Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-10-17 / 42. szám
4-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 41-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA American Hungarian Presbyterian and Reformed Church Paper. Published Weekly — Megjelenik hetenkint. Published jointly by the Reformed Church in the U. S. and the Presbyterian Church in the U. S. A. Rev. Edmund Vasváry, Editor Rev. Samuel Horváth, Managing Editor Rev. Sigismund Laky, Associate Editor Minden közlemény, előfizetési vagy hirdetési dij erre a címre küldendő: AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA BOX 448 HOMESTEAD, PA. Subscription terms:............... $2.00 per year, sent anywhere. Előfizetési dij: ...........Egy évre két dollár, bárhová küldve. Í ' Entered as second class mail matter, August 14, 1925 at the Post-office at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879. v-------------------------------------------------------/ REFORMÁTUS SZEMMEL A REFORMÁCIÓ NAGY KÉRDÉSE. A reformáció emléknapjának közeledése ismét előtérbe állitja azt a nagy kérdést, amely ott állott a reformátorok előtt is, minden bizonnyal előbb, mint bármely más kérdés. Ez volt az a kérdés, a melyre mindenek előtt válaszolni kellett, úgy, hogy az a válasz döntő legyen. Igennel vagy nemmel lehetett csak válaszolni reá. S ha a válasz a NEM volt a kimondott rövid szó magával hozta a megmozdulás, a cselekvés kötelezettségét. Úgy él-e az egyház, ahogy Krisztus akarja? Valóban a Megváltót képviseli-e az és mindazt, amit Ő tanított? Nemcsak Luther kérdezte ezt, hanem vele együtt kérdezte az egész müveit világ, ezt kérdezte az egész kor, amely még nem felejtette el Jézust teljesen s amelyet mindjobban gyötört ez a kérdés: vájjon a Jézus nevét viselő, Jézust valló keresztyéni közösség azon az utón jár-e csakugyan, amelyen Jézus is járt? Vájjon csakugyan az az élet-e a bizonyság tétel mellette, amit él ? A kérdés elhangzott és elhangzott reá a válasz is. Ez a válasz a biblia tanulmányozásából, az őskeresztyénség életének vizsgálatából fakadt. Nem Luther és a többi reformátor hibája, hogy a válasz csak tagadó lehetett. Visszatükrözi-e az egyház és Megváltó életét, tanításait, parancsait, a biblia valódi szellemét? Nem! — ez volt a felelet, amely a tusakodás nehéz óráiban mindig erősebben hangzott a reformátorok fülébe. Nos, ha nem, akkor a kötelesség csakis egy lehet: visszavinni az egyházat a Jézushoz, vissza az evangéliumhoz, vissza azokhoz a forrásokhoz, amelyekből az örök élet kristályvizei fakadnak. Ez a megállapítás volt a reformáció szülőanyja. Ez volt a megindítója az újkor leghatalmasabb szellemi és erkölcsi megmozdulásának. Több évszázad suhant el e kérdés felett. A reformátorok megadták rá a választ, nyomukban milliók kiáltották utánuk a megállapítást s milliók indultak el ismét a lélek zarándokúján, hogy eljuthassanak az igazi forráshoz, hogy megismerjék az igazi Jézust. Az évszázados kérdés azonban nem hangzott el úgy, hogy visszhangja ne legyen. A reformáció nem volt befejezve sohasem és nem is lesz soha. Nem szá- zadonkint, nem évtizedenkint, még csak nem is esztendőnkint, hanem naponkint — újra és újra fel kell harsannia a Jézus táborában annak a kérdésnek, amely a reformátorokat szülte: Úgy él-e az egyház, ahogy a Jézus akarja? Valóban a Jézus utján járunk-e mi, akik az egyházhoz tartozóknak hisszük magunkat? Nincs-e szükségünk nekünk is, most, ma, uj és igazi reformációra ? Adja meg a választ mindenki önmaga. Feleljen reá az egész keresztyén világ, amely épen mostanában olyan nagy igyekezettel próbálja lemosni kezeiről a testvér vért s amely úgy fogadkozik, hogy ilyen szennyet nem enged többé kezéhez. Feleljen reá a Jézus anyaszentegyháza, amely nagyon sokszor olyan végtelen önelégültséggel sétál azon az utón, amelyről azt hiszi, hogy a Jézus útja. Feleljen rá minden gyülekezet, amely nem egyszer abban a hiszemben él, hogy élete az első keresztyének életének tükre. Feleljen reá minden egyes keresztyén lélek, aki ilyenkor büszkén mutat reá a reformáció vívmányaira és nagy lelki örömmel számítja magát azok közé, akik a világosság fiainak hivatnak. Feleljen reá mindenki, aki a lceresztyénséget nem szélesre taposott országúinak gondolja, hanem nehezen járható, keskeny ösvénynek, amelyen önmagának kell utat törnie, amelynek a végén azonban maga a Megváltó várakozik reá. Felelj reá te is, keresztyén olvasó. Hidd el, nagyon sok függ a választól a te életedben is. Úgy élsz-e, amint a Krisztustól tanultad? Bármit állapítasz meg, vedd észre, ,hogy a te életednek is szüksége van az uj reformációra. Jézus meghalt éretted, a reformátorok kezedbe adták az ő tiszta hamisítatlan evangéliumát, hogy útmutatód legyen az örök életre. De mindez hiábavaló, ha te magad nem állasz be a reformátorok közé, ha nem leszel a saját életed, a saját családod, környezeted, egyházad reformátorává. Isten elrejtőzik előled, ha nem az igaz utón próbálod megközeliteni. Egy ut van: A Krisztus. TUDAKOZZÁTOK AZ ÍRÁSOKAT OKTÓBER 18, vasárnap. “Mivel tartottad az én béketürésre intő beszédemet, én is megtartalak tédeg a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljő, hogy megpróbálja a föld lakosait.” (Ján. Jel. 3:10.) Olvasandó: Luk. 22:21-34. Ha valamikor, úgy a mai időkben mondhatjuk el, hogy a nehéz megpróbáltatások napjait éljük. Véres háborúkat éltünk át és emberi önzésből fakadt béke súlya nehezedik vállainkra. De bármennyire nyomorultaknak érezziink magunk, nem feledhetjük el, hogy Isten koronát készít számunkra, ha azt amit nekünk adott megtartjuk. OKTÓBER 19, hétfő. “Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj..... hogy az Ur..... el ne fordítsa arról az Ő haragját tereád.” (Példa- besz. 24:17—18) Olvasandó: Róm. 14:1-13. A kárörvendezés bűne kora az egész életen át újra meg újra megkísért bennünket. Természetesen az idő múltával egyre jobban eltakarja igazi mivoltát. A kárörvendezésnek az az orvossága, ha elfogadjuk az Úrtól az ellenségeink iránt való igaz szeretetet. OKTÓBER 20, kedd. “Adjatok az Urnák dicsőséget és tisztességet.” (Zsolt. 96:7.) Olvasandó: Róm. 14:14-23. A bünbeesett ember szégyenletes állapotát Pál apostol azzal jellemzi, hogy szűkölködik az Isten dicsősége nélkül. Mert Isten az embert az Ő saját képére és hasonlatosságára teremtette, tehát arra rendelte, hogy rajta az Ő dicsősége tükröződjék. A bűnös ember erre alkalmatlan. Isten azonban Jézus Krisztus által váltságot szerzett az embernek s aki a Krisztusban uj teremtéssé lett, az visszanyerte az ember régi méltóságát és tükröztetheti életében Isten dicsőségét. OKTÓBER 21, szerda. “Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő utatit és légy bölcs!” (Példab. 6:6.) Olvasandó: Ézs. 5:11-23 Isten igóje Ítéletet mond minden restségre, nemcsak a gazdagokéra, hanem a szegényekére is! Nemcsak a Bibliában,, de a természetben is ki van jelentve a restségre mondott emez isteni Ítélet. “Eredj a hangyához, te rest” —• szól. alapigénk. Egy erőtlen és oktalan kis állat megszégyenít téged bölcseség és jellem tekintetében! OKTÓBER 22, csütörtök. “Hagyjad az Urra a te utadat és bízzál benne, majd Ö teljesiti. (Zsolt. 37:6.) Olvasandó: Példb. 23:29-35. Sokan panaszkodnak, hogy ők imádkoznak, de Isten nem hallgatja meg kéréseiket. Pedig Isten azt Ígéri, hogy “kérjetek és megadatik nék- tek.” Vájjon Isten nem tartja-e meg ígéretét, vagy az imádkozásban van a hiba ? OKTÓBER 23, péntek. “Én, az Ur vagyok az, aki a szivet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ö utai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint.” (Jer. 17:10.) Olvasandó: I. Kir. 20:12-21. Az ember számára minden időkben nehéz kisértés volt annak a látása, hogy Isten fölhozza az ő napját mind a jókra, mind a gonoszokra és ítélete, büntetése egyre csak várat magára. Ne engedjünk ilyenkor a kisértőnek és ragaszkodjunk Istennek eme világos szavához. OKTÓBER 24, szombat. “Az embernek ajándéka szabad utat szerez neki — és a nagyoknak orcája elé viszi őt.” (Péld. 18:16.) Olvasandó : Márk 9:38-50. Van az igének egy elrejtett értelme is: aki Isten országában előre akar jutni, az nemcsak a bűnöket hagyja el, de sok olyan dolgot is, ami különben szabad, hogy annál hivebben és szabadabban szolgáljon az Urnák. Ez az “ajándék”, amit a szeretet tesz oltárra!
