Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-10-17 / 42. szám

6-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 41-ik szám. II-ik NEGYED, 3-ik LECKE. 1925 október 18-ra. Pál levelet ír a Korinthusbeliekhez. I Kor. 13:1-13. ARANYIGE: “Mert azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek kö­zött pedig legnagyobb a szeretet.” I Kor. 13:13. Mai leckénket a “Szeretetet dicsőítő éned­ének lehetne nevezni. Pál a korinthusbeliekhez irta. A múlt vasárnap a korinthusbeli gyülekezet megalakulására volt figyelmünk terelve. A gyü- lekzetet megalakulásától a levél megírásáig 5 esztendő múlt el. Pál apóstól befejezte második missiói utazását. Az általa alakított keresztyén gyülekezetek gyakran fordultak hozzá Útmuta­tásért, tanácsért. Vagy küldtek hozzá valakit, vagy pedig levelet Írtak neki. Pál válaszolt a hozzá intézett kérdésekre, s mindent elkövetett, hogy a gyülekezeteket megtartsa a keresztyén igazságok megtartásának ösvényén. Különösen aggodalmaskodott a Korinthusban élő keresz­tyének sorsa felett, mert hiszen jól tudta, hogy mennyi mindenféle kisértésnek vannak kitéve. Korinthus a bűnök fertője'volt. Aggodalma nem volt egészen alaptalan, mert amig ő Efézusban tartózkodott, elérkezett hozzá a hir, hogy a korinthusbeli keresztyének pártokra szakadtak. Egymással vetélkedtek, egymást bántalmazták, más más vezetőkről nevezték el magukat és di- csehedésük nem az volt, ami a legfontosabb lett volna, hogy ők a Krisztuséi, hanem emberekről nevezték el magukat. Pál inti őket cselekedeteik helytelenségére. Figyelmükbe ajánlja, hogy a keresztyén ember legdrágább erénye a szeretet. Felsorolja a sze­retet gyümölcseit. Hosszutürő, kegyes, nem irigy, nem kérkedő, nem felfuvalkodott. A sze­retet dicsőitését azzal a gyönyörű mondással végzi, amit mai leckénk aranyigéjeül választot­tunk. Micsoda drága gyöngyök ezek! Hit, re­mény, szeretet. S e három közül legnagyobb a szeretet. Mikor a bibliai részt olvassuk mai leckénk- hez, mintha drága kincsek túlzsúfolt bányáiban járnánk. Az igazi keresztyén tulajdonságok, az emberi lélek drága kincseinek gazdag bányái nyílnak fel előttünk. Nem egy rövid negyedóra, hanem sokkal több időre volna szükségünk, hogy INGATLANFORGALMI OSZTÁLYA SAJÁT ÉPÜLETÉBEN DETROIT — MICHIGAN. 7932 W. JEFFERSON AVE. megközelítőleg is megismerkedjünk azokkal a lel ki kincsekkel, melyeket találunk abban a bibliai részben,' melyből mai leckénket vettük. Nem egyszer, sokszor kellene elolvasnunk. Nem csak magunknak, magunkban, hanem másoknak, han­gosan. Szinte elképzelhetetlen, hogy valaki, aki elolvassa ezeket a tanításokat, magába ne száll­na, jobb keresztyén lenni nem akarna. Lehetet­len, hogy szivében meg ne győződne afelől, hogy nagyon, de nagyon igaza van Pálnak, ami­kor azt mondja: “Ha az embereknek vagy AN­GYALOKNAK nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zen­gő érc vagy a pengő cimbalom.” Bizony szeretet nélkül üresek, léleknélküliek leszünk vala­mennyien. A szeretet, amely állandó, a szeretet amely bir azokkal a tulajdonságokkal, amelye­ket Pál apostol felsorol, a szeretet amelynek hiá­nya olyanná tesz bennünket mint a gyümölcslé­ién fa, az a szeretet amelynek bírása e szomo­rú világot virágba tudná borítani. A mostani napjainkban, amikor a keresztyén- ség pártokra van szaggatva, mint volt a korin­thusbeli gyülekezet, a szeretet az, ami meg gyó­gyítja e világ minden baját. Nem a szeretet hir­detése, prédikálása, dicsőítése, hanem a szere­tet szivünkben való munkálkodása. Engedjük te­hát, hogy a Krisztus szeretete vegyen lakást bennünk, s dolgozzék bennünk és általunk (L. Zs.) Keresztyén ifjak társasága, Mit várhatunk az igazi keresztyéntől. Mikeás 6:8 Titus 3:1-8 A keresztyén vallásnak van egy kiemelkedő tulajdonsága, hogy a lelket ujjászüli, az életet átformálja. Másképen nem is lehetne felmutat­ni a keresztyén vallás hatását az életben. Mert hiszen az mind szép és tanulságos, hogy egyesek milyen buzgósággal követték Jézust, mások mi­lyen híven ragaszkodtak az evangélium betűihez, azonban a leglényegesebb mégis az, hogy éle­tünk mennyit szívott fel a keresztyén vallás szel­leméből s mennyit tudott virágzásba hozni a Krisztus tanításaiból. Mikeás próféta éber figyelője volt a körülötte lévő embereknek. Látta, hogy némelyik erősen ragaszkodik a szokáshoz, megmossa kezét, hogy tisztátlanul ne érintse az Istentől nyert áldást. De nem tisztogatta meg lelkét, szivét. így aztán formaságok özönében vergődött és ennek ólom- sulya alatt kereste az Istennek tetsző áldoza­tot. Ezt látva, a próféta felkiáltott: Öli ember, hiszen megjelentette néked az Isten, mi légyen a jó és mit kíván az Ur tetőled. Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmassá­got é% hogy alázatosan járj a te Isteneddel. Ebben a néhány szóban van lefektetve az élet reális alapja, csak ezen az alapon építhet bárki is maradandó emléket. Az igazságnak gyakorlását meg kell kezde­nünk gyermek korunkban. A melyik gyermek elég korán megtalálta ezt a drága kincset, az minden bizonyára boldognak érzi magát. Ezek­ből kerültek ki a világ számára az igazán érté­kes emberek. Az ifjúság életét a virág, bimbójá­hoz, a csemete fákhoz, szoktuk hasonlítani, mert hiszen a virágnak éppen akkor van legnagyobb szüksége a legtöbb napfényre, a legtisztább le­vegőre. Az ifjúságnak most kell gyakorolnia az igazságot, az irgalmasságot és az alázatosságot, mert ezt kívánja az Ur tőlük. Ha ez a kijelentés olyan mélyen beoltódott életünkbe, úgy hogy az dús hajtásban fejlődött, virágzott és gyümölcsöt termett, mást nem is kívánhatunk egy keresz­tyéntől, mert ez az Istennek tetsző életünk tit­ka. (H. S.) GYERMEKEKNEK. FERI ÁLMA. Feri ügyes, eszes fiú volt, de nem szeretett ta­nulni. Hiába figyelmeztette a tanító ur, nem fo­gadta meg szavát. A következménye az lett,, hogy megbukott a vizsgán. A többi gyermek ar­ca ragyogott az örömtől, kivált mikor a tanító' ur azt mondta: Vigyétek haza könyveiteket, dél­után meg jöjjetek el ismét .hozzatok uzsonnát is„ mert kirándulást rendezünk az erdőbe. Feri is hazaballagott, de az ebéd nem Ízlett neki. Látta, hogy édes anyja milyen szomorú. Ebéd után kiment a kertbe, elbújt egy ribizli- bokor mögé és ott szomorkodott, majd elaludt. Álmában az iskolában látta magát vig társai közt, akik az erdőbe indultak. És elindult Feri is az álomországban. Ment mendegélt, amig csak odaért egy nagy kertbe. Ez volt a boldog ország királyának nagy gyü­mölcsöse. Egyszer látja ám Feri, hogy három kis­asszony sétál a kertben, utánuk meg egy öreg* kertész ballag, baltával meg fűrésszel a kezében. Feri el akart szaladni, de nem mozdult a lába. Végig néz magán, hát látja, hogy ő egy kis szilvafává változott. A mint közelebb érnek, hozzá, az egyik leányka rámutat Ferire és szól r Nézze kertész bácsi, ezt a csenevész kis szilva­fát vágja ki, alig van rajta egykét fonnyadt szil­va. Ne szívja el gyökerével a többi fától a föld tápláló erejét. A kertész bácsi jött is a baltával és egyre mondogatta: Kivágom azt a fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, mert annak a boldog­ság országában nincs helye. Feri nagyon megijedt a kertész bácsitól, de egyszerre azt érezte, hogy ismét mozditani tud­ja a lábát. Elkezdett tehát futni, de egyszerre megbotlott és felébredt. Tudta, hogy csak álmo­dott, de okos fiú volt és visszaemlékezett egy vasárnapi iskolai tanításra ,mikor a lelkipásztor ezt mondta: Látjátok kicsikéim, ti olyanok vagy­tok mint az apró gyümölcsfák. Szülőitek, taní­tóitok irtják a száraz ágakat; a rossz tulajdon­ságokat, az apró bűnöket, hogy a napsugár: a Jézus tanítása foglalja el a helyüket, hogy ti is jó gyümölcsöt termő fák legyetek, vagyis derék jó emberekké váljatok, hogy Isten parancsola­tait, Jézus tanításait megtartva, méltók legyetek a boldogságra. Meg is fogadta, hogy ő is ta­nulni fog, nehogy, mint rossz fát kivágják (H. S.) Könnyű keresztyénnek lenni a tem­plomban, de nehéz künn az életben, az utcán, a gyárban, az üzleti életben, a hi­vatalban. Pedig a Jézus evangéliuma egy­formán kötelező minden időre, minden al­kalomra. Amit a templomban tanultunk, künn kell gyakorolnunk.

Next

/
Thumbnails
Contents