláról irt ■cikket elolvasni nem érdemes, mert hiszen az másokat, mint gyermekeket nem érdekelhet. Szeretném, ha keresztyén testvéreim megváltoztatnák felfogásunkat. Már a régi időkben sem felelt meg az igazságnak az az állítás, hogy az iskola csak -gyermekeknek való. Most még kevésbbé. Hiszen az élet maga sem egyéb, mint egy nagy iskola s ebben mindannyiunknak folytonosan tanulnunk kell, ha akarunk, ha nem. Ezt a tényt a magyar köz- unondás is, igaz egy kissé gorombán, de találóan fejezi ki: “Más kárán tanul az ■okos, magáén a bolond.” De nem csak künn az életben kell tanulnunk, amit a körülmények ránk kényszerítenek, hanem a józan ész felfogása szerint okosan megválasztott igazságok tanulására is kell időt fordítanunk. Van e könyv a világon , amelyik értékesebb igazságokat tanítana, mint a Biblia ? Van e a tudománynak gazdagabb tárháza, mint az Istennek Szent Könyve? Találunk e még egy olyan könyvet mint a Biblia, amelyik nem csak tanít, vezérel, •de vigasztal is ? “Mert amelyek régen megirattak, ami tanulságunkra írattak meg: hogy békes- ségtürés által és az Írásoknak vigasztalása által reménységünk legyen.” (Róm. 15:4.) Aki komolyan gondolkozik, az megérti, hogy az írás tanulmányozása végtelen sokat jelent minden ember életében. Keresztyén embert, aki nem olvassa, nem tanumányozza a Bibliát, épen olyan ne- Eéz elképzelni, mint olyan tengerészt, aki hajóra nem megy, vagy olyan pilótát, a ki repülőgépre nem ül. Ha meg tudjuk •önmagunkat győzni afelől, hogy a keresztyén embernek a Bibliát és annak tanításait ismernie kell, akkor elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy a Bibliát olvasni, tanulmányozni készek vagyunk. Másképen nem is lehet. Mert hiszen ha nem ismerjük a Bibliát, honnan tudjuk, hogy a keresztyén embernek mit kell hinnie ? Ho gyan tudjuk megvédeni vallásunkat ellenséges támadások, pogány felfogások, istentelenségek ellen ? Bizonyára minden komolyan gondolkozó keresztyén vallja azt, hogy öntudatos református keresztyén ember az nem lehet, aki a Bibliát nem olvasagatja. Mert hiszen az nem elegendő, hogy valaki egyszer elolvassa, bár sokan vannak, akik egyszer sem olvasták keresztül. Szükséges, hogy az isteni tudomány eme kincses házát, épen úgy mint minden érdemes könyvet többször olvassuk el, annyiszor, hogy legalább az értékesebb részek megrögződjenek elménkben. Hiszen tapasztalhattuk önmagunkon, hogy menynyi mindenféle jó dologról olvastunk, hogy el ne felejtsük a benn foglalt igazságokat. Mert hiszen: “A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, megjobbitásra, az igazságban való nevelésre. Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” Vájjon okos dolog volna-e ezek után egy felnőtt keresztyén részéről az a kijelentés, hogy a Bibliát csak a gyermekeknek kell tanulni? Hiszen olyan sok mély igazságot rejt ez a szent könyv magában, amiket gyermek ésszel mi sem tudtunk és gyermekeink ma sem tudnak megérteni. Érett elmével, komolyan gondolkozó lélekkel kell az embernek bírnia, hogy a mérhetetlen kincsek értékét fel tudja, legalább részben fogni. Aki nem hiszi ezeket az állításokat, tegyen kísérletet, vegye kezébe a Bibliát és olvasgassa egy ideig s meg fog győződni ezeknek az igazsága felől. Aki a Bibliát legalább egy kis ideig komolyan olvasgatja, megszereti azt és azután nagy érdeklődéssel fogja át és át olvasni. Aki a Biblia olvasását és tanulmányozását rendszeresen akarja végezni, okosabbat nem tehet, mintha a vasárnapi iskolák részére készített terv szerint teszi. Otthoni olvasásait kibővítheti azzal, hogy eljár a vasárnapi iskolába, ahová nem csak gyermekek, hanem keresztyén férfiak és nők is járnak, mert hiszen'ott olyan dolgokat tanulmányoznak, amik minden keresztyénnek korkülömbség nélkül javára vannak. Ennek a bizonyitásárra különösen nálunk, magyaroknál van szükség. Amerikai hittestvéreinknél azt látjuk, hogy ők szívesen járnak a vasárnapi iskolába, mert azt nem csupán a gyermekek iskolájának, hanem a keresztyén élet iskolájának tartják. Laky Zsigmond. ' MAGVAR KIRÁLYI , POSTA ITAKARÉKPÉNZTÁ KÉPVISELŐJE. L EGYESÜLT 25 év óta. a magyarokat1! h szolgálja - 4 KISS EMIL BANKHÁZA FOURTH AVE. 9.STREET NEW YORK VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE, 1925 Október 25-re III. NEGYED, 4-ik LECKE. Pál Efézusban. Ap. Csel. 19:23-24 I’ál apostol fáradhatatlanul hirdette az Evangéliumot minden népeknek. Egyik helyről a másikra ment, s mindenütt alakított keresztyén gyülekezeteket. Második missiói utjának végén Korinthusból Antiókhiába ment. Útközben Efézusban csak nagyon rövid ideig maradt. An- tiókhiában sem sok időt töltött, mert a vágy hogy minél többekkel megismertesse Krisztust, űzte, hajtotta őt tovább. Megkezdte harmadik missiói utazását. Tarsustól, szülőföldjétől észak nyugati irányba eső helyeket vette fel útjába. A ciliciai kapukon keresztül Derbe, Listra, Iko- nium a pisidiai Antiohia nevű városokat látogatta meg. Mindenütt bátorította, buzdította a sok megpróbáltatásokkal küzdő keresztyéneket. Nyu gat felé menve, Kis Ázsián keresztül, újból elérkezett Efézusba, hol megjelent a zsidók között a szinagógában is. Ebben a városban, Efézusban, első látogatása alkalmával két hűséges keresztyénné lett jó lelket hagyott maga után. Akvilát és Prisz- cillát. Ezek hűségesen prédikálták az evangéliumi igazságokat. Ezeken kívül nagy bátorsággal és bölcsességgel prédikált Appollos is. Mikor visszatért Pál Efézusba, már másokat is talált, akik méltókká tették magukat arra, hogy Pál bevegye őket a keresztyének társaságába. Mind- ezideig Pál apostol a zsidók körében forgott, az ő zsinagógájukat használta fel tanítási helyül. Az efezusi gyülekezet szépen megerősödött. Dacára annak, hogy Pál és a többi keresztyének senkit nem bántották, senkinek ártani nem akartak, ellenséget szereztek maguknak. Diana pogány istennőnek temploma volt Efézusban. Ennek az istennőnek szobrát kicsiny ezüst utánzatokban készítették Demeter és más ezüst művesek. Ezek az emberek attól tartottak, hogy Pál és társainak téritői munkája elfordítja a népet Diana istennőtől és senki az általuk készített szobrocskákat nem fogja vásárolni. Hogy ez meg ne történhessék, fellázították a népet Pál és társai, általában a keresztyének ellen. Hogy a lázadás el ne mérgesedjék, Pál jobbnak látta egy időre el menni a városból, mert jól tudta, hogy az üzletüket féltő ezüstmüvesek készek a népet annyira fellázítani, hogy vérontásra vetemednek. Pál nem akarta ezt lehetővé tenni, mert tudta, hogy ezzel többet árthatnának a keresztyénségnek, mint amennyit ő használna azzal, hogy ott marad. El ment tehát Macedóniába. Amint látjuk, a keresztyén anyaszentegyház terjedése nem ment könnyen. Aakadtak túlbuzgók, akik ártottak. Voltak képmutatók, akik fel akarták használni a keresztyének tekintélyét saját önző érdekeik előmozdítására. Voltak olyanok, akik világi dolgokért, pénzért, hatalomért, ellenségei lettek az uj vallásnak, ahogy a ke- kereszténység fejlődött, erősödött, terjedt, kereszténység fejldődött, erősödött, terjedt, mert hiszen az Isten lelke vezérelte a terjesztőket. Bátorításul szolgálhatnak ezek a leckék nekünk, akik szintén megpróbáltatunk hűségűnk ben, s gyakran megkisértetünk keresztyéni törekvésünkben. ARANYIGE: “Mert minden rossznak a gyökere a pénznek szerelme.” I Tim. 6:10 Ismétlő' kérdések. Merre járt Pál mielőtt Efézusba ment? Hány missiói utat tett meg? Kik terjesztették a keresztyénséget Efézusban Pálon kívül ? Hol tanított Pál, mig Efézusban tartózkodott? Ki volt Demeter? Miért lázitot- ták fel a népet Pál és társai ellen? Mire határozta el magát Pál? (L. Zs.)
